A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-06-18 / 24. szám

L enin pártjának ve­zetésével a munká­sok és a szegény­parasztok Orosz­országban megdön­tötték a nagytőkések Hatalmát, győzelem­re vitték a szocialista forradalom ügyét. Új korszak kezdődött az emberiség történetében. Megszületett az első szo­cialista állam. Tizennyolc nappal később a Magyar­­országi Szociáldemokrata Párt nagy­gyűlést tartott Budapesten, amelyen ismertette a szovjet kormány békefelhí­vását. A százezres tömeg viharos lelke­sedéssel üdvözölte az orosz forradalmat és sürgette a munkásság önálló politi­kai cselekvését. A gyűlés résztvevői olyan jelszavakat hangoztattak, mint „A munkásság teremtsen rendet!“, „A magyar proletárság tanuljon az orosztól!". Követelték az általános sztrájk kihirdetését, forradalmi munkós- és katonatanácsok alakítását. A mun­kásság fellépéseiben elsőrendű szerepet játszott az az állásfoglalás, amelyet a szovjet kormány békefelhívásával kap­csolatban alakítottak ki. 1917. decem­ber 1-én a párt Budapesten, másnap pedig Miskolcon, Szegeden, Temes­­várott, Aradon, Kassán, Pozsonyban és több más városban népgyűléseket tar­tott, amelyeken állást foglaltak az orosz forradalom mellett és sürgették a békét. 1918 októberében a válság Magyar­­országon a forradalom kitöréséhez ve­zetett. Ezt az Osztrák—Magyar Monar­chia általános válsága és szétesése idézte elő, valamint a háborús szenve­dések által végsőkig kiéleződött osztály­ellentét a kizsákmányolok és a kizsák­mányoltak között. A magyar hadifoglyok kommunista vezetősége Moszkvában elhatározta, hogy otthon kezdeményezi az új párt megalakítását. Kun Béla elsőként érkezett Budapestre. Elsőrendű szerepe volt a Kommunisták Magyar­­országi Pártja megalakításában. 1919. március 21 a szocialista forra­dalom győzelmének napja. A polgári rendszer csődbe jutott, a koalíciós kor­mány felbomlott, a magyarországi pro­letariátus kezébe vette a politikai hatal­mat. A kommunisták és szociáldemokra­ták pártja egyesült a Kun Béla által kidolgozott elvek alapján. Létrejött a munkásosztály forradalmi egysége, s az egyesült párt, a proletariátus pártja át­vette az ország vezetését. A szociál­demokrata párt tagságának döntő többsége már március 21-e előtt ma­gáévá tette a Kommunisták Magyar­­országi Pártja fő politikai céljait s a kommunistákkal együtt küzdött a ta­nácshatalom megteremtéséért. A Ta­nácsköztársaság kikiáltása után a KMP által irányított munkáscsoportok meg­szállták a kerületi rendőrkapitányságo­kat, a bankok védelmére kommunista őrségeket szerveztek, a Katonatanács utasítására forradalmi osztagok foglal­ták el a telefonközpontokat, a pálya­udvarokat, a posta- és távíróhivatalokat és más fontos objektumokat. A gyárak, a bányák és a kaszárnyák a Tanács­­köztársaság kikiáltása után a proletár­hatalom erődjeivé váltak. Békés úton győzött a szocialista for­radalom. A széthulló tőkés-földesúri rendszer a teljes fejetlenség állapotába jutott, az ellenforradalmi erők képtele­nek voltak szembeszállni az egységesen fellépő proletariátussal. Az egyesült párt és a Kormányzótanács március 22-én felhívással fordult Magyarország népéhez. Tudatja, hogy a tőkés-földbir­tokos uralmat „a proletárság diktatú­rája, a munkások és földmíves szegé­nyek uralma" váltja fel, s megalakul a Magyar Tanácsköztársaság. Köztulaj­donba vették a nagybirtokokat, a bá­nyákat, a nagyüzemeket. A munkás­hatalom keményen lesújtott minden ellenforradalmárra, minden fosztogató­ra, és erélyesen fellépett az árdrágítók­kal és élelmiszer-uzsorásokkal szemben. A kiáltvány azt is tudomására hozta a népnek, hogy a tanácskormány proletár hadsereget szervez, amely védeni fogja a munkáshatalmat mind a belső, mind a külső ellenséggel szemben. A magyar szocialista forradalom ha­tártalan lelkesedést váltott ki Moszkvá­ban és az egész szovjetföldön. A bolse­vik párt éppen Vili. kongresszusát tar­totta, amikor megérkezett Moszkvába a magyarországi események híre. A kongresszus elnöksége táviratban köszöntötte a Magyar Tanácsköztársa­ságot. Moszkva és Budapest között azonnal szikratávíró-összeköttetést léte­sítettek. A Kormányzótanács testvéri üdvözletét küldte Leninnek és Szovjet- Oroszország forradalmi proletariátusá­nak. A hatalom átvétele után a termelés döntő területein megszűnt a kizsákmá­nyolás. A termelőszövetkezetekbe tömö­rült béresek és cselédek életkörülményei jelentősen megjavultak. A tanácskor­mány a beteg- és balesetbiztosítást ki­terjesztette valamennyi munkásra és alkalmazottra, valamint a termelőszö­vetkezetek dolgozóira. A Tanácsköztár­saság sokat tett a gyermekekért. Nagy gondot fordított élelmezésükre. Állami költségen balatoni és magaslati üdülő­helyeken munkások gyermekeit nyaral­tatta. A kulturális élet legkiválóbb kép­viselői a munkáshatalom mellé álltak. Uitz Béla, Berényi Róbert, Pór Bertalan és mások forradalmi plakátjaikkal szól­tak a néphez. A Közoktatási Népbizott­ság Reinitz Béla vezetésével zenei di­rektóriumot alakított, amelynek tagja volt Bartók Béla és Kodály Zoltán is. Lukács György közoktatási népbiztos vezetésével megalakult az írók direktó­riuma. A testület tagjai voltak: Balázs Béla, Komját Aladár, Móricz Zsigmond és mások. A Forradalmi Kormányzótanács egyik legsürgősebb feladatának tekintette a Vörös Hadsereg megszervezését. Az erről szóló rendelet kimondta: „A Vörös Hadsereg a proletárság osztályhadsere­ge". Aránylag rövid idő alatt a mun­kások tízezrei jelentkeztek vöröskatoná­nak. Minden csapattesthez politikai biztost neveztek ki. A kapitalista kor­mányokat félelemmel töltötte el a ma­gyarországi szocialista forradalom győ­zelme. Azonnal megkezdték aknamun­kájukat. Az a rokonszenv azonban, amely a Magyar Tanácsköztársasóság iránt az európai proletariátus részéről megnyilvánult, megnehezítette számunk­ra a katonai intervenció megindítását. Az antant hatalmak elsősorban a ro­mán, a csehszlovák és a jugoszláv had­sereg felhasználására építették inter­venciós terveiket. A hadműveleteket francia tábornokok készítették elő s ők vették kezükbe az irányítást is. Az antant hatalmak katonai intervenciója 1919. április 16-án a román királyi csa­patok támadásával vette kezdetét. Ugyanekkor észak felől a csehszlovák hadsereget, délről pedig a francia és jugoszláv csapatokat készítették föl a támadásra. Háromszoros túlerő állt a magyar Vörös Hadsereggel szemben. A Tanácsköztársaság léte nagy veszély­be került. A tanácskormánynak intézke­déseket kellett foganatosítania az ellen­forradalmárokkal szemben. Néhány száz reakciós elemet letartóztattak. Közben az antant katonai támadása folytató­dott. A románok Szolnokig jutottak, a csehszlovák intervenciós hadsereg pe­dig elfoglalta Munkácsot, Sátoraljaúj­helyt, Miskolcot. A két intervenciós had­sereg csapatai a Bodrogközben talál­koztak. A Kormányzótanács és a Budapesti Munkástanács elrendelte a proletariá­tus azonnali mozgósítását. A tanács­kormány a munkástanácsok tagjainak felét kivezényelte a frontra. Május 3-án és 4-én, tehát két nap alatt, negyven­négyszer ember állt be a Vörös Had­seregbe és az üzemi dolgozók további tízezrei jelentkeztek a tartalék munkás­századokba. A megszállt Pécsről, Mis­kolcról és máshonnan is százával szök­tek át munkások a frontvonalon és jelentkeztek vöröskatonáknak. Május 5-én a vörösök kiverték Szolnokról a fehéreket, A Vörös Hadsereg védelmi vonala megszilárdult. Ebben közreját­szott az is, hogy a szovjet csapatok Be­­szarábia és Bukovina irányában táma-A Vörös Hadsereg leiszabadítja Lévát Az Osszoroszországi Kommunista Bolsevik Párt magyar szekciójának alapítói zászlój

Next

/
Oldalképek
Tartalom