A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-15 / 2. szám
Bússá (Busince) nógrádi község a nagykürtösi járásban a a Csehszlovák-magyar államhatár közelében. Viselete a palóc népvise'etek egyik csoportját képezi, melyet hazánk területén csak ebben az egy községben hordanak, Magyarország területén a Karancsságban és Ludány környékén. A hosszú, sokszoknyás, erősen polgárosult öltözet kitűnik egyszerűségével és csodálatosan szép főkötőivel. A nők 6—7 alsószoknyát viseltek, melyeket rendszerint hófehér gyolcsból varrtak, az alját lyukashimzéssel „singelték“ és erősen keményítették. Felsőszoknyáik anyaga sokféle lehetett: nehéz selyem, plüss, vastagszövet, vagy egyszerű karton. A színek közül a piros, zöld, barna és a bordó árnyalatait kedvelték. A felső testen a szoknyával azonos anyagból készült sonka ujjú, testhez álló blúzt hordtak, amelyet csipkékkel vagy Bitterekkel díszítettek. Télen vastagszövetből készült „frakkos kabátot“ vettek fel. Régebbi kötényeik anyaga gyolcs volt, melyet lyukashímzéssel varrtak ki, újabb kötényeiket csipke vagy fodor díszíti, ami ugyancsak a polgáriasodás jele. Bussán a lányok hajadonfőtt jártak, hátra fésült hajukat befonták és szalagot kötöttek bele. A menyecskék itt is főkötőben jártak, mégpedig három félét viseltek, mindig az alkalomnak megfelelően. „Singelt“ főkötőjük — fehér batisztból lyukashímzéssel készült, erősen keményített, befűzött szalagokkal és virágokkal díszítve — volt a köznapi. Ebben főztek, takarítottak, kapáltak. Másik fajta főkötőjüket a faluba, vásárba viselt, úgynevezett „pirpi“-t színes selymekből készítették és csipkékkel díszítették. Nagyün népén „rezesfőkötőt" tettek a fejükre. Minden nagyünnepi ruhájukhoz készítettek rezesfőkötőt, a ruha anyagával azonos színű alapanyagból, s ezt gazdagon díszítették rézcsipkével, Bitterekkel, gyöngyökkel, virágokkal. Ebből a főkötőből minden menyecskének 6— 7, de még több is volt. Bússá Dél- Szlovákiában az egyetelen falu, ahol a menyecskék ennyiféle főkötője ismert. Lábukon fehér vagy színes harisnyát és cipőt vagy papucsot viseltek. A férfiak viselete nem tér el a palóc vidékeken általánosan hordott öltözettől. Ingük régebben házi vászonból készült, erre fekete posztó SZLOVÁKIAI MAGYAR NÉPVISELETEK mellényt és nadrágot vettek fel, lábukra csizmát húztak, fejükre kalapot tettek. A kicsi gyerekek — fiúk, lányok egyaránt — zubbonyban jártak, csak iskolás koruktól kezdve kaptak a felnőttekéhez hasonló viseletét. Bussán ma már senki nem jár a hagyományos viseletben. A kivetkőzés itt elég korán megtörtént. Az egész faluban már csak pár darab régi viseletét találni öreg nénikék padlásain, ládák fenekén. Az itt látott ruhák a régiek alapján készültek pár évvel ezelőtt, viszont a singelt főkötőket, a pirpit még a ládák és szekrények fenekéről keresték elő, fehérítették és keményítették ki. Csak fellépések alkalmával viselik. Ez az érdekes szerény palóc viselet szép színfoltja minden évben a Zselizi Országos Népművészeti Fesztivál népviseleti bemutatójának. MÉRYNÉ T. MARGIT
