A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-04-16 / 15. szám
SZLOVÁKIÁI MAGYAR NÉPVISELETEK (Nagycétény) Nagycétény (Vel'ky Cetín) a nyitrai járás déli résién elterülő község. Népviseletére inkább a palóc viselet típusjegyei — a bokáig érő szoknya, a keskeny kötény, az ingek formája — a jellemzőek. INGEK: Cétényben is a legtöbb ruhadarab vászonból készült. Az ingeket is régebben vászonból varrták. A női vászoningeket ma már csak az idősebbek viselik. Az ingeket a nyakkivágás mentén ráncolták. Az ing eleje csak félig nyitott és gombokkal csukódik. Az inget hónaljban .pávával" egészítik ki. A „vállfóthoz" varrják a keskeny „sipujjat" — ez a „sipujjó" ing, amely vászonból és gyolcsból is készülhet. A díszesebb, az ünnepibb a .lányos" ing, ünnepen az asszonyok is hordják. Ez ugyanúgy készül, mint a sipujjó, de a keskeny ujj helyett bő, csipkés szélű ujjat varrtak bele, ezt a felénél összehúzták. SZOKNYÁK: Házi vászonból készül a .pentő", melyet legalul hordanak. Ezután veszik fel a 8—10 alsószoknyát. Az aisószoknyákat „bufándlisan" varrták (a szoknya felső részére, kb. a csípő magasságában egy hajtást, szegőt varrtak, ettől is gömbölyödött az alak). Az alsószoknyák aljára .slingőt" varrtak. A szoknyákat nagy, széles ráncokba szedték. A szoknyák elejének közepén van a hasíték. A szoknyára körbe 5—6 szegőt varrtak, amit „mizlinek" neveznek. A felső ünneplőszoknya anyaga selyem vagy szövet. Kedvelt szin a zöld, kávészín (drapp). Hétköznap, munkába olcsóbb anyagból (karton, delin stb.) készült szoknyát hordtak. KÖTÉNYEK: Akárcsak a szoknyákat, a kötényeket is nagy ráncokba szedték. A kötényekre 10—12 „mizlit" is varrtak. A mizlik közé szalag-betétet (virágos szalagot) varrtok. A kötényeket .csipkebetét" szegélyezte. Ünnepen fekete színű kötényeket viseltek. A hétköznapiakat egyszerűbb anyagból, kartonból, kékfestőből varrták. PRUSZLIKOK: Nyáron ünnepen selyem „pruszlikot" hordtak, amit fogassal szegtek körbe. Hidegebb időben, télen jupkát, kabátot viseltek. Ezek színe fekete, vagy sötétkék. A jupka testhez szabott, az elején és a hátán széles szegőkkel díszítették. Elöl középen végig gombolódik. A gombolás mentén és a szélén fekete csipkével is ékesítették. Vastagabb, s általában fekete anyagból készült a vatelinnal bélelt női kabát Karcsúsított szabása jól kihangsúlyozta az alakot. Fekete bársonnyal szegélyezték. Elöl mélyen kivágott. NYAKBA VALÓ KENDŐ: Ma már ritkaság. Nagyon kevés van belőle. A nagyméretű selyemkendőn hosszú rojt van. Nagyon érdekesen kötik. Háromszögűre hajtják és hurkaszerűen összecsavarják, így teszik a nyakba, majd elől keresztezve hátul kötik meg — szalaggal. FEJVISELET: A kicsik és a kislányok haját „tyúkosba" fonták. Hátul a két fonat „frekoes" végét egybe fonták. A nagylányok haját nagyon érdekesen, „kocsikakötés"-esen fonták. Az asszonyok. fepviseletének érdekes, szép része a konty. A középen elválasztott, simára fésült hajat hátul két frekocsba fonták, egy pántlikával a fejtetőn megkötötték. Ezután került rá a sok-sok kellék: az alsó fikető (sáfor), az alsó kantár, a kantár, felsőkantár, a felső fikető, a fikető csipke, kontykötő, a gyöngybevaló, a sok rózsás hajkötő és sík. Sok minden kell egy szépen elkészített cétényi kontyhoz, még több türelem, amíg kész lesz (és szép). A menyecskék a kontyon kendőt viseltek; nagy ünnepen rojtos selyemkendőt, (ezalatt még keményített kendő is volt). Keményszárú, oidaftvarrott csizmát hordtak. Későbbi divat a fehérharisnya és a cipő. A férfiviselet régebben (mint általában mindenhol) a házivászonból készült gatya, ing volt. Később a fekete bélelt öltöny és a csizma- (priccses) nadrág vált közkedveltté. JÓKAI MARIA