A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-05-14 / 19. szám
KÉTARCÚ POLITIKA KI FÉKEZI A STRATÉGIAI FEGYVEREK KORLÁTOZÁSÁRA VONATKOZÓ EGYEZMÉNY MEGKÖTÉSÉT? Amikor néhány évvel ezelőtt elkezdődtek a stratégiai fegyverek korlátozását célzó tárgyalások, nemcsak a külpolitikai szakértők, de minden a világpolitikában jártas vagy kissé jártas ember előtt világos volt, hogy a SALT-tárgyalások csak akkor vezethetnek eredményre, ha a tárgyaló felek teljesen őszinték lesznek egymáshoz ebben, a világbéke számára oly döntő kérdésiben. Ha egyik fél sem kísérli meg olyan egyezmény kicsikarását, mely hátrányos lehet a másik fél számára. Mindenki tudta, hogy ebben a kérdésben, mely a katonai felszerelés olyan részét érinti, amelynek felhasználásával országokat, sőt egész földrészeket lehetne elpusztítani, nincs helye a spekulatív diplomáciának. Ezért a stratégiai fegyverek területén egy olyan egyezmény, amely egyoldalú előnyöket biztosítana az egyik fél számára, a katonai erőviszonyok egyensúlyának megbontásához vezetne, s ez nem szolgálná a békét, ellenkezőleg, még közelebb hozná a háborús veszélyt. Ezért szükséges a stratégiai fegyverek területén olyan helyzetet teremteni, hogy egyik félnek se legyen előnye a másik rovására, kölcsönösen tiszteletben tartva a szerződő felek katonai biztonságát. Olyan egyensúlyt kell létrehozni, hogy egyik félnek se legyen lehetősége háborús kalandokba bocsájtkozni. Hogy mik tartoznak a stratégiai fegyverek kategóriájába? Elsősorban az atom- és hidrogénféjes interkontinentális rakéták, a közép- és nagy hatósugarú atomfejes rakétákkal felszerelt nukleáris meghajtású tengeralattjárók, az atombombák vagy rakéták szállítására alkalmas stratégiai bombázók és nem utolsósorban ebbe a kategóriába tartoznak a nagyhatású biológiai fegyverek is, amelyeknek alkalmazása ugyanolyan veszélyt jelent az emberiség számára, mint az atom és hidrogénfegyver. Lényegében ezeknek a fegyvereknek a korlátozásáról tárgyalt Vlagyivosztokban V. I. Brezsnyev, az SZKP főtitkára és Ford amerikai elnök. Ezek a megbeszélések Vlagyivosztokban konkrét eredményekhez vezettek, és megegyezés jött létre, amelynek lényege az, hogy a Szovjetunió és az USA egyaránt 2400 interkontinentális rakétával rendelkezhet, ide értve a több nukleáris fejjel rendelkező rakétákat is. A világ ekkor fellélegzett és úgy érezte, hogy a további tárgyalások is a kölcsönös őszinteség jegyében fognak lezajlani. V. I. Brezsnyev, az SZKP főtitkára tulai beszédében nyíltan kifejtette, hogy a Szovjetunió minden igyekezete arra irányul, hogy az idén eredményesebbek legyenek a béke megőrzésére a népek biztonságának növelésére és az államok közötti együttműködés bővítésére irányuló erőfeszítések, mint az elmúlt évben. Mi ehhez, mondotta Brezsnyev, konstruktív javaslatokkal kívánunk hozzájárulni, és ugyanezt kívánjuk azoktól, akikhez javaslatainkat eljuttatjuk. Világos tehát, hogy a Szovjetunió kész a világbéke fenntartása érdekében őszintén hozzájárulni a fennálló vitás kérdések megoldásához. A világ figyelmét természetesen az sem kerülte el, hogy közben az USA- ban elnökválasztások voltak és Ford helyére Carter került, aki ugyan a választási hadjárat során sokat ígérőén nyilatkozott külpolitikai terveiről, a vitás kérdések békés megoldásáról, az amerikai-szovjet viszony pozitív fejlesztéséről stb., ahogy azonban Carter az elnöki székbe került, volt néhány olyan megnyilvánulása, mely kétségeket támasztott választási beszé3einek őszintesége iránt. Ezek közé tartozik a Szovjetunióból nemrégen emigrált Bukovszkij fogadása a Fehér Házban; ezen részt vett Carter elnök is, és habár Cartemak a fogadó helyiségbe való belépése után a televízió képernyői elsötéted'tek, a sötétség mögött azonban ott maradt annak bizonyítéka, hogy Carter elnök közösséget vállal azoknak az erőknek törekvéseivel, melyek újból a hidegháború légkörét akarják a világra kényszeríteni. Ezekután mindenki nagy érdeklődéssel várta, vajon milyen javaslatokkal utazik Moszkvába Cyrus Vance, az új amerikai külügyminiszter. Vance megérkezése után elmondott néhány udvarias szóból még nem lehetett semmire sem következtetni, csak a tárgyaló asztalnál derült ki, hogy az új amerikai kormány célja nem a vlagyivosztoki tárgyalások eredményeinek továbbvitele, hanem e tárgyalások eredményeinek megsemmisítése és az ott elért megállapodások olyan formában való megváltoztatása, hogy a Szovjetunió hátrányos helyzetbe kerüljön. Az amerikai külügyminiszternek ez a fajta megnyilatkozása szokatlan az eddigi diplomáciai gyakorlatban, mivel köztudott,'hogy a nemzetközi egyezmények kontinuitásának fenntartását nem befolyásolhatják kormányváltozások, mert ez esetben nemzetközi stabilitásról szó sem lehet. Még nem tudni, vajon az új amerikai kormány csak a SALT tárgyalások eredményeivel kapcsolatban helyezkedett-e ilyen álláspontra, vagy hasonlóan viselkedik-e majd a többi eddig megkötött megállapodások gyakorlati végrehajtásával kapcsolatban is (pl. Kissinger volt amerikai külügyminiszter idejében 160 szovjet-amerikai megállapodást kötöttek). ez a jövő kérdése. A moszkvai tárgyalások eredménytelensége. Vance külügyminiszter javaslatai azonban már konkrét kételyeket és bizalmatlanságot keltő tények. U- gyanis a Vance által Moszkvában előterjesztett egyetlen javaslat sem illik bele az 1974-ben megkötött vlagvivosztoki megállapodásba. Vance például azt a javaslatot terjesztette elő. hogy a vlagyivosztoki megállapodással ellentétben a 2400 interkontinentális rakéta számát kölcsönösen csökkentsék 2000-re, illetve 1800-ra. Ebben az esetben az USA hajlandó kiterjeszteni a megegyezést a szárnyas rakétákra is, de ugyanakkor ragaszkodik ahhoz, hogy a Szovjetunió a nyugaton Backfire-nak nevezett középtávú bombázóját nyilvánítsa stratégiai fegyvernek. Ez természetesen szovjet részről nem fogadható el, mert amíg a stratégiai fegyverek korlátozása az USA esetében csak a valóban stratégiai fegyvereket érintené, addig a Szovjetuniót megfosztaná a védelmi célokat szolgáló középtávú fegyverektől is. Hallgatásba burkolódzik ezenkívül az amerikai javaslat a Trident típusu atomtengeralattjáróval kapcsolatban. Miért van ez így? A kérdésre akkor találjuk meg a feleletet, ha figyelembe vesszük, hogy a Pentagon például nemrég 23 milliárd dollár értékben rendelt B—1-es típusú stratégiai bombázókat az amerikai repülőgépgyártó konszernektől. Tehát világos, hogy az amerikai külpolitika a jelen esetben is, mint már anynyiszor, a fegyverkezési korlátozások problémáit az amerikai monopóliumok profitja érdekében szabotálja. Ennek érdekében teszi kockára a világbékét. Vajon milyen elgondolásokra épül az ilyen amerikai külpolitika? Nem húzódik-e meg a háttérben olyan elgondolás, hogy az amerikai külpolitika a Szovjetunió őszinte béketörekvéseit valamiféle zsarolásra akarja felhasználni? Igaz, a Szovjetunió valóban őszintén akarja a békét, hisz a szovjet vezetők olyan ország és nép élén állnak, mely a legtöbbet szenvedett a második világháborúban, az Októberi Szocialista Forradalmat követő katonai intervenció pusztításairól nem is beszélve. Ezért a szovjet vezetők igenis felelősséget éreznek az ország népei s az egész világ előtt a békéért, de ezzel nem lehet visszaélni. A Szovjetunió ugyanis jól tudja, hogy ha a szovjet fegyveres erők hátrányos helyzetbe kerülnének az amerikai fegyveres erőkkel szemben, ez nagy veszélyt jelentene a világ kis népeinek függetlenségére, a társadalmi haladásra és nem utolsósorban a világ békéjére. Ezért a szovjet-amerikai tárgyalásokon csak a józan ész, csak a kölcsönös őszinteség győzhet. A moszkvai tárgyalások után, annak ellenére, hogy ezek nem hozták meg a kívánt eredményt, a világ meglepetéssel vette tudomásul Carter és Vance nyilatkozatait, amelyek szerint az amerikaiak széleskörű fegyverkorlátozási javaslatokat terjesztettek elő Moszkvában, és a moszkvai találkozások kapcsán magukat csaknem a béke bajnokainak tüntették fel. Gromiko szovjet külügyminiszter sajtóértekezletén ezekre a kijelentésekre méltó választ adott és feltárta az egész világ előtt a stratégiai fegyverek korlátozását érintő megoldatlan problémákat. Most azonban az a kérdés, hogyan tovább? Ami az amerikai külpolitikát illeti, nyilván változások álltak be a külpolitikai elképzelésekben. Carter, akit a nyugati újságok kétarcú politikusnak neveznek, úgy látszik, igen közel került a Pentagonhoz és azokhoz az erőkhöz, amelyek hidegháborús elődeik nyomdokaiba akarnak lépni. Az amerikai elnök egyik arca az, amikor nagy hangon beszél a békéről, a vitás nemzetközi kérdések békés rendezéséről, a munkanélküliség csökkentéséről stb.; ezzel nyilván a tömegek támogatását kívánja megnyerni. A másik arca azonban a monopóliumok és a Pentagon felé fordul, és ezeknek a szájaíze szerint cselekszik. Innen az a megállapítás is, hogy Carter csak David Rockefeller kreatúrája, és az a feladata, hogy a Wall Street tőkéseinek érdekeit szolgálja és Washington egyre szorosabb kapcsolatba lépjen az amerikai uralkodó osztálylyal. Nos, a legutóbbi amerikai külpolitikai elképzelések, legalábbis a stratégiai fegyverkorlátozás esetében, az utóbbit igazolják. Hangsúlyozni kell azt is, hogy nincs okunk túlzott pesszimizmusra, mert a világ békéjért több mint harminc éve folyó harc azt igazolja, hogy az objektív tényeknek rendkívüli erejük van, s ezek előtt előbb-utóbb meg kell hátrálnia mindenkinek, aki csak egy kis felelősséget is érez a világ sorsáért. Ezért bízunk benne, hogy végülis győzni fog a józan ész, az egész emberiség békéje és biztonsága érdekében. VARGA JÁNOS A világ legismertebb ékszer- és drágakőgyűjteményeiben gyakran találni Sri Lankából (régebben: Ceylon) származó drágaköveket, amelyek — elfogultság nélkül állíthatjuk — a legértékesebbek közé tartoznak. A Sri Lanka-i drágakő-termelés az utóbbi években nagy fejlődésnek indult. Valamikor csak Ratnapur város környékén (szingaléz nyelven Ratna annyit jelent, mint drágakő, pur perig várost) folyt drágakő-bányászás (egyes vélemények szerint már a bibliai időkben is), az ötvenes évektől kezdve azonban mind többen ismerték fel a drágakő kitermelésben és megmunkálásban rejlő nagy lehetőségeket, elsőként Beruwala halászfalu szegény drágakőcsiszolói, akik elindultak új drágakő lelőhelyeket keresni a szigeten. A szerencse kedvezett nekik, mert hamarosan több helyen — Kuruwita, Rakwana, Pelmadulla, Eheliyagoda, Balangoda stb. környékén — gazdag lelőhelyekre bukkantak. Azóta a geológusok megállapították, hogy Sri Lanka szigetének 90 százalékát drágakőben gazdag földréteg borítja. Annak ellenére, hogy már emberemlékezet óta bányásszák a szigeten a drágakövet, a készlet szinte kimeríthetetlennek tűnik. 1971-ig a drágakő-kereskedelmet magánvállalkozók irányították az országban, ebben az évben azonban a Sri Lanka-i kormány létrehozta a Sri Lanka Gern Cooperation állami monopóliumot, amely gátat vetetet a spekulációnak és az észszerűtlen kitermelésnek. Ratnapurban mintha megállt volna az idő: a drágakőkitermelés módjai az elmúlt évszázadok folyamán alig változtak. (Kuriózumnak számít, hogy nem akad a szigeten egyetlen olyan lelőhely sem, ahol csak egyfajta drágakő volna található.) A telektulajdonosok és a földbirtokosok mielőtt belefognának a drágakő keresésébe, megkérnek egy csillagjóst, állítsa össze az ő, illetve hozzátartozóik és barátaik horoszkópját, hogy ennek segítségével megállapítsák: kinek, hol és mikor van a legnagyobb reménye rá, hogy drágaköveket találjon a földben. A „keresőt" már jóval korábban kiszemelik, mint ahogy sor kerül az első kapavágásra. Az első kapavágás egyébként jelentős esemény: egy nappal korábban nagy istentiszteletet rendeznek a sziget leghatalmasabb istenének Déva Pudzsának a kiengesztelésére, mivel az emberek úgy tudják, hogy a bányászat csak akkor lesz eredményes, ha az istenség jóindulattal van a halandók iránt. Az első kapavágás napján egy pap megáldja a kiválasztott személyt, aki egyébként ajándékot vagy pénzjutalmat is kap felelősségteljes szolgálatáért a telektulajdonostól. Egy kétszer két méter keresztmetszetű és két-három méter mélységű gödröt ásnak, tüzetesen megvizsgálják a földet. Annak az első jele, hogy az ásás nyomán valódi drágakő lelőhelyre bukkantak, az úgynevezett Uda Illám — kezdetleges, még nem teljesen kifejlődött drágaköveket tartalmazó kavicsréteg, amelyet a szakértő tekintetek azonmód fölismernek; s réteg alatt található az úgynevezett Yati Illám — ebben már igazi drágakövek találhatók. A két rétegből kitermelt kavicsot és földet megszűrik és mossák — ekkor dől el: érdemes volt-e befelogni ebbe a fárasztó munkába. A Sri Lanka-i drágaköveket 10 nagy csoportba és számos alcsoportba sorolhatjuk. Többnyire szakátokról van szó. Csak az érdekesség kedvéért említem, hogy több ásvány neve, így például a turmalin — a nyelvészek szerint — szingaléz eredetű, a toramalli szóból alakult ki. Sri Lanka-i drágakövek találhatók a brit királyi koronában is. A közelmúltban derült ki, hogy a Black Prince Ruby-nak nevezett és rubinnak vélt drágakő tulajdonképpen spinell. Drágakő-ritkaságok is találhatók Sri Lanka szigetén. Például az alexandrit nevű drágakövet — amelyet II. Sándor cárról neveztek el, mivel a halála nap-8
