A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-22 / 3. szám
Ott lesz aztán lakásom, Ott lesz aztán lakásom, Kilenc betyár pajtásom, Kilenc betyár pajtásom. Édesanyám kedvesem, Édesanyám kedvesem, Van-e ingem szennyesen? Van-e ingem szennyesen? Ha nincs ingem szennyesen, Ha nincs ingem szennyesen, Hoztam egyet véresen, Hoztam egyet véresen, Édesanyám sírhatsz már, Édesanyám sírhatsz már, Síromra borulhatsz már, Síromra borulhatsz már. Ti is lányok sírjatok, Ti is lányok sírjatok, Síromra boruljatok, Síromra boruljatok. Két évvel ezelőtt Szilágyi János 69 éves egykori pásztorember a Bodrogköz peremén, Abarán énekelte az alábbi balladát: Leégett a Csiribiri hodály, Bele égett három juhászbojtár, A három bojtárnak kilenc pár ruhája, A számadónak pedig nagy fürtös bundája. Számadónak nincsen semmi kárja, Kisvárdán lesz vásár, vesz másat magának, De az a három szegény borjtárlegény, Ki odaégett maga is szegény. Barna kislány a hodályt kerüli, Számadótól a bojtárt kérdezi. Barna kislány hiába keresed, Odaégett ki téged szeretett. Ennek a legközelebbi változatát Leégett a nyírbátori határ címmel (184 sz.) a Háromszéki népballadákban olvastam. A balladáról szóló jegyzet szerint „Erdélyben is jól ismert, Kalotaszegtől a Székelyföldig elterjedt“. Kallós Zoltán a Mezőségben jegyezte föl. Az abarai változat azt jelzi, hogy nálunk is ismerték és ismerik ma is az „alföldi eredésre mutató“ balladát, annak egy-egy változatát. Nem sokkal később Zétényben, Királyhelmec tőszomszédságában került jegyzetfüzetembe az alábbi ballada. Blóga Sándor énekelte. Nem akar a vezérürü legelni, Rézkolompját nem akarja csörgetni. Idegen szagot érez a pusztába, Hátranézek, két zsandár jön utána.-----Hová való születés vagy te bojtár? Kezed, lábad vasra verem, de mingy ár! — Szabolcs megye, Nyírbátony az én hazám, Ott születtem, árván nevelt az anyám. A zétényi változat párját Szepsiszentgyörgyön találták s a Háromszéki népballadák között a 91. szám alatt található. Van egy párja is a gyűjteményben. Azt írják róluk, hogy „versszakaik többé-kevésbé ismertek“, de hogy „ebben az összeállításban“ csak Kallós gyűjteményében fordul elő. A kör megint tágul, növekszik — Szepsiszentgyörgytől Zétényig. De a ballada két változata szerint: Erdélyország, Csik vármegye, illetve Szabolcs megye, Nyírbátor a balladában zsandárkézre jutott betyár hazája. Hasonló távolságokat járhatunk be azon balladák útját követve is, amelyeket Popély Sándor énekelt Nagyráskán. Az egyiket, a Nem messze van ide Kismargita kezdetűt a róla írt riportomban közöltem. Ennek a párját, változatát a Kibédi népballadákban, a Háromszéki népballadákban és Kallós Z. Balladák könyvvében is megtaláltam. A lelőhelyek: Kibéd, Esztelnek és Szék. Melléjük kívánkozik most már Nagyráska is. A másik ballada, amit Popély Sándor énekelt, így szól: Kint a pusztán a zempléni határba, Egy nagy hársfa leveledzik magába, Egy nagy hársfa leveledzik magába, Juhászlegény búsulni jár alája. Juhászlegény szíve nagyon szomorú, Néha-néha furujájába befú. Fújjú-fújjú-fújdogálja magába, Ébren vagy-e Szendrő báró leánya? (Nem alszol-e Szendrő báró leánya?) A holdvilág rásütött az ablakra, A kisasszony sírva nézett ki rajta. Jaj istenem — így sóhajt fel magába, Minek vagyok Szendrő báró leánya? (Minek vagyok szegény juhász babája?) Emelnek IHaván már akasztófát, Amelyre a szegény juhászt akasitják, Fújja a szél gyócsingét, gyócsgatyáját, Nem öleli Szendrő báró leányát. Az említett három balladagyűjteményben számos párját találni. Kallós Zoltán a „Megrendítő helyi eseményekhez fűződő balladák“ közé sorolja. Ezt írja róla: „Az újabb kelet- : kezésű ballada első jelentkezésére egy versfaragó versgyűjteményében találunk adatokat (Magyari költeményei 1858), Magyari azonban feltehetően egy akkor már ismert népballa- ■ dát iktatott be gyűjteményébe. Minthogy ezt a verset ugyanez évben Simonffy Kálmán meg is zenésítette, ez kerülhetett vissza a néphez.“ Ez a „megrendítő helyi eseményhez fűződő ballada“ vajon milyen utakon érkezett a Labore, illetve a Bodrog partjára? S hogyan s miért került bele Illává? Feleletet várni szinte reménytelen. Ennek ellenére hiszem, hogy érdemes a balladák útját figyelni. S fontos is. Magunk miatt, elsősorban. Történelmünk, népünk alkotó erejének feltárása, összegezése végett. Ez az út ugyanis elvezethetne egy olyan gyűjteményig, amely a tájainkon még élő, fellelhető balladákat, azok helyi változatait kötetbe foglalná. Az Édesanyám rózsafája mellé már nagyon oda kívánkozna a „Szlovákiai magyar balladák könyve.“ Van-e bennünk elegendő alázat s elegendő szorgalmatosság „eleink régi verseink s énekjeinek“ gyűjtögetésére?! Az idő nem vár! GÁL SÁNDOR Felvételek: F. Rokovsky (1) és a szerző (4) 13
