A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-04-09 / 14. szám

Jól kihasználható, kellemes viselet a sportos kiskosztüm, szűk szoknyával. Tavasszal ismét divatos a könnyű dielen vagy slotera anyag­ból készült ruha. Leveszöldség tejes mártásban Egy adag leveszöldség káposztával, egy evőkanál vaj vagy margarin, lapos evő­kanál liszt, 1 pohár tej, 2 db paradi­csom, só, csipetnyi cukor, zöldpetrezse­lyem. A levesben főtt leveszöldséget apró kockákra vagdaljuk. Felolvasztott zsír­ban világos rántást készítünk, amelyet tejjel hígítunk és felfőzünk. Hozzá­adjuk a leveszöldséget, a meghámozott paradicsomot amelyet előzőleg apróra vagdaltunk, majd az egész ételt ismét felfőzzük. ízlés szerint sózzuk, szórunk rá esetleg egy csipetnyi cukrot és meg­hintjük zöldpetrezselyemmel. Főzött hús­hoz — baromfihoz és marhahúshoz — tálaljuk. Ha az így elkészített leves­­zöldséget összkeverjük erős paprikával, s hozzáadunk néhány apró kockára vá-LENGYEL KONYHA gott virslit, tálalhatjuk meleg vacsora­ételként. Nyerssaláta leveszöldségből Fél adag leveszöldség, 1 alma, savanyú uborka, só, ízlés szerint cukor, 3 evő­kanál étolaj, 1 kiskanál mustár, petre­zselyemzöldje vagy metélőhagyma. A sárgarépát, zellert és petrezselymet a meghámozás és megmosás után vastaglyukú reszelőn lereszeljük. A pó­réhagymát vékony csíkokra vágjuk, a káposztát pedig apróra gyaluljuk. A felaprózott zöldséget ízlés szerint cu­korral és sóval ízesítjük, majd étolajjal és mustárral keverjük el. Megszórjuk zöldpetrezselyemmel. A salátát tészta­félékhez, hús-, hal- és baromfi-ételek­hez tálalhatjuk, de kellemes kiegészítő­je a szendvicseknek is. TAVASZI HAJVISELET 1977--re a rövid, laza hajviselet jel­lemző, melyet többnyire csavarás nél­kül, hajszárítóval és körkefével formáz­nak. Ha havonta egyszer levágatjuk hajunkat, a közbeeső időben otthon is könnyen megmoshatjuk, megszáríthat­juk. A hajat általában a fejközéptől egyenletesen fésülik le, s vagy lépcső­zetesre vágják vagy egyenletes hosszú­ságúra. A szárításnál a kefével adják mea a kívánt frizurát. CSALÁD ÉS NEVELÉS Olvasótípusok Különböző családi, iskolai stb. hatások érnek minden egyes gyereket, s ettől füg­gően alakul viszonya az irodalomhoz, az olvasás szeretetéhez. Ez az esetek túlnyo­mó többségében a tanulók egyéni iskolai munkáján meglátszik, mert az olvasni sze­retők magatartása és előmenetele többnyi­re kedvezőbb, mint a nem, vagy rossz módszerrel, keveset vagy nem megfelelő műveket olvasó tanulóké. A gyermekeket az irodalomhoz fűződő kapcsolatuk szerint a pszichológusok a kö­vetkezőképpen csoportosítják: 1. A sokat és a rendszeresen olvasók. Szabadidejük eltöltésében a könyv köz­ponti szerepet játszik. Olvasási vágyuk állandó, s kielégítéséről folyamatosan, rendszeresen gondoskodnak. Ha nincs mit olvasniuk, nyugtalanok, annyira nélkülöz­hetetlen eleme életünknek a könyv. Több­ször is elolvasnak egy könyvet, különösen ha nincs más újabb olvasnivalójuk. Szellemi életünkben erős nyomot hagyott az irodalommal való foglalkozás. Nemcsak ismeretkörük tágul, hanem lényegmegra­gadó, a jelenségek összefüggéseit elemző készségük is gyorsan fejlődik. A rendszeresen olvasók csoportjából ki­válnak a kapkodva és sokat olvasó tanu­lók. Minden kezükbe kerülő könyvet válo­gatás nélkül elolvasnak, türelmetlenek, mert mindig valami jobbat, valami mást, izgalmasabbat szeretnének olvasni. A nagy sietség miatt felületesen siklónak át a szö­vegen és csak azok a részek ragadják meg a figyelmüket, amelyeknek képzelet­mozgató ereje van. 2. Az alkalmi olvasóknak az olvasás másodrendű dolog, inkább időtöltő szóra­kozás, bár vannak időszakok, amikor sokat és láthatóan nagy kedvvel olvasnak. Ez a csoport iskolai magatartás és elő­menetel dolgában a népes átlagot képvi­seli. Az olvasás sok irányú fejlesztő hatá­sát nehéz náluk lemérni, mert az őket ért irodalmi hatások gyengék ahhoz, hogy az egyéniség gyökeres átalakulását idézzék elő. 3. A keveset és ritkán olvasó gyermekek csoportjára elsősorban az jellemző, hogy az irodalom iránti érdeklődés ritkán éri el azt a fokot, amely elegendő egy könyv rendes végigolvasásóhoz. Az olvasás a szabad idő eltöltésének csak mellékes esz­köze, olyan unaloműző szer, ha például történetesen nincs jó műsor a tévében. Néha azonban felbuzdulnak, egy jónak vélt, ajánlott könyvet nagy lendülettel kezdenek olvasni, de ha az nem felel meg elképzelésüknek, várakozásuknak, egy­kettőre sutba dobják. Érzelmileg és intel­lektuálisan egyaránt laza kapcsolat fűzi őket az irodalomhoz, ezért nem érzik az olvasás hiányát. 4. A nem olvasó tanulók elutasító állás­pontot foglalnak el a könyvvel szemben. Persze a teljes elutasítás kivételes jelen­ség, inkább arról van szó, hogy nagyon hosszú ideig nem vesznek könyvet a ke­zükbe, viszont gyermekújságot, képeslapot olvasgatnak. A „nem olvasó" kifejezés a gyermek és a könyv közötti rendkívüli laza kapcsolatra utal. Rendszerint a hátrányos helyzetű, elhanyagolt nevelésű gyermekek tartoznak ide, a tanítóknak nagy gondot jelentenek, mert a tanulásban messze el­maradnak társaik mögött. Olvasási kész­ségük gyenge, akadozva, rossz hangsúllyal olvasnak, hiányosan értik meg az olvasott szöveget. Az olvasás technikai nehézsége annyira igénybe veszi figyelmüket, hogy a tartalom megértése teljesen háttérbe szo­rul. Az elmondottak meggyőződhetnek arról, mennyire fontos, hogy gyermekeink meg­felelő mennyiségű és minőségű könyvet olvassanak. Énnek színtere a család, támo­gatása nélkül az iskola nem teljesítheti maradéktalanul a feladatát. Dr. SZEBERÉNYI JUDIT 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom