A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-05-21 / 20. szám

SZERETNEK ÓVODÁBA, ISKOLÁBA JÁRNI Fister Magda: EMBER, ERDŐ, EGÉSZSÉG Keszeli Ferenc: AZ INTELMEKRŐL ÉS TANULSÁGOKRÓL Varga Erzsi: JO KEDVVEL, VIDÁMAN A NAGY OKTÓBER ÉS A VILÁG Címlapunkon IGOR GROSSMANN, a 24. oldalon PRANDL SÁNDOR (elvételei A CSEMADOK Központi Bizottsá­gának képes hetilapja. Megjele­nik az Obzor Kiadóvállalat gon­dozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 341-34, fő­szerkesztő-helyettes: Ozsvald Ár­pád. Telefon: 328-64. Grafikai szerkesztő. Kral Péterné. Szer­kesztőség : 890 44 Bratislava, Ob­­chodná u. 7. Telefon: 328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket el­intéz: PNS — Ústredná expedí­ció tlace, 884 19 Bratislava, Gott­­waldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne n. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkéz­besítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. In­dex: 49 211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. Kővetkező számunk tartalmából A SZÉP SZÓ ÜNNEPE Nemzetiségi kulturális életünk legjelentősebb seregszemléje Komáromnak és környékének kultúra­szerető lakossága évről évre szeretettel fogadja a Jókai-napokon részt vevő színjátszó együtteseket, irodalmi szín­padokat, a vers- és prózamondókat. A Jókai-napok Komárom városának és környékének egyik legjelentősebb kultu­rális eseménye, melyen sokezer kultúrát szerető polgár találja meg szórakozását és kulturális kielégülését. A komáromi Jókai-napokat méltón nevezzük nemzetiségi kulturális életünk seregszemléjének. A Jókai-napok prog­ramja évről évre bővül, együtt fejlődik a műkedvelő mozgalom terebélyesedé­­sével. Még ma is emlékezünk arra, hogy az induláskor még csak a vers- és prózamondók mérték össze tudásukat, majd a következő években kibővült az amatőr színjátszó együttesek fesztiváljá­nak megrendezésével és a hatvanas évek második felében helyet kaptak a JóJcai-napokon a dinamikusan fejlődő irodalmi színpadok is és ettől az időtől ez a három műfaj határozza meg lénye­gében a Jókai-napok tartalmát, örven­detes tény, hogy az utóbbi években az említett műfajokon kívül tovább bővült a program a bábjátszók bemutatkozá­sával, a könyv- és képzőművészeti kiállí­tások megrendezésével is. Tehát a Jókai­­napok rendezői igen helyesen reagál­nak a műkedvelő mozgalom fejlődésé­re. Elgondolkoztató azonban, hogy a műkedvelő mozgalom további dinamikus fejlődése nem kívánja-e meg a Jókai­­napokhoz hasonló rendezvény létreho­zását más városban, megosztva a Jókai­­napok programját és ezzel elkerülve a rendezvény programjának túlzsúfoltsá­gát. Hogy ez mennyire lesz szükséges, erre majd a jövő adja meg a választ. A Jókai-napok évről évre híven tükrözi azt az állandó gondoskodást, melyben szocialista társadalmunk részesíti a csehszlovákiai magyar dolgozók kultu­rális életének fejlesztését. Ezt a gon­doskodást tükrözi a rendezvény politikai és szervezési biztosításához a komáromi városi és járási párt- és állami szervek által nyújtott hatékony támogatás is. A városi és járási szervek tisztségviselőit évről évre ott találjuk a különböző bi­zottságokban, ahol hatékonyan hozzá járulnak a problémák megoldásához. Ez a tény egyben azt is jelenti, hogy ezek a szervek sajátjuknak tekintik a lókai-napokat. örvendetes tény, hogy a rendezvény évről évre egyre nagyobb erkölcsi támogatásban részesült e szer­vek részéről. Ez nagyban hozzájárul a rendezvény tekintélyének és színvonalá­nak állandó emeléséhez. A párt- és állami szervek részéről a nemzetiségi kultúránk fejlesztéséhez nyújtott támo­gatós szocialista társadalmunk interna­cionalista jellegéből fakad, és hazánk minden polgára tudatosítja, hogy a nemzetiségi kultúra szocialista kultúránk egészének szerves része és céljaiban mindenkor követi pártunk művelődés­­politikai célkitűzéseit, a szocialista ember nevelésének feladatát. A bratislavai Népművelési Intézet és a CSEMADOK Központi Bizottsága gon­dozásában megrendezett Jókai-napok kettős küldetést tölt be. Egyrészt a ren­dezvény keretében felmérjük a mű­kedvelő együttesek, vers- és prózamon­dók minőségi fejlődését. Az itt fellépő együttesek és szereplők, ahogy azt a többéves tapasztalat igazolja, színház­­szerető és hozzáértő közönség előtt lép­nek fel, ami abból is ered, hogy Komá­rom a Magyar Területi Színház szék­helye és a közönség jelentős részének módjában áll hivatásos szintű előadá­sokat látni és ezeket összehasonlítani a Jókai-napokon fellépő együttesek színvonalával. A fejlődés lemérésénél jelentős szerepet játszanak a bíráló bizottságok, melyek feladata azonban ezen túlmenően az is, hogy a produk­ciók bírálásának és értékelésének útján módszertani szempontból is előre mu­tassanak és szakmai értékeléssel előre is segítsék a színjátszó együttesek, iro­dalmi színpadok, illetve a vers- és próza­­modók további fejlődését. A Jókai­­napok tehát az ott fellépő együttesek és szereplők nagy iskolája, melynek je­lentős szerepe van kulturális életünk fejlődése szempontjából. Ezért úgy vél­jük, hogy a szakemberekből álló bíráló bizottságok minden bírálata és értéke­lése, legyen az pozitív vagy negatív, mindenkor az együttesek és a szerep­lők, illetve a rendezők további fejlődé­sét szolgálja. A múltban megtörtént, hogy néhány együttes a negatív bírála­tot helytelenül fogta fel és bizonyos időre abbahagyta aktivitását. Ez persze helytelen jelenség volt. Meggyőződé­sünk, hogy együtteseink és szereplőink ma már túlnőttek az ilyesfajta érzékeny­ségen és a bíráló bizottságok minden megjegyzését, értékelését arra fogják felhasználni, hogy ezekből leszűrve a szükséges következtetéseket a jövőben még jobban fogják végezni munkáju­kat. A Jókai-napokon túlnyomó többségük­ben a CSEMADOK- helyi szervezeteinek színjátszó együttesei és irodalmi szín­padai lépnek fel. Ezért a rendezvény egyben fokmérője a CSEMADOK mun­kájának is, értékelése annak a munká­nak, melyet a helyi szervezetek egész évben kifejtettek, főleg a színjátszó együttesek és irodalmi színpadok mun­kájának szervezése és fejlesztése terü­letén. Egyben értékelése a rendezvény annak a módszertani munkának is, me­lyet a nemzeti bizottságok kulturális intézményei nyújtanak az együtteseknek és a rendezőknek, amivel lehetővé te­szik az együttesek művészi színvonalá­nak emelését. A Jókai-napok jelentős kulturális akciója a vers- és prózamondók feszti­válja, mely ugyancsak évente kerül megrendezésre. Itt azonban hangsúlyoz­ni kell, hogy e területen nem érvényesül az a fejlődési tendencia, melynek a színjátszóknál és az irodalmi színpadok­nál voltunk tanúi. A vers- és próza­mondók fesztiváljáról már évek óta nem mondható el, hogy valami lényeges fej­lődés történt volna. Ha akad is minden évben egy-két kiemelkedő teljesítmény, egészében azonban minden marad a régi szinten, ezért valami egyhelyben topogást tapasztaltunk. Tekintettel arra, hogy a vers- és prózamondók elsősor­ban a tanuló ifjúság soraiból kerülnek ki, a színvonal emelése elsősorban az iskolákon múlik. Az iskolák tehetnek elsősorban sokat azért, hogy a tanulók­kal megszerettessék a vers- és próza­­mondást és magasabb szintre emeljék az előadáskultúrát. A továbbiakban a színvonal emelésének az is előfeltétele, hogy a vers- és prózamondók fesztivál­jára valóban a legjobbak kerüljenek, tekintet nélkül arra, hogy az ország me­lyik részéből jönnek. Meggyőződésünk, hogy az idei Jókai-napokon a vers- és prózamondók fesztiválja, tanulva az elő­ző évek hibáiból, magasabb szintet fog elérni és fejlődésében fokozatosan fel­zárkózik a színjátszó együttesek és iro­dalmi színpadok színvonalához. Végezetül azt kívánjuk az idei Jókai­­napokon fellépő együtteseknek, a vers- és prózamondóknak, hogy a Jókai­­napok eredményeit kamatoztassák jövő­beni munkájukban, jobban mint eddig, hogy a Jókai-napok jelentsenek szá­mukra ösztönzést, buzdítást további jó munkájukhoz. Igyekezzenek a Jókai­­napok tapasztalataiból a rendezők és a szereplők levonni azokat a szükséges következtetéseket, melyek elősegítik nemzetiségi kultúránk további fejlődé­sét. VARGA JANOS Jön a hétvége? Irány Mosonma­gyaróvár. Pár lépés a határ, onnan megint pár lépés a vonzó kisalföld városa bratislavai lakos számára, akibe hétvégeken belebújik az ördög, vagyis a nyugtalanság, s nem a Kis- Kárpátok erdőrengetegébe veti bele magát, hanem beül a kocsijába, és útlevéllel, vámcédulával, valamint tízkoronás okmánybélyeggel a zsebé­ben egyedül vagy a családjával Mo­sonmagyaróvárra utazik. Számára a magyarországi kisváros a csábító, nem a hegy és az erdő, jöjjenek ide az óváriak. Senki se gondolja, hogy a ma­gyarországi város múltja, jelene ér­dekli a hétvégi víkendezőt. Hétről hétre megy, mert a tízkoronás ok­mánybélyeg meg az a száz korona, amibe még az út kerül, nem kiadás. Itthon is elkölti, ha kimozdul ott­honról. Megszállottan jár Mosonma­gyaróvárra, de nem azért, hogy a várossal ismerkedjen. Néhány üzlet­be benéz, néhány praktikus dolgot vásárol, s más nem is igen érdekli. Talán nem is tudja Övárról, hogy malma, tejfeldolgozó üzeme, textil­ipara, mezőgazdasági gép- és fém­­feldolgozó gyára, hibridkukorica­­előkészítő üzeme és mezőgazdasági akadémiája van. A budapest—bécsi főútvonalon fekvő Moson is, Magyaróvár is^ haj­dan a Monarchia fővárosa felé ve­zető utakat védő vár volt. Főutcáján a Fekete Sas és a Széchenyi Étterem közelében számos műemléknek nyil­vánított épület van, de ezekre csu­pán rápislant a Bratislavából érkező vendég, hiszen hétvégeken nem a város történelmével, műemlékeivel akar ismerkedni, mégcsak nem is a nagy történelmi eseményekre emlé­keztető tábláival, mint amilyen a Fekete Sas étteremmel szemben a fölött az erkély fölött, ahonnan Kos­suth Lajos 1848. október 23-án 4000 kaszás paraszthoz beszélt, vagy mint a Széchenyi étterem falán elhelye­zett tábla, amely arról tudósít, hogy ebben az épületben, Magyaróvár me­zőváros akkori székházának nagyter­mében mondotta el programbeszédét gróf Széchenyi István Mosonvárme­­gyének a pozsonyi diétára megválasz­tott követe 1847. október 25-én. Minden helynek, településnek, köz­ségnek és városnak megvan a maga történelmi és kulturális múltja, de nincs minden községnek és városnak gyógyfürdője, mint Mosonmagyar­óvárnak, amely elsősorban vonzza a városba a bratislavaiakat. Mosonma­gyaróvárnak sem régóta van. 1966- ban végzett itt fúrást, az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat, s a majd­nem 2000 méter mély kútból 1968- tól (a kút és a gyógyfürdő üzemel­tetésének éve) percenként 1000 liter víz jön fel. Az Országos Közegész­ségügyi Intézet minősítése szerint a mosonmagyaróvári Kígyó utca 1 szám alatti hévízkút vize (vegyi összetétele folytán) elfajulásos jel­legű csont- és izületi bántalmak, idült, gyulladásos jellegű izületi és izombetegségek, mozgásszervi bán­talmak utókezelésére, idült hörghu­rut, tüdőtágulás, idült orr- és ga­­ratüri megbetegedések, idült emész­tési zavarok, pajzsmirigy bántalmak és kezdődő érelmeszesedés gyógyítá­sára alkalmas. Persze, nem csupán ezért a hét­végi autóáradat Mosonmagyaróvárra. Az egészségesek ugyanúgy járnak ide, mint a gyógyulást keresők, kel­lemesen töltik el a hét utolsó nap­jait. A hatvanas évek közepén még átviharzottak a bratislavai kocsik Mosonmagyaróváron. A győri ter­málfürdő elérése volt a cél. Kultu­rált berendezésével az felelt meg a legjobban. Ahogy azonbon kiépült a mosonmagyaróvári termál-strand­fürdő, s elkészült a minden igényt kielégítő öltöző, büfés váró- és pihe­nő terem, és mindhárom medencéhez 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom