A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-22 / 3. szám
A vonatkerekek szüntelen zakatolása álomba ringatta Irént. Tulajdonképpen nem is csoda, ha (áradt, csaknem hat órája ül már vonaton. Szívesen átmenne a büfékocsiba egy kávéra, de öt koronát is kár csak úgy kidobni az ablakon. A hét elején kapott ösztöndíjat, de nem sok pénze maradt már belőle. Még aznap benézett a Priorba és Évike számára egy csinos gyermekgarnitúrát pillantott meg. Elképzelte ebben a pirosmintás kötött ruhában bogárszemű, göndörhajú, másféléves kislányát — és nem tudott nemet mondani ... És egy ilyen „érvágást” igencsak megérez a költségvetése. Bizony, azt a kávéra szánt öt koronát is kár lenne csak úgy kidobni az ablakon. Inkább behunyja a szemét és szundít egyet, mégha a szemben ülő fiatalember szinte szüntelenül ostromolja is őt hol udvariaskodó, hol szellemesnek vélt kérdéseivel... Az ilyen meddő, alkalmi beszélgetésekre most azonban semmi hangulata, elég gondot okoznak a saját problémái... Irénnek és Lacinak három éven át állandó találkahelye volt. Eleinte ritkábban, később azonban estéről estére a sarki virágkereskedésnél találkoztak. Tulajdonképpen még otthonról ismerték egymást, egy kisvárosban születtek, de a véletlen úgy akarta, hogy csak a fővárosban kerüljenek közelebbi kapcsolatba egymással. A főiskolások klubjában találkoztak először. Laci másodéves volt, két szemesztert elvégzett a Közgazdasági Főiskolán, ígymárhétpróbás főiskolásnak számított. Irén szemrevaló, helyes lány volt, csak a nagyvárosi nyüzsgésben kissé ijedtnek, tanácstalannak tűnt. „Tudod, hogy múltkor eltévedtem és alig találtam vissza a diákotthonba?” — újságolta nevetve Lacinak, aki egyből kész volt a válasszal: „Ennek nem szabad többet előfordulnia, majd én megmutatom neked a várost ... Holnap például moziba mehetnénk!” ♦ Irén és Laci barátsága holtomiglan-holtodiglan tartó diákszerelemmé fejlődött. Kettőjük kapcsolatát Irén barátnői és Laci évfolyamtársai is tudomásul vették. Itt-ott ugyan el-elhangzott egy-egy nekik szánt megjegyzés („Fiú, nem lesz annak jó vége, ha ilyen fiatalon egy lányhoz kötöd magad”; „Irén, ne vedd halálosan komolyan rögtön az első szerelmedet, mi lesz ha csak később veszed észre, hogy más, esetleg sokkal érdekesebb férfiak is léteznek?”), de ők kitartottak elhatározásuk mellett. Irén örült, hogy Lacira talált. Az idegen környezetben az egyetlen szilárd támaszt jelentette számára és Laci is nagyon megkedvelte Irént. Teljesen természetesnek tűnt, hogy együtt tervezgették a jövőjüket, sőt, ebben Laci volt a hangadó: „Befejezem a főiskolát, leszolgálom az egy esztendőnyi katonaságot és a promóciód után megtartjuk az esküvőt. Rendben, Irén?” Hosszan tartó, forró csók volt a válasz. Otthon, egyikük családjában sem ellenezték Laci és Irén kapcsolatát. Laci nem ült naphosszat a kocsmában, ha olykor-olykor hazajött, hanem a ház körül segített, és Irént is ügyes, dolgos lánynak ismerte mindenki a városkában. Jól tanult, nem húzódozott a házimunkától, kötnivarrni tudott. „Ügyes fickó vagy, te gyerek ,.. Ennél jobb menyasszonyt aligha találhattál volna!” — veregették meg Laci vállát egy-egy köpés kacsintás kíséretében idősebb ismerősei ... ♦ Laci nemcsak az egyetemi szigorlatokon, de a magánéletben is jó közgazdásznak bizonyult. Mindent beütemezett, beosztott. Még javában koptatta a főiskola padjait, de azt például tudta már, hogy a diploma megszerzése után nem maradnak majd a fővárosban. Vidéken könynyebben, jobban érvényesül valaki, és lakáshoz is egyszerűbb jutni. Ő még csak találna állást, de kezdő gyógyszerészekre csak hébe-hóba van szükség a bratislavai patikákban ... Oda szerződik majd, ahol szolgálati lakást kapnak, Irén hozományából bútort vesznek. Valamit az ő szülei is adnak majd, és egykét kölcsönnel meg takarékos életmóddal négy-öt éven belül összehoznak egy csinos családi házat... DIÁKSZERELEM ÉS elmész a bizottsághoz? Biztosan a beleegyezésüket adják, ha az utasításaimhoz tartod magad ...“ ♦ Irén kitartott a gyerek mellett. Kettőjük viszonyában általában Laci szava volt a mérvadó; Irén ezúttal azonban — Laci szerint — keményfejű maradt. „Mit akarsz elérni ezzel a gyerekkel? Talán azt, hogy magadhoz köss? Félsz, hogy más lány után nézek? Ismerhetnél már annyira, hogy tudd: nem szokásom a könnyelműsködés. Ebben a dologban nagyon nevetségesen viselkedsz!” De Irén hajthatatlannak bizonyult. Ha úgyis házasságot akarnak kötni, nem lehet terhűkre az a gyerek. Irén a szülők megértő segítségére is számított, és sírva kérte Lacit, változtasson a nézetén ... ♦ Laci azon az estén kimért volt és határozott. Találkájuk nem tartott KÖVETKEZMÉNYEI „Ott senki sem zavar majd bennünket a boldogságban. Jó lesz, Irén?” ♦ Egyvalamit azonban Laci nem vett számításba: hogy kettőjük kapcsolata esetleg következményekkel járhat; hogy egy szép napon már nemcsak kettőjükért, hanem hármukért lesznek felelősek. A váratlan fordulat Laci szemében banális apróságnak tűnt: „Irén, kérlek ne légy gyerekes. Manapság az már teljesen természetes dolog, hogy ilyen esetben a lányok felkeresik az AB-bizottságot. A barátnőd, az Ancsi, a múlt hónapban volt és nem harapták le az orrát... A legjobb lesz, ha azt mondod majd a bizottság előtt, hogy nem tudod ki lehet a gyerek apja. Érted? Nyugodt lehetsz, az öregek sem támogatnák, hogy diákfejjel gyereket neveljünk... Ki hallott már ilyet?.,. Irénkém, ugye tovább öt percnél. „Nézd, Irén! Vagy elmész a bizottság elé, vagy közöttünk vége mindennek. Ha mindenképpen bonyolulttá akarod tenni az életedet, tessék, de engem hagyj ki ebből a játékból!” ♦ Teltek-múltak a hetek. Irén csak csodálni tudta önmagát, hogy honnan képes ennyi erőt meríteni. Talán az a tudat, hogy gyereke születik és nem lesz többé egyedül, ez segítette őt a legnehezebb pillanatokban. A lányok az internátusbán kinevették, régimódinak tartották. Otthon is ráförmedtek, aztán kiadták az útját: csak akkor jöhet haza, ha férjhez megy. Laci szülei pedig? Vissza sem köszöntek neki az utcán, sőt, a háta mögött futótűzként terjesztették a pletykát: „Irén olyan rendes, becsületes lánynak tűnt... és lám ... mibe keveredett... Mi már szinte családtagnak számítottuk ... most meg azt sem tudja... kinek a gyerekét hordja a szíve alatt... ♦ A harmadik évfolyam utolsó vizsgáját egy héttel szülés előtt tette le. A vizsgáztató tanár szemében gúnyos mosollyal kérte számon a tananyagot, közben kétszer-háromszor is utalást tett arra, hogy egy ilyen fiatal lánynak, különösen ha nincs férjnél, nem kellene még szülnie. Irén úgy tett, mintha nem hallaná ezeket a megjegyzéseket, aztán amikor indexébe bekerült a kettes, megkönnyebbülten lépett ki az utcára. Egy héttel később megszületett Évike. Évától, a szobatársnőjétől még délután egy virágcsokrot kapott. Irén aznap néhánysoros levelet írt Lacinak és megkérte az ápolónőt, dobja be a postaládába. Egy hétig tartották őt a kórházban, de Laci nem jelentkezett. ♦ Évike csecsemőotthonba került, a kismama — természetesen — nem vihette magával az újszülöttet az internátusba. Naponta bejárt az otthonba, de csak üvegablakon keresztül láthatta kislányát. Irén elhatározta: mindent megtesz, hogy Évikének ne kelljen intézetben nevelkednie. őszinte, segélykérő levelet írt haza és — titokban — az édesapja nővérének is ... Otthonról elutasító választ kapott: „Lányom, magad rontottad el az életedet... Roszszabb hírneved talán már nem is lehetne. Laci szülei mindenkinek csak arról beszélnek, hogy a városban te bárkivel... Most ne tőlünk várd, hogy helyrehozzuk azt, amit te elrontottál...” Vali néni levele sem volt túlságosan barátságos, de mégis más állt benne: „Irén, tudom, nehéz helyzetben vagy most. Nem kellett volna ilyen messzire menned Lacival. De ha már megtörtént a baj és nem látsz egyéb kiutat, hát hozd el hozzám Évikét!” ♦ Álmosítóan zakatoltak a vonatkerekek. Most azonban gyorsabban múlt az idő, hiszen már csak két megálló, és a teljes hétvégét együtt töltheti Évikével. Abban az új kötöttruhácskában nagyon aranyos lesz a pici. És ő is köt majd neki hasonlót, ha majd lesz miből pamutot vennie. Maga az utazás is — hacsak havonta egyszer is kerül rá sor — ugyancsak sokba kerül. Vali néni remek asszony, egy éve már, hogy kitűnően ellátja Évit. Nem is tudja, hogyan hálálja meg ezt a végtelen jóindulatát... Anyu is, úgy látszik, talán megváltozik. Rá haragszik ugyan még, de az unokáját többször meglátogatta már Vali néninél. Laci azonban a régi maradt. Egy korona tartásdijat sem fizet, útonútszélen azt beszéli, hogy Évinek nem ő az apja... Pedig Laci előtt még csak a kezét sem fogta meg senki... De mindez már a múlté, most — sajnos — bírósági utójátéka van kettőjük kapcsolatának. Kézitáskájában ott lapul a bírósági idézés. A per tárgyának olyan fura megnevezése van: apasági kereset. De nem talált más megoldást: Laci foggal-körömmel védekezik az igazság ellen, teliszájjal meséli mindenkinek, hogy egy utcalány gyerekére egy fityinget sem hajlandó fizetni... Pedig vérbeli diákszerelem volt... Braunsteiner Tamás felvétele 17
