A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-04-23 / 16. szám
irkos, koratavaszi reggel. Tanyasi reggel. A tegnapi utat végigjárva, a tegnapi körülményességgel eljutok ismét Szépe Géza tanyájáig. A ház takaros, a hatvanas évek falusi divatja szerint épült, s ha nem a hatalmas szántóföldek közepén állna, tanyának nehezen nevezhetném, hiszen bármelyik falusi utcasorba behelyezhető lenne. Az udvaron ólak, baromfi, s egy fóliasátor alatt autó. Két szoba, konyha, fürdőszoba, kamra. Kilencvenkétezer koronáért építette egy komáromi vállalat. Két évig tartott a munka, aztán átadták a kulcsokat. Sokan csodálkoztak Szépe Géza bácsin, amiért ugyanott épít, ahol az apja tanyája állt. Mert bemehetett volna Gútára, építhetett volna Seregakolban, a tanyaközpontban, amely lassan falusi jelleget ölt magára. Az új házak már ott is emeletesek, hivalkodók. De ő itt épített. Akkor, amikor már túl volt a hetvenen. Most nyolcvannégy esztendős. Négy fia közül három hagyta el a tanyát, a negyedik itt él az apjával. A házban minden szükséges tárgy, kellék megtalálható, de hiányzik a gazdasszony, az asszonykéz teremtette lakályos melegség. Helyét a hiánya kiváltotta szomorúság tölti ki. Szépe Gézánét kilenc na át ezt a napot Szépe Gézával. Vagy Erdei Ferenc, aki olyan alapvető művet írt a tanyákról, ám sajnálatos módon a gútai tanyavilágot már nem tudta megismerni s könyvében csupán említést tesz róla. Szépe Géza nagyapjának tanyája még a múlt század derekán épült fel itt a szomszédos földön. Ma már nincs nyoma. Úgy emlékszik rá, amolyan nagygazda tanya volt. Még cseléd is volt a háznál. Ez a közvetlen környék akkor kezdhetett benépesülni, mert Géza bácsi még emlékszik rá, hogy nagyapja meséi szerint ez még egy nagy rengeteg volt, a laposokban hatalmas nádasok húzódtak, ám feljebb a „Szélicsárda" környékén már az ezerhétszázas években is kialakult tanyavilág volt. A nagyapai gazdaság 50—60 hold lehetett, de hétfelé osztódott s így lett Géza bácsi apjának nyolc magyar holdja, de ő azt szép lassan el is iszogatta, pedig hát neki is hét gyereke volt. Akkor még bent laktak Gútán, de a falut 1899-ben kétharmadrészt felperzselő tűzvész az ő portáját sem kímélte s ott égett az olajprés is, a család egyik jövedelemforrás. Az öreg Szépe gyakran indult el a vásárokra, hogy új prést vegyen, de mindig anélkül s a pénz nélkül jött haza. A pálinkától szelíd volt, a bortól vad. A tűz után A tanyasi iskola esztendővel ezelőtt, hetvennégy éves korában elvitte a rák. Amikor az ura először veszi szájára a felesége nevét, azonnal megérzem, szép, emberi kapcsolat, szép közös élet volt az övék. Biztosan nagyon szerették egymást, még öregen is. Szépe Géza felsóhajt, aztán keverni kezdi a mustáros pohárba ütött két tojást, majd a zsírra önti, de nem sercen fel a zsír. Nehezen sül meg a reggeli rántotta, mert a langyos tűzhelyen még csak pislákol a tűz. De azért megsül. Aztán nézem a reggeliző embert és csak módjával kérdezek, tisztelvén a szokást: magyar ember ha eszik, nem beszél. De Géza bácsi azért mégis csak mesél. Rövid mondatokban emlékezik a feleségére, akiért a házat is építette. Hosszabb életben hitt, mindig jobbuló jövőben, szép öregkorban. Mert hinni azt tudott, és tud is. És tudott tenni azért, amiben hitt. Sosem volt könnyű a dolga, hiszen becsületes életnek s emberhez méltó hitnek kötelezte el magát. Am az, hogy élete egy eszmei harccal volt nehezebb a legtöbb kortórsa életénél — csak déltájban derül ki, amikor politizálás közben egyszercsak Marxot idézi. Hivalkodás nélkül vall róla, hogy 1922 óta tagja a pártnak, alapítója a gútai szervezetnek, hetven esztendős koráig tagja a nemzeti bizottság plénumának. A tanyasi sorsokra nem éppen jellemző sors az övé. Vérbeli parasztember, az szentigaz, de megdöbbentően művelt, olvasott. Van világnézete — s ha ezzel a teljes valóságot akarom jellemezni, akkor hozzá kell tennem, hogy a szó igazi értelmében. Felvetem hát Veres Péter nevét, aztán hosszú ideig róla is beszélgetünk. Én alázattal hallgatom, ő pedig szerényen kitárulkozik s magamutogatás nélkül rajzolja meg önmaga portréját, azét az emberét, akivel még sokat szeretnék beszélgetni. Tudom, Veres Péter is szívesen beszélgette volnem maradt más választása, minthogy kiköltözzön az apja tanyájára. A magáét pedig 1903-ban kezdte építeni. Géza bácsi akkor már kamaszodó gyerek volt, mindenre pontosan emlékszik. Arra is, hány vályogott vetett ki apja tanyájához. Ekkor még élt az öreganyja. Sokat olvasó asszony volt. Nem véletlenül, hiszen Czuczor Gergely családjából valónak tudta magát. Nagyanyja jóvoltából kapott rá az olvasásra Géza bácsi is s a legnagyobb örömet a vásárról hozott kalendárium, meg a komáromi rokonoktól kapott Vasárnapi Újság kiolvasott példányai jelentették a számára. A tanyasi kisiskolás gyerek mór a beiratkozás előtt ismerte a betűket. Szerette is őket hosszú életében s ma sincs meg nélkülük. S hogy mit kapott Szépe Géza a könyvektől, újságoktól, az félórás beszélgetés után kiderül. Templomjáró nem csak azért nem lett, mert messze volt a templom a tanyától, de azért is, mert sokat olvasott s főleg világi írókat. így alakult ki a világnézete, az igazságérzete így nevelődött s már legénykorában gyakran felpofozták, mint lázítót, politikai agitátort, aki mindig tudta, kinek milyen nyelven kell beszélni a társadalmi igazságokról és igazságtalanságokról. A hívő vallásosoknak a Biblia igazságaiból idézett, a baloldali érzelműeknek Leninről, Marxról és a forradalomról beszélt. 1921-ben ott volt a párt komáromi alapító ülésén s egy évvel később már Gútán néhány társával ők alapították meg a szervezetet. Nem voltak sokan kommunisták, de annál többen szimpatizánsok. S közben persze gazdálkodott, hiszen asszonyt s négy gyereket kellett eltartania s ahogy nőtt a család, úgy kellett gyarapítania gazdaságát. Volt két vékonyka holdja, hozzá valamennyi feles föld, később állami haszonbér. 1950-ben, mint a szövetkezet alapító tagja két hold tizen-Vizet árasztott itt is a tavaszi szél KESZELI FERENC: TANYA 12
