A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-06-18 / 24. szám
EZ IS HÁZASSÁG, AZ IS HÁZASSÁG... • Horváthék azok közé a fiatal házasok közé tartoznak, akiknek anyagi gyarapodása láttán a nagyszülő-korú emberek fel szoktak sóhajtani: „Istenem, ha mi így kezdhettük volna!...“ Alig három éve kerültek egybe, és háromszobás, jól felszerelt, összkomfortos szövetkezeti lakásuk mellett autójuk is van. Igaz, ebbe az állam, a szülők és a módosabb rokonok is besegítettek egy kicsit... Mindenki azzal a szándékkal adakozott, hogy azzal Horváthék boldogulását előmozdítsa és hogy zavartalan boldogsághoz segítse őket! Ami az anyagi boldogulást illeti, abban — mint látjuk — nincs hiba. A dolog másik oldalát, a boldogságot illetően lássunk egy rövid epizódot a gyermektelen házaspár életéből: Horváth az ebédlő közepén egy fotelben ül és cigarettázik. Előtte az asztalon jegyzetfüzet, golyóstoll és újságok. De se nem ír, sem nem olvas... Csak fújja a füstöt, és a fene tudja, mire gondol. Közben hangosan kattan a kulcs a bejárati ajtó zárában ... — Feri! — hangzik az előszobából Horváthné hangja. — Mi van?!... — dörrent vissza a megszólított. — Ki van itt, szívem? — kérdi a vallatok nyájasságára emlékeztető hangon a feleség. — Ki az öregisten lenne?! — csattan a válasz. (Azt hiszem, az alábbi párbeszéd „hangszínezetét“ most már a kedves olvasó is el tudja képzelni.) — Hát akkor miért zárod be előttem ezt a rohadt ajtót?! Negyedórája keresem a kulcsot a táskámban! — Mert sohase tudod, hogy mit hová teszel! — Még az a jó, hogy te mindent tudsz! Azt is, hogy hogyan kell fogadni a feleségedet, ha megjön a munkából! — Amilyen az agyonisten ... — Olyan az öregisten ... Szép, nem mondom! — Mi bajod már megint? Az ember egész nap ... — Mi van egész nap? Én is gürcölök, idegeskedek! Én is dolgozó ember vagyok! Voltál a boltban? — Mikor lettem volna? Most jöttem haza. — Csodálatos, pedig olyan füst van, mintha egész nap itthon lettél volna! — A saját lakásomban csak rágyújthatok ... — A saját lakásodban?... Hát akkor hol az én lakásom?! — Majd kettévágjuk, aztán a fele a tied lesz! — Szóval elválunk? Akkor vagy az autó, vagy a lakás. A többit elosztja a bíróság! — Mit akarsz az autóval? Azt a fater vette! — Vette ám az a ... az a ... — Mi bajod az anyámmal?! Te!... te!... Negyedóra múlva Horváth a kocsmában ül és cigarettázik. Előtte deci rum és korsó sör. Nyeli a keserűséget é’, morog magában: Szemét egy élet... szemét! Ugyanakkor Horváthné a szomszédék heverője sarkán ül és szipog: — Higgye el, szomszédasszony, szemét egy élet ez ... szemét! # Másik „Horváthék“ azonos körülmények között. Csak... Horváth az ebédlőasztalon pár szál rózsát igazgat, amikor valaki hátulról befogja a szemét. — Ki az? ... — kérdezi játékosan. — Hármat kérdezhetsz... — incselkedik Horváthné. — A szomszédék Licikéje ... — kuncogja Horváth. — Még mit nem! — kiáltja duzzogón az asszonyka, s mindketten felkacagnak. Majd hosszú ölelés, csók... — Mintha az égből pottyantál volna, olyan nesztelenül jöttél... — mondja Horváth kedveskedve. — Nyitva felejtetted az ajtót... nem is tudod, mi ? ... — Nem felejtettem nyitva. Ügy hagytam, hogy ne kelljen a kulcsot keresgélned. — Tudom! — Akkor miért mondod, hogy nyitva felejtettem? — Mert jó hallani... meggyőződni róla, hogy nekem ..., hogy érettem ... — Jól van na ... úgy is haragudni fogsz mindjárt... — Miért haragudnék? — Mert siettem, hogy hamarabb hazaérjek a virággal és még csak most jutok hozzá, hogy leszaladjak a boltba... — Hát aztán? Nem olyan sürgős. Ülj le, elszívunk egy cigarettát. Szusszanunk egyet, aztán én is lemegyek veled. — Nem vagy fáradt? Egész nap dolgoztál... — Te is. Én valahogy úgy vagyok, hogy ha átlépem az otthonunk küszöbét, teljesen felfrissülök. De jó is itthon! — Jó ... Szerencsés emberek vagyunk. Megtaláltuk egymást !... — Kényelmes otthonunk van. Az ember szinte nem is kívánkozik kimozdulni... De azért este átugorhatnánk a papáékhoz, hadd örüljenek. — Eláruljuk nekik a nagy titkot? — Elárulhatjuk. Már régen bizonyos ... egészen ... Horváth átöleli a feleségét és a fülébe suttogja: — Ugye, te is úgy érzed, hogy... hogy szép az élet. — Ügy bizony. Nagyon szép ... — súgja vissza Horváthné. KOVÁCS JÓZSEF Liz Taylor elhatározta, hogy pedagógus lesz. Miután házasságot kötött John Warnerrel, a virginiai (USA) Charlot-les-ville nevű városkába költözött. Itt a filmről és a színházról való fontos tudnivalókat adja majd elő a közép- és főiskolásoknak. A londoni Olivier Theatre bemutatta a Julius Caesar című Shakespeare-tragédiát. — Képünkön: az előadás világhírű címszereplője, Sir John Gielgud és a Calpurniát alakító Ann Firbank. Essenben lókiállítást ^ rendeztek, amelyen tizenöt ország résztvevői mintegy négyszáz jószágot állítottak ki. A legszebb telivérek mellett a látogatók többsége ezt az apró lovacskát csodálta meg: Kanadából hozták, magassága alig 51 cm. „Orosz harmonika" — előadja a Jaroszlavi Járműgyár női tánckara. Harrington úr önálló akcióba kezdett: „a tisztább Londonért“, hogy az angol főváros minél tisztább legyen Erzsébet királynő uralkodásának 25. évében. Legelőször a Westminster előtti oroszlánok egyikét mosta tisztára, s felszólította a londoniakat, hogy városszerte kövessék példáját ^ Az NSZK-ban minden évben díjazzák a városát legszellemesebb módon reklámozó turisztikai egyesületet. Az utóbbi néhány év alatt már másodszor a berliniek nyerték el a díjat: valódi berlini levegőt tartalmazó konzervdobozokkal, s az ezeket hirdető plakátokkal. 18 0
