A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-05-07 / 18. szám
ü SIOCIAUSTAIŰRVÉNYESSÉ6 YÉDUHÉBEH Sok kicsi sokra megy... _ Részlet egy bírósági tanúval-3. lomásból: „Mint már a rendőrségi nyomozás során is említettem, a kriíovanyi általános iskola tanítója vagyok. 1975-ben elhatároztam, hogy családi házat építek, még abban az évben ősszel megvettem az építkezéshez szükséges telket, kijártam az építkezési engedélyt és megvettem a legszükségesebb építőanyagot. Bevásárlásaim során találkoztam a vádlottal, Rudolf Zelenajjal, aki a Jaslavské Bohunice-i atomerőmű építkezésén technikus. Amikor Zelenaj megtudta mi járatban vagyok, felajánlotta, hogy kedvezményes áron biztosít számomra harminc csomag arabit-kátránypapírt. Már akkor megkérdeztem tőle: feketeüzletről vagy hivatalos vételről van-e szó? Zelenaj megnyugtatott, hogy hivatalos vételről, amiről majd elismervényt is kapok. Abban egyeztünk meg, hogy amennyiben elintézi az ügyet, telefonál, s én majd elszállíttatom az igényelt kátránypapírt. Hónapok múltak el, majd 1976 márciusában Zelenaj jelezte, felkereshetem őt az építkezésen. A helyi nemzeti bizottságtól egy traktort béreltem és a megbeszélt időpontban találkoztunk is a vádlottal, akitől valami előzetes elismerényt kaptam az adásvételről. Egyben megegyeztünk abban is, hogy felkeres a lakásomon, ahol kiegyenlítjük a számlát. Hogy mi történt később nem tudom, mert a gépkocsimon hazautaztam. Amikor azonban két-három óra múltán a traktoristák meghozták a kátránypapírt, felindultan mesélték, hogy komoly nézeteltérésük támadt az építkezés területére vigyázó kapuőrökkel, akik a rakományra igazolást kértek tőlük. Csak hosszas vita és a vádlott személyére való hivatkozás után engedték őket tovább. Zelenaj másnap felkeresett a lakásomon, akivel közöltem a traktoristák panaszát. Azt válaszolta: minden rendben van, és kiegyenlítésképpen további két és félezer koronát kért tőlem.“ Rudolf Zelenaj ügyében a Trnavai Járásbíróság több más tanút is kihallgatott. A két traktoristát, néhány munkatársát, a megkárosított üzem képviselőjét és másokat, majd egyértelműen arra a megállapításra jutott, hogy a vádlott a Büntető Törvénykönyv 132. paragrafusa, azaz a szocialista társadalmi tulajdon kárára elkövetett bűnt vétett, hiszen az építkezés területéről önkényesen és minden utólagos hivatalos elszámolás nélkül harminc csomag kátránypapírt emelt el. A büntetőtanács ezért héthavi szabadságvesztésre és az okozott kár megtérítésére ítélte. . Szlovákiában az utóbbi esz-4. tendőkben 3,5 ezer — 4 ezer vádlott kerül a tárgyalóterembe a szocialista társadalmi tulajdon kárára elkövetett bűncselekmények elkövetéséért. Sokan vannak akik betörés vagy lopás útján próbálnak nyerészkedni; ám — sajnos — nem csekély azoknak a száma sem, akik a közös vagyonnal a saját munkahpJviilrnn cáfárlrnrinnk' Es Hn0v a „sok kicsi sokra megy” népi szólásmondás igazát bizonyítsuk, most a bűncselekményeknek ebből a „kategóriájából” legalább futólag hadd említsünk meg néhányat. Köztudomású, hogy az oravai Teslában tévékészülékeket, és egyéb műszaki berendezéseket gyártanak. A művezetők egyike — Karol Bednarőík — már gyenge műszaki minőségűnek vélte otthoni tévékészülékét és talán a külalakját sem találta eléggé korszerűnek, hibői saját kezűleg barkácsolta össze. Az ügyet a Dolny Kubín-i Járásbíróság tárgyalta és a fővádlottat s bűntársait összesen 53 havi börtönbüntetésre ítélte, kinek-kinek „érdemei” szerint. Két eset a Povazská Bystrica-i járásból. A járás földművesszövetkezeteinek egyike a púchovi Agrostav dolgozóival új baromfifarmot építtetett. Mivel azonban nemcsak munkával, de kenyérrel is él az ember, a szöják a bútorokat és szünetel a munka. Ezzel a helyzettel élt vissza It. Topor is, aki feltörte az irodahelyiségekben álló szekrényeket meg íróasztalokat, ahonnan több ezer korona értékben tulajdonított el különböző tárgyakat. A szocialista társadalmi tulajdon kárára elkövetett bűntény vádjával őt kilenchavi börtönbüntetésre ítélte a bíróság. Az előző esetben villanyköszörű és egyéb tárgyak „ragadtak” a nem pusztán festékes, de egyben enyveskezű tolvaj ujjaihoz, ám lopni másutt és mást is lehet. A homonnai húsipari vállalat gépkocsivezetője például egyetlen alkalommal 1500 korona értékben akart friss búst kicsempészni az üzemből. A kapuőrök azonban tetten csípték, s arra való tekintettel, hogy nem először fordult elő vele ilyesmi, a bíróság háromhavi, feltétel nélküli börtönbüntetésre ítélte az élelmes gépkocsivezetőt. Kevesen gondolnák, hogy a gázórák bekapcsolása is kiváló bevételi szén a szögletes, nagy készülékek egyre inkább kimennek már a divatból, ezért elhatározta, hogy egy csinos kis minitévét állít a lakásba. Azonban egy minikészülék sem annyira mini, hogy egy-egy zsebbben elférjen, ezért rábeszélte az üzemi gépkocsivezetők egyikét, hogy neki is juttat egy további tévékészüléket, ha kicsempészi azokat az üzem bejáratán. Ám amiről már ketten tudnak, az nem titok, így az akcióba egy villanyszerelő és még egy gépkocsivezető is bekapcsolódott, a „kívánságlista” pedig a két tévén kívül még hangerősítőkkel, feszültségmérővel és más alkatrészekkel bővült. A nyomozási eljárás során kiderült, hogy a négy tolvaj néhány nap leforgása alatt kis híján 16 ezer korona értékű árura kapott vérszemet. Természetesen, az ilyen esetekben a nyomozási eljárás szerves része a házkutatás is, aminek során Bednaréík művezetőnél további három tévékészüléket találtak, melyekről a fővádlott azt állította, hogy alkalmilag szerzett alkatrészekvetkezet vezetősége étkezést biztosított a náluk dolgozó vendégmunkásoknak. A mindennapi ebéd biztosításával Anna Gajdoáíkovát bízták meg, aki pedáns lelkiismeretességgel össze is gyűjtötte a napi ebédjegyek árát. Ki tudja miért, egy szép napon azonban kiváló vállalkozó szellemről tanúskodó ötlete támadt. Több mint 15 ezer korona értékben, több hétre előre bekérte az ebédjegyek árát, majd a pénzt önkényesen saját céljaira fordította, az építkezésen dolgozó munkások pedig egy szép napon ebéd nélkül maradtak. És nemcsak azon a napon, hanem a második, a harmadik és a további napokon is ... Az esetnek természetesen bírósági utójátéka volt és Anna Gajdosíkovát közel egyévi szabadságvesztésre ítélték, három további évre pedig eltiltották attól, hogy anyagi eszközökkel gazdálkodjon. É. Topor karbantartó a Vágmenti Gépgyárban festő és mázolóként dolgozott. Amolyan íratlan törvény, hogy ahoVá a szobafestő beteszi a lábát, ott két-három napra összetolforrás lehet egyesek számára. Rudolf Buvala gázszerelő, a Banská Bystrica-i Közép-szlovákiai Gázművek alkalmazottja a kerület különböző járásaiban gázórákat szerelt az új lakásokba. Az igényelt munkának csak bizonyos részével számolt el, az elvégzett munka jelentős hányadáért járó illetéket a saját zsebére „könyvelte el”, s így összesen 18 500 korona jogtalan jövedelemhez jutott. A kerületi bíróság büntetőtanácsa kissé magasnak találta ezt a közel húszezer koronás borravalót, és Rudolf Buvalát kétesztendei, feltétel nélküli szabadságvesztésre ítélte. Említettük már, hogy a szlo. vákiai bíróságok évente mintegy három és fél — négyezer bűnvádi eljárást tárgyalnak olyan személyek ellen, akik a szocialista társadalmi tulajdon kárára vétenek kisebb-nagyobb bűncselekményeket. A nagyobb, komolyabb esetekről még lesz szó a szocialista törvényesség védelmét szorgalmazó sorozatunkban; most a kisebb bűnügyek közül hoztunk nyilvánosságra néhányat. bmbbbi gnpgmr 17 Kurucz Sándor felvétele
