A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-22 / 3. szám
Osztrák ENSZ-katona Ciprusban Kéksapkások Az Egyesült Nemzetek Szövetsége főtitkárának kérésére a Lengyel Népköztársaság 1973-ban katonai egységet küldött az ENSZ közel-keleti rendfenntartó erőibe. Első ízben érvényesült a gyakorlatban az az elv, hogy a tagországok földrajzi fekvését az ENSZ-csapatok összeállításánál is tekintetbe kell venni. Ennek megfelelően esett a választás Kelet-Európára s a Varsói Szerződés egyik tagállamára. Az ENSZ rendfenntartó erői — angol elnevezésük United Nations Emergency Forces (UNEF) — megalakítására nézve az ENSZ Alapokmányának 42. cikkelye rendelkezik; felhasználásuk a Biztonsági Tanács döntése alapján történik a béke fenntartására vagy megteremtésére bizonyos körzetben. A tagországok küldenek ki katonai egységeket ezekbe az erőkbe, a Biztonsági Tanács állandó tagjainak kivételével, éspedig hatbónapi időtartamra. Szükség esetén mandátumukat meg lehet hosszabbítani — ahogy az például a Közel-Keleten és Ciprus szigetén történt. Az egy-egy ország által a közös rendfenntartó erőkbe kiküldött csapategység létszáma 1000 fő körül mozog; felszerelésük általában kézifegyver, azonkívül a szükségleteknek megfelelően különleges technikával (híradós, utász-, egészségügyi stb. felszereléssel) is rendelkeznek. Az egyes egységek katonáira nézve saját hadseregük szervezeti és szolgálati szabályzata érvényes, ugyancsak saját hadseregük egyenruháját és rangjelzéseit viselik — de egységesen az ENSZ jelvényét és zászlaját használják (országuk címerét a bal karjukon), járműveik fehér színűek, nagy UN jelzéssel; kék barettsapkát vagy acélsisakot hordanak — innen közhasználatú elnevezésük: kéksapkások. A lengyel kontingens 800 fő és hathónaponként váltják őket. A lengyel katonák a finn, svéd, ghanai, indonéz, kanadai, nepáli, panamai, perui, osztrák, szenegáli és Uganda! kontingens katonáival együtt az ellenséges' csapatokat szétválasztó semlegesített övezetben foglaltak helyet, először a Sínai-félszigeten az egyiptomi és az izraeli csapatok között, majd a Golán-magasiatokon A lengyel egészségügyi alakulat egyik ápolónője a szíriai—izraeli fronton is. A lengyel kontingenst a Biztonsági Tanács aknafelszedéssel, az ENSZ-csapatok vízellátásával és az egészségügyi szolgálat ellátásával bízta meg. A kanadaiak a távközlő és tábori posta szolgálatról és a törzskar légi összeköttetéséről gondoskodnak. Azonkívül a két országnak a kontingenseiből kerülnek ki a ENSZ- csapatok katonai rendőrségének tagjai. Lengyel katonák Izmailiában, Szuezban, Kairóban, Port Saidban, Damaszkuszban, valamint a Golán-magaslatokhoz tartozó Hermon-hegy lábánál levő Faour táborban teljesítenek szolgálatot. Több száz kilométer utat hoztak rendbe és több száz négyzetkilométer terepet tisztítottak meg aknáktól és fel nem robbant lövedékektől a lengyel utászok. Izmailiában és Szuezban lengyel ivóvíztisztító állomások naponta kétezer liter vizet tesznek fogyaszthatóvá, s ezt a vizet lengyel tehergépkocsik szállítják a sivatagban állomásozó ENSZ-katonákhoz. 1974 júliusa óta lengyel tábori kórház működik az ENSZ-csapatok számára Izmailiában. A Lengyel Néphadsereg katonái az ENSZ rendfenntartó erőiben nemcsak hazájukat, de a szocialista országok egész közösségét és a Varsói Szerződés tagállamainak fegyveres erőit is képviselik. „AZ ELNÖK BORÁT" ITTAM Nem akarok semmi esetre sem alkohol-népszerűsítő propagandát folytatni az algériai útiélményeimről szóló írásokban, de nem hagyhatom említés nélkül azt, hogy hazatérésem után az egyik élménybeszámolómat játékosan kezdtem. — Ha azt mondom, hogy Algéria, mi jut erről az eszükbe? — kérdeztem. — A vörös bor — hangzott az egyértelmű válasz. Valóban ebben az országban nagyon sok jókedvre derítő nedű terem. A szőlő telepítését még a múlt század végén kezdték meg Algériában. 1935- ben a szőlőültetvények 400 000 hektárt tettek ki. És még egy érdekes adat 1962-ből. Tizenötmillió 585 ezer hektoliter borral töltötték meg ebben az évben az ország hordóit. A sok bor nem is olyan rég gondokat okozott az algériai kormánynak. Nehezen tudták értékesíteni. A franciák politikai okokból nem vették meg az algériaiakét. Pedig jól jönne a francia gazdáknak, akik a maguk gyengébb vörös borát a magas alkoholtartalmú algériaival keverhetnék össze. Ha már úgyis a bor körül járok, nem hagyhatom említés nélkül, hogy az iszlám országaiban a vallás tiltja a szeszes italok fogyasztását. S Algériában meg is tartják ezt a tilalmat. Ugyancsak csodálkoztak rajtam bouchaovi látogatásom alkalmával. Az ottani állami birtokkal ismerkedtünk, amikor a gazdaság pincéjében éppen a bort fejtették át hatalmas hordókba. Látták rajtam, hogy „vétkezni” akarok, de sehol sem tudtak előkeríteni egyetlen poharat sem. A gazdasággal való megismerkedésem után újra csak visszatértem a pincébe. A legnagyobb meglepetésemre ekkorra már megtöltöttek egy háromdecis palackot. Úgy, ahogy mondom, háromdeciset. Se többet, se kevesebbet. Mosolyogva nyújtották át és hozzátették franciául: „Couvée du President” — az elnök bora. így hívják ezt a fajta világhírű vörös bort. Persze, nemcsak szőlőt termesztenek Algériában, hanem búzát is. Évente kétszer megterem a burgonya. Mezőgazdasága most vált át a gyarmati kor ültetvényeiről a változatos gazdálkodásra. Egyre nagyobb területeken ültetnek őszibarack- és almafákat a szőlő helyébe. Igaz, hogy már a szőlőtőkék is elöregedtek. Újat nem telepítenek. Egyre jobban szaporodnak a narancsligetek. Rengeteg a korai zöldség. Október végén éppen a paprika és az uborka alá készítették elő a talajt. Bizonyára hozzánk is kerül belőle a tél folyamán. A HOLNAP FALVAI „Éljen Bumedien! Éljen a mezőgazdasági forradalom!” Ezt a jelszót több helyen olvastam. Ugyanis az ipari és a kulturális forradalomtól ma már elválaszthatatlan a mezőgazdasági forradalom. E tények hangsúlyozását értjük is, hiszen az ország lakosságának ma még több mint a fele él a mezőgazdaságból. Mi, akik bejártunk jó néhány algériai falvat, és önkéntelenül kezdtük összehasonlítani a Csallóközt, bodrogközi vagy éppen az Ipoly menti szövetkezeti falvak lakóinak életszínvonalával, szinte egyértelmű választ kaptunk: van, van még javítani való, van még mit tenni, hogy a fiatal ország vidéki lakossága is elfoglalja méltó helyét, társadalmi szerepét az állam fellendülőben levő népgazdaságában. A földreform és a „szocialista falvak” építésének mozgalma ezen akar segíteni. Országjárásunk során több ilyen falvat láttunk. Kétszáz létesült eddig és 1980-ig ezer szocialista falvat adnak át azoknak, akik keserves körülmények között éltek vagy még most is élnek a környező hegyekben. Vadonatúj házak adnak otthont 150—200 családnak, amelyek mindegyike háromszobás lakást kap. A mecset ott van minden faluban. Szinte egyszerre épül fel az iskolával, a sportpályával, a gyűlésteremmel és a kávéházzal. E falvak lakói szövetkezetekbe tömörülnek, s ez anyagi fellendülésüket hozza meg. Benéztünk a takaros házak udvarára, azt tapasztaltuk, hogy minden talpalatnyi földet megművelnek. A faluban levő egészségügyi központban jól felszerelt orvosi rendelő működik. A falu elnöke nagy lelkesedéssel beszélt a település további bővítéséről, a termelőeszközök kihasználásáról. Éppen a munkaszünet napján, pénteken jártam a faluban (a heti pihenőnapot nemrég vasárnapról péntekre tették át, ez a nap lévén az iszlám országaiban a munkaszünet napja) és sokkal többen voltak a földeken, mint a mezítlábasok a mecsetben. A kávéházban is sokan ültek, vitatkozva az ország, a világ dolgairól. ÁTFESTIK A FELIRATOKAT Említettem már, hogy Algéria 130 évig francia gyarmat volt. Minden gyarmatosítónak fő célja, hogy a nemzeti tudatot, a nemzeti hovatartozást, szeretetet a szülőföld, a kulturális hagyományok iránt a hatalom eszközével háttérbe szorítsa. Nem volt ez másképp Algériában sem. A szabad ország a gazdasági eredmények mellett hatalmas erőfeszítéseket tesz a tudatformálás érdekében. Az arabizálás éppen azokban a hetekben kapott új lendületet, amikor ott jártam. Az arab nyelv oktatása szívügye minden tanítónak. A városokban és a falvakban sorra átfestik a francia nyelvű feliratokat. Az utcanév-táblák éppúgy arab nyelvűek, mint az útjelző táblák. Hogy ez gondot okoz-e a turistáknak? Igen. Magammal vitt címeket hiába kerestem, mert az utcanév-táblák feliratait nem tudtam elolvasni. Kísérőm sietett a segítségemre. Az Algériába érkező európait egyébként szívesen látják. Különösen nagy tisztelet övezi azt, aki az algériai forradalom megvalósításához nyújt segédkezet. A csehszlovák—algériai kapcsolatok is ennek jegyében folynak. Számos orvosunk, mérnökünk, technikusunk dolgozik e fejlődő országban. Tisztelik, megbecsülik őket és minden támogatást megadnak ahhoz, hogy munkájukat zökkenőmentesen végezhessék. Kapcsolataink alapjait még a nemzeti felszabadítási mozgalom idején az 1954— 1962-es években kezdtük lerakni, amikor Csehszlovákia erkölcsi, politikai és anyagi támogatást nyújtott az algériai népnek. Algéria továbbra is erősíteni kívánja a szocialista országokkal való kapcsolatait Tavaly november 19-én urnához szólították az algériaiakat. Népszavazással döntöttek az ország új alkotmányának az elfogadásáról. Az eredmény csattanós választ adott mindazoknak, akik abban reménykedtek, hogy a történelem kerekei visszaforgathatok. Algéria egyszerre vállalja arab mivoltát, Afrikához való tartozását, el nem kötelezettségét, a harmadik világbeli szerepét. 8
