A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-06-18 / 24. szám
Németh Jenő mérnök, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettese átadja Nagy Istvánnak, a Nádszegi Élsz elnökének a vándorzászlót hánytermesztésben második helyre került és — egyebek között — emelkedett az egy dolgozóra eső havi átlagkereset magassága is. Az elégedett tagságnak mindez ismerősen hangzott, ám azt, hogy jó munkájuk elismeréseképpen elnyerték — az utóbbi négy-öt esztendő alatt immár másodszor — a szövetségi kormány és a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Szlovákiai Központi Bizottságának vörös versenyzászlaját, azt már nemcsak az ünnepség vendégei, de a tagság is örömmel elegy rokonszenvvel tapsolta meg! Olyan kiváló eredmény ez, amelyre kevesen számítottak, hiszen régen kellett annyi nehézséggel megküzdeniük, mint tavaly. Végül is jó szervezéssel és a tagság lelkes igyekezetével sikerült minden munkát idejében elvégezniük. Erre utalt Németh Jenő mérnök, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes is, aki — többek között — leszögezte: a vezetőség és a tagság megérdemli a kitüntetést, mert nehéz termelési feltételek mellett is jó munkát végeztek a nádszegiek. Szép mozzanata volt a zászlóátadási ünnepélynek, amikor a szövetkezet vezetői közül négyen szakágazati kitüntetést kaptak; azok a szövetkezeti tagok pedig akik negyedszázada fáradságot nem ismerve dolgoztak a közös Kovács Vilmos ZÄSZLÖBONTÄSMASODSZOR ÚJRA MAGASRANGÜ KITÜNTETÉST: KÖZPONTI VERSENYZÁSZLÓT NYERT A NÄDSZEGI FÖLDMŰVESSZÖVETKEZET gazdaság fellendítésén oklevélben, emlékéremben s pénzjutalomban kifejezett elismerésben részesültek. A kitüntettek közül valaki az ünnepi összejövetel szünetében elégedetten leszögezi: — Tagságunk jól tudja, mit köszönhet a szövetkezetnek! A falu fellendülése, az emberek jóléte bizonyítja, hogy ahol jó a vezetés, ha az adottságoknak megfelelően készülnek a tervek, akkor az eredményekkel sem lehet baj... Persze, ilyen örömteli napon könnyű szóra bírni a többieket is. Kovács Vilmos, csoportvezető: — Évről évre többet termelünk és ebből adódóan természetesen többet is kapunk a közös javakból. A föld itt mindig jó volt, megadta, amit várt tőle a gazda — mondja a szövetkezet legrégibb tagjainak egyike, aztán egy kis szünet után még hozzáteszi: — Igen, mindig jó volt, de mi az utóbbi tíz-tizenkét évben kezdtünk el igazán törődni vele és ezért a szakszerű gondoskodásért most bőven fizet. Nagy Ödön, üzemgazdász: — Lelkiismeretesen dolgozott a tagság, elsősorban ennek köszönhető, hogy sikerült újra elnyernünk a versenyzászlót. Szövetkezetünk egyik legjövedelmezőbb termelési szakasza a zöldségtermesztés, a nyereség tervét egymillió koronával teljesítettük túl. Fokozott gondot fordítunk az állattenyésztésre is. A jószágok jó takarmányt kapnak, mert a vezetőségnek arra is gondja van, hogy a betakarított kukoricát megfelelőképpen óvja az időjárástól. Erdélyi Vilmos, főgépesítő: — Sokat javult a munkafegyelem, mert látják a tagok, hogy érdemes dolgozni. Ha úgy határozunk, hogy négy órakor kezdjük a munkát, mindenki pontosan megjelenik. Az ünnepi összejövetel zárszavát újra az elnök, Nagy István tartja. Egyebek között leszögezi: a „Termeljünk többet. jobbat, olcsóbban!“ jelszó a nádszegi közös gazdaságban jól bevált gyakorlattá vált, de a jövőben még több igyekezetre, még szilárdabb fegyelemre van szükség ahhoz, hogy a mainál • • • Tavasz van, verőfényes napsütésben fürdcnek Trstice (Nádszeg) takaros utcái és a községet övező határ. A szövetkezet tagsága is ünneplőbe öltözött. Kilenc óra körül egyre népesebb csoportokban gyülekeznek az emberek a művelődési otthon udvarán és a nagy előcsarnokban. Mondják, régesrégen harangszóig is alig jött össze a tagság fele, most viszont jóval kezdés előtt itt van mindenki, aki teheti... Joggal, hiszen ünnepi számvetést tart a Nádszegi Efsz a múlt évben, a hatodik ötéves tervidőszak első eztendejében elért eredményekről. És van mivel büszkélkedniük a nádszegieknek, hiszen 550 ezer korona értékű vállalásukat 1 millió 300 ezer korona értékben teljesítették; búzából 68 mázsás, tavaszi árpából 50. lucernaszénából 89, rostkenderből pedig 98 mázsás hektárhozamot értek el — és így sorolhatnánk még tovább a különböző, jobbnál jobb „szakágazati“ eredményeket. A szövetkezet tagjai ismerik már a múlt év gazdálkodásának főbb számait. Megszokták, hogy a vezetőség rendszeresen tájékoztatja a tagságot a földművesszövetkezet gazdálkodásáról, pénzügyi helyzetéről, a közös gazdaság életének legfontosabb tényeiről. De néhány percnyi társalgás után az is kiderül, hogy a vezetőség is azt igényli: a tagság is mondja el véleményét a vezetésről, a szövetkezetben végzett munkáról, s arról, hogyan tudnának még többet jobban, olcsóbban előállítani, miként lehetne még gazdaságosabban termelni. A tagság közül tulajdonképpen senki sem lepődött meg, amikor az elnök, Nagy István tartalmas beszámolójában bejelentette, hogy a Nádszegi Efsz 1976-ban a járási versenyben tejtermelésben, zöldség-, cukorrépa- és rostkendertermesztésben első helyezést ért el; szőlő-, gabona-, silókukorica és do-Gyülekezőben az ünnepi számvetés előtt A kitüntetettek egy csoportja is több mezőgazdasági terméket küldhessenek a piacra. A zászlóátadási ünnepély után közös ebédre, közös szórakozásra gyűlik öszsze a tagság a szövetkezet irodájának nagytermében. Az általános jó hangulatban valaki talpra pattan, „ácsi“-t int a zenészeknek és a tagságnak erre az esztendőre is „piros egészséget, sok boldogságot“ kíván. Tekintetem az elnök arcát keresi. Jókedvűen, elégedetten bólint... Nehéz, de örömteli feladat lehet egy ilyen nagy, pontosan 2450 hektárnyi mezőgazdasági területen gazdálkodó szövetkezetét irányítani ... És búcsúzáskor kívánok én is piros egészséget, sok boldogságot a Nádszegi Efsz minden tagjának. (-0 Prondl Sándor felvételei 4
