A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-06-11 / 23. szám
### A nyitrai járásbeli Kálóz (Klasov) viselete a palóc viselethez tartozik, akárcsak a körülötte levő többi faluké. A féllábszárig érő szoknyákat ráncolták. Sok szoknyát viseltek, így az alak terebélyes, széles formát kapott. Az ingek is sokban emlékeztetnek a palócok ingviseletére. ünnepen bő ujjú, lapos hímzéssel és lyukas hímzéssel (sligeléssel) díszített ingeket hordtak. Az ingek rövidek, az ujjak hozzávarrottak. Hétköznap, munkába és az idősebbek ünnepen is keskeny ujjú inget hordtak. A keskeny ujját is hímezték vagy szegték: ezek az ujjak a könyökig értek. Szoknyák: A csípőt terebélyesebbé tevő „fuffandlira" került vászonpendő, aztán a „pamukos" pendő, majd a 3—4 fehér keményre vasalt gyolcsszoknya. A fehér szoknyák alján fogacska vagy hímzés volt. A legfelső szoknya alatt rózsaszínű esetleg nagyon apró mintás fehér szoknyát viseltek, melyet zsinórral A lányok középen kettéválasztott haját „apró gerezdekbe“ fonták be és a tarkón kontyba tűzték. A menyasszony haját a fül előtt „tyúkosba" fonták, hátul pedig hajfonót tettek bele és egy vrekocsba fonták össze, hogy kemény legyen. A végébe hajkötőt kötöttek. A nyakban 9—10 soros gyöngyöt viseltek. Az asszonyoknak bekötötték a fejét. A menyecske fej elkészítése külön szakértelmet és ügyességet kívánt. A szétfésült hajból a homlokon „vilízkát“ csináltak, melynek három ága volt. A tarkóra a „búkor" került (keményített keskeny csipke és színes maslik). A csizma kemény szárú, oldalt varrott, „gavallér" vagy vágott sarokkal. Nyáron papucsot viseltek vagy mezítláb jártak. A férfiak bocskoros papucsot öltöttek. A gyermekek viselete az egybevarrott szoknya — itt subának nevezik. A fejre „pipís" („farkas", tilangli) kerül. SZLOVÁKIÁI MAGYAR NÉPVISELETEK szegtek. A felső- és alsószoknyákon egyaránt széles „aba" — plívelés van. A felsőszoknyák anyaga különböző lehetett, a kornak és az alkalomnak megfelelően, ünnepi szoknya volt a bársony, bukrétás (kasmír), kasikásbársony, liszter, atlasz selyem, gangár, motor, „vasonverett“, „nefelejcses“, vatmolszoknya. Munkába, vásárra, olcsó, kék és fekete színű kartonszoknyát hordtak, és fehér tűzéssel díszítették. A szoknyák eleje más anyagból volt, ezt „rászporkának" nevezték. Szakácska, ruhakötény, kötény: A kötények hosszúsága olyan, mint a szoknyáké, elöl csípőtől-csípőig ér, takarja a rászporkát. A menyasszony köténye paszpolíros vagy sarampós volt. Az ünnepi kötények fekete színűek. Természetesen munkába is sötét színű kötényt viseltek. Táncmulatságra fehér kötényt is hordtak, ezt tűzéssel, számozással díszítették, a tűzések között pedig kihímezték. Nyári viseleti ruhadarab a pruszlik. Elöl és hátul kivágott, díszítés nélküli, csak a kivágás mentén szegélyezi fogacska. Télen viselték a jupkát, amelyet vékonyan béleltek és gyönggyel, fodorral, bársonnyal, „papucs" leszedéssel díszítettek. Menyasszonykorban kapták a lányok a „farkas kabátot". A vatelinnal bélelt ruha szorosan a test vonalát követi és a csípőig ér. Hátul négy farok (kemény fodor) található. Ez a ruhadarab a test karcsúságát nagyon szépen kihangsúlyozta. Az idősebbeknek készült farkas kabátot bársonnyal és gyönggyel díszítették, a farok nem volt kemény. Téli ruhadarab a ködmön. Barna színű, bőrrátétes díszítés és prém szegély található rajta. Kivétel nélkül vásári portéka. Az öltözet tartozéka volt még a „nyakbavaló keszkenyő". A delin és a kasmír kendők nagyok, négyzet alakúak. A fehér nyakbavaló kendők is nagyok. Ezeket hímezték, gömbölyű fogakkal, karikás mintákkal díszítették, a szélét pedig körülhorgolták. Keményítve, vasalva és szépen összeráncolva viselték a nyakban elöl keresztezve és hátul színes szalaggal megkötve. Bársony szövet, ternó, festő, posztó kendőt is viseltek. A férfiak viselete semmiben sem különbözik más tájak általánosan ismert férfiviseletétől. A gatya, ing vászonból készült itt is. Később a bélelt fekete öltöny lett kedvelt. JÓKAI MARIA
