A Hét 1977/1 (22. évolyam, 1-25. szám)

1977-05-14 / 19. szám

KÉTARCÚ POLITIKA KI FÉKEZI A STRATÉGIAI FEGYVEREK KORLÁTOZÁSÁRA VONATKOZÓ EGYEZMÉNY MEGKÖTÉSÉT? Amikor néhány évvel ezelőtt el­kezdődtek a stratégiai fegyverek korlátozását célzó tárgyalások, nem­csak a külpolitikai szakértők, de minden a világpolitikában jártas vagy kissé jártas ember előtt vilá­gos volt, hogy a SALT-tárgyalások csak akkor vezethetnek eredményre, ha a tárgyaló felek teljesen őszinték lesznek egymáshoz ebben, a világ­béke számára oly döntő kérdésiben. Ha egyik fél sem kísérli meg olyan egyezmény kicsikarását, mely hát­rányos lehet a másik fél számára. Mindenki tudta, hogy ebben a kér­désben, mely a katonai felszerelés olyan részét érinti, amelynek fel- használásával országokat, sőt egész földrészeket lehetne elpusztítani, nincs helye a spekulatív diplomá­ciának. Ezért a stratégiai fegyverek területén egy olyan egyezmény, a- mely egyoldalú előnyöket biztosíta­na az egyik fél számára, a katonai erőviszonyok egyensúlyának meg­bontásához vezetne, s ez nem szol­gálná a békét, ellenkezőleg, még kö­zelebb hozná a háborús veszélyt. Ezért szükséges a stratégiai fegyve­rek területén olyan helyzetet terem­teni, hogy egyik félnek se legyen előnye a másik rovására, kölcsönö­sen tiszteletben tartva a szerződő felek katonai biztonságát. Olyan egyensúlyt kell létrehozni, hogy egyik félnek se legyen lehetősége háborús kalandokba bocsájtkozni. Hogy mik tartoznak a stratégiai fegyverek ka­tegóriájába? Elsősorban az atom- és hidrogénféjes interkontinentális ra­kéták, a közép- és nagy hatósugarú atomfejes rakétákkal felszerelt nuk­leáris meghajtású tengeralattjárók, az atombombák vagy rakéták szállí­tására alkalmas stratégiai bombázók és nem utolsósorban ebbe a kate­góriába tartoznak a nagyhatású bio­lógiai fegyverek is, amelyeknek al­kalmazása ugyanolyan veszélyt je­lent az emberiség számára, mint az atom és hidrogénfegyver. Lényegében ezeknek a fegyverek­nek a korlátozásáról tárgyalt Vlagyi­vosztokban V. I. Brezsnyev, az SZKP főtitkára és Ford amerikai elnök. Ezek a megbeszélések Vlagyivosz­tokban konkrét eredményekhez ve­zettek, és megegyezés jött létre, a- melynek lényege az, hogy a Szovjet­unió és az USA egyaránt 2400 inter­kontinentális rakétával rendelkez­het, ide értve a több nukleáris fej­jel rendelkező rakétákat is. A világ ekkor fellélegzett és úgy érezte, hogy a további tárgyalások is a kölcsönös őszinteség jegyében fognak lezajlani. V. I. Brezsnyev, az SZKP főtitkára tu- lai beszédében nyíltan kifejtette, hogy a Szovjetunió minden igyeke­zete arra irányul, hogy az idén ered­ményesebbek legyenek a béke meg­őrzésére a népek biztonságának nö­velésére és az államok közötti együtt­működés bővítésére irányuló erőfe­szítések, mint az elmúlt évben. Mi ehhez, mondotta Brezsnyev, konst­ruktív javaslatokkal kívánunk hoz­zájárulni, és ugyanezt kívánjuk a- zoktól, akikhez javaslatainkat eljut­tatjuk. Világos tehát, hogy a Szov­jetunió kész a világbéke fenntartá­sa érdekében őszintén hozzájárulni a fennálló vitás kérdések megoldá­sához. A világ figyelmét természetesen az sem kerülte el, hogy közben az USA- ban elnökválasztások voltak és Ford helyére Carter került, aki ugyan a választási hadjárat során sokat ígé­rőén nyilatkozott külpolitikai tervei­ről, a vitás kérdések békés megoldá­sáról, az amerikai-szovjet viszony pozitív fejlesztéséről stb., ahogy a- zonban Carter az elnöki székbe ke­rült, volt néhány olyan megnyilvá­nulása, mely kétségeket támasztott választási beszé3einek őszintesége iránt. Ezek közé tartozik a Szovjet­unióból nemrégen emigrált Bukovsz- kij fogadása a Fehér Házban; ezen részt vett Carter elnök is, és habár Cartemak a fogadó helyiségbe való belépése után a televízió képernyői elsötéted'tek, a sötétség mögött azon­ban ott maradt annak bizonyítéka, hogy Carter elnök közösséget vállal azoknak az erőknek törekvéseivel, melyek újból a hidegháború légkö­rét akarják a világra kényszeríteni. Ezekután mindenki nagy érdeklő­déssel várta, vajon milyen javasla­tokkal utazik Moszkvába Cyrus Van­ce, az új amerikai külügyminiszter. Vance megérkezése után elmondott néhány udvarias szóból még nem le­hetett semmire sem következtetni, csak a tárgyaló asztalnál derült ki, hogy az új amerikai kormány cél­ja nem a vlagyivosztoki tárgyalások eredményeinek továbbvitele, hanem e tárgyalások eredményeinek meg­semmisítése és az ott elért megálla­podások olyan formában való meg­változtatása, hogy a Szovjetunió hát­rányos helyzetbe kerüljön. Az ame­rikai külügyminiszternek ez a fajta megnyilatkozása szokatlan az eddi­gi diplomáciai gyakorlatban, mivel köztudott,'hogy a nemzetközi egyez­mények kontinuitásának fenntartá­sát nem befolyásolhatják kormány- változások, mert ez esetben nemzet­közi stabilitásról szó sem lehet. Még nem tudni, vajon az új amerikai kormány csak a SALT tárgyalások eredményeivel kapcsolatban helyez­kedett-e ilyen álláspontra, vagy ha­sonlóan viselkedik-e majd a többi eddig megkötött megállapodások gyakorlati végrehajtásával kapcso­latban is (pl. Kissinger volt ameri­kai külügyminiszter idejében 160 szovjet-amerikai megállapodást kö­töttek). ez a jövő kérdése. A moszk­vai tárgyalások eredménytelensége. Vance külügyminiszter javaslatai azonban már konkrét kételyeket és bizalmatlanságot keltő tények. U- gyanis a Vance által Moszkvában előterjesztett egyetlen javaslat sem illik bele az 1974-ben megkötött vla- gvivosztoki megállapodásba. Vance például azt a javaslatot terjesztette elő. hogy a vlagyivosztoki megálla­podással ellentétben a 2400 inter­kontinentális rakéta számát kölcsö­nösen csökkentsék 2000-re, illetve 1800-ra. Ebben az esetben az USA hajlandó kiterjeszteni a megegyezést a szárnyas rakétákra is, de ugyanak­kor ragaszkodik ahhoz, hogy a Szov­jetunió a nyugaton Backfire-nak ne­vezett középtávú bombázóját nyil­vánítsa stratégiai fegyvernek. Ez ter­mészetesen szovjet részről nem fo­gadható el, mert amíg a stratégiai fegyverek korlátozása az USA ese­tében csak a valóban stratégiai fegy­vereket érintené, addig a Szovjet­uniót megfosztaná a védelmi célokat szolgáló középtávú fegyverektől is. Hallgatásba burkolódzik ezenkívül az amerikai javaslat a Trident típusu atomtengeralattjáróval kapcsolatban. Miért van ez így? A kérdésre akkor találjuk meg a feleletet, ha figye­lembe vesszük, hogy a Pentagon például nemrég 23 milliárd dollár értékben rendelt B—1-es típusú stra­tégiai bombázókat az amerikai repü­lőgépgyártó konszernektől. Tehát vi­lágos, hogy az amerikai külpolitika a jelen esetben is, mint már any- nyiszor, a fegyverkezési korláto­zások problémáit az amerikai monopóliumok profitja érdekében szabotálja. Ennek érdekében teszi kockára a világbékét. Vajon milyen elgondolásokra épül az ilyen ameri­kai külpolitika? Nem húzódik-e meg a háttérben olyan elgondolás, hogy az amerikai külpolitika a Szovjet­unió őszinte béketörekvéseit valami­féle zsarolásra akarja felhasználni? Igaz, a Szovjetunió valóban őszintén akarja a békét, hisz a szovjet veze­tők olyan ország és nép élén állnak, mely a legtöbbet szenvedett a máso­dik világháborúban, az Októberi Szocialista Forradalmat követő ka­tonai intervenció pusztításairól nem is beszélve. Ezért a szovjet vezetők igenis felelősséget éreznek az ország népei s az egész világ előtt a béké­ért, de ezzel nem lehet visszaélni. A Szovjetunió ugyanis jól tudja, hogy ha a szovjet fegyveres erők hátrányos helyzetbe kerülnének az amerikai fegyveres erőkkel szem­ben, ez nagy veszélyt jelentene a vi­lág kis népeinek függetlenségére, a társadalmi haladásra és nem utolsó­sorban a világ békéjére. Ezért a szovjet-amerikai tárgyalásokon csak a józan ész, csak a kölcsönös őszin­teség győzhet. A moszkvai tárgyalások után, an­nak ellenére, hogy ezek nem hozták meg a kívánt eredményt, a világ meglepetéssel vette tudomásul Car­ter és Vance nyilatkozatait, amelyek szerint az amerikaiak széleskörű fegyverkorlátozási javaslatokat ter­jesztettek elő Moszkvában, és a moszkvai találkozások kapcsán ma­gukat csaknem a béke bajnokainak tüntették fel. Gromiko szovjet kü­lügyminiszter sajtóértekezletén ezek­re a kijelentésekre méltó választ adott és feltárta az egész világ előtt a stratégiai fegyverek korlátozását érintő megoldatlan problémákat. Most azonban az a kérdés, hogyan tovább? Ami az amerikai külpolitikát ille­ti, nyilván változások álltak be a külpolitikai elképzelésekben. Carter, akit a nyugati újságok kétarcú po­litikusnak neveznek, úgy látszik, igen közel került a Pentagonhoz és azokhoz az erőkhöz, amelyek hideg- háborús elődeik nyomdokaiba akar­nak lépni. Az amerikai elnök egyik arca az, amikor nagy hangon beszél a békéről, a vitás nemzetközi kér­dések békés rendezéséről, a munka- nélküliség csökkentéséről stb.; ezzel nyilván a tömegek támogatását kí­vánja megnyerni. A másik arca a- zonban a monopóliumok és a Pen­tagon felé fordul, és ezeknek a szá- jaíze szerint cselekszik. Innen az a megállapítás is, hogy Carter csak David Rockefeller kreatúrája, és az a feladata, hogy a Wall Street tő­késeinek érdekeit szolgálja és Was­hington egyre szorosabb kapcsolatba lépjen az amerikai uralkodó osztály- lyal. Nos, a legutóbbi amerikai kül­politikai elképzelések, legalábbis a stratégiai fegyverkorlátozás esetében, az utóbbit igazolják. Hangsúlyozni kell azt is, hogy nincs okunk túlzott pesszimizmusra, mert a világ békéjért több mint harminc éve folyó harc azt igazolja, hogy az ob­jektív tényeknek rendkívüli erejük van, s ezek előtt előbb-utóbb meg kell hátrálnia mindenkinek, aki csak egy kis felelősséget is érez a világ sorsáért. Ezért bízunk benne, hogy végülis győzni fog a józan ész, az egész emberiség békéje és biztonsága érdekében. VARGA JÁNOS A világ legismertebb ékszer- és drá­gakőgyűjteményeiben gyakran találni Sri Lankából (régebben: Ceylon) szár­mazó drágaköveket, amelyek — elfo­gultság nélkül állíthatjuk — a leg­értékesebbek közé tartoznak. A Sri Lanka-i drágakő-termelés az utóbbi években nagy fejlődésnek indult. Vala­mikor csak Ratnapur város környékén (szingaléz nyelven Ratna annyit jelent, mint drágakő, pur perig várost) folyt drágakő-bányászás (egyes vélemények szerint már a bibliai időkben is), az ötvenes évektől kezdve azonban mind többen ismerték fel a drágakő kiterme­lésben és megmunkálásban rejlő nagy lehetőségeket, elsőként Beruwala ha­lászfalu szegény drágakőcsiszolói, akik elindultak új drágakő lelőhelyeket ke­resni a szigeten. A szerencse kedvezett nekik, mert hamarosan több helyen — Kuruwita, Rakwana, Pelmadulla, Ehe- liyagoda, Balangoda stb. környékén — gazdag lelőhelyekre bukkantak. Azóta a geológusok megállapították, hogy Sri Lanka szigetének 90 százalékát drágakőben gazdag földréteg borítja. Annak ellenére, hogy már emberemlé­kezet óta bányásszák a szigeten a drágakövet, a készlet szinte kimeríthe- tetlennek tűnik. 1971-ig a drágakő-kereskedelmet ma­gánvállalkozók irányították az ország­ban, ebben az évben azonban a Sri Lanka-i kormány létrehozta a Sri Lanka Gern Cooperation állami monopóliumot, amely gátat vetetet a spekulációnak és az észszerűtlen kitermelésnek. Ratnapurban mintha megállt volna az idő: a drágakőkitermelés módjai az elmúlt évszázadok folyamán alig változ­tak. (Kuriózumnak számít, hogy nem akad a szigeten egyetlen olyan lelőhely sem, ahol csak egyfajta drágakő volna található.) A telektulajdonosok és a földbirtokosok mielőtt belefognának a drágakő keresésébe, megkérnek egy csillagjóst, állítsa össze az ő, illetve hozzátartozóik és barátaik horoszkópját, hogy ennek segítségével megállapítsák: kinek, hol és mikor van a legnagyobb reménye rá, hogy drágaköveket találjon a földben. A „keresőt" már jóval ko­rábban kiszemelik, mint ahogy sor kerül az első kapavágásra. Az első kapa­vágás egyébként jelentős esemény: egy nappal korábban nagy istentiszteletet rendeznek a sziget leghatalmasabb istenének Déva Pudzsának a kiengesz­telésére, mivel az emberek úgy tudják, hogy a bányászat csak akkor lesz ered­ményes, ha az istenség jóindulattal van a halandók iránt. Az első kapavágás napján egy pap megáldja a kiválasztott személyt, aki egyébként ajándékot vagy pénzjutal­mat is kap felelősségteljes szolgálatáért a telektulajdonostól. Egy kétszer két méter keresztmetszetű és két-három méter mélységű gödröt ásnak, tüzetesen megvizsgálják a földet. Annak az első jele, hogy az ásás nyomán valódi drágakő lelőhelyre bukkantak, az úgy­nevezett Uda Illám — kezdetleges, még nem teljesen kifejlődött drágaköveket tartalmazó kavicsréteg, amelyet a szak­értő tekintetek azonmód fölismernek; s réteg alatt található az úgynevezett Yati Illám — ebben már igazi drága­kövek találhatók. A két rétegből kiter­melt kavicsot és földet megszűrik és mossák — ekkor dől el: érdemes volt-e befelogni ebbe a fárasztó munkába. A Sri Lanka-i drágaköveket 10 nagy csoportba és számos alcsoportba sorol­hatjuk. Többnyire szakátokról van szó. Csak az érdekesség kedvéért említem, hogy több ásvány neve, így például a turmalin — a nyelvészek szerint — szingaléz eredetű, a toramalli szóból alakult ki. Sri Lanka-i drágakövek talál­hatók a brit királyi koronában is. A közelmúltban derült ki, hogy a Black Prince Ruby-nak nevezett és rubinnak vélt drágakő tulajdonképpen spinell. Drágakő-ritkaságok is találhatók Sri Lanka szigetén. Például az alexandrit nevű drágakövet — amelyet II. Sándor cárról neveztek el, mivel a halála nap­8

Next

/
Oldalképek
Tartalom