A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-04-09 / 14. szám

Fokozott aktivitással A járási konferencia munkaelnöksége • MOLNÁR JÁNOS felvétele A CSEMADOK bratislavai városi szer­vezete február második felében tartotta meg konferenciáját. Hamar Kálmánnak, a városi bizottság elnökének megnyitó­ja és a vendégek, küldöttek üdvözlése után Jurenka Béla, a városi bizottság titkára számolt be a helyi szervezetek tevékenységéről. Kiemelte, hogy az el­múlt két év alatt lényegesen javult a szervezeti és kulturális élet. Különösen az óvárosi, a Podunajské Biskupice-i (pozsonypüspöki) és a rusovcei (orosz­vári) helyi szervezet aktivitása figyelem­re méltó. A további igényes feladatok megkövetelik, hogy mind az irányító szervek, mind a helyi szervezetek mun­kája sokrétűbb legyen és minőségileg még tovább javuljon. El kell érni azt a minimális követelményt, hogy a helyi szervezetek legaktívabb tagjai kerülje­nek a városi bizottságba. A vitában felszólalt Bartosek elvtárs. Az SZLKP bratislavai városi bizottsága nevében üdvözölte a konferenciát és értékelte azt a pozitív munkát, amelyet a CSEMADOK városi bizottsága a nemzetiségi kultúra ápolása terén, a szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség szellemében végez. A vi­tában számos hasznos vélemény, észre­vétel hangzott el az új munkaformák­ról, az egyes szervezetek helyiség­gondjairól, valamint arról, hogy ki kell bővíteni az aktivisták hálózatát, fel kell keresni az új lakótelepekre költözött régi CSEMADOK-tagokat, és újra be kell vonni őket a szervezet munkájába. A városi szervezet konferenciája az új vezetőség megválasztásával és a hatá­rozat elfogadásával ért véget. — d — A CSEMADOK KráTovské Chlmec-i (királyhelmeci) járási konferenciáján megjelent Lőrincz Gyula, a CSEMADOK KB elnöke, Varga Béla, a CSEMADOK KB főtitkára, Ondrej Olenák, a jnb al­­elnöke és Jozef Berecky, a Nemzeti Front járási bizottságának titkára. Rip­­csu Rudolf titkár beszámolójából kitűnt, hogy a szövetség sokrétű kulturális munkát végzett az eltelt két év alatt. Négy énekkar működik a járásban, s a legjelentősebb tevékenységet az ezüstkoszorús magyar tanítói énekkar fejti ki. A bodrogszerdahelyi vegyeskar szintén eredményes tevékenységet foly­tatott. Méltón képviselte a járást az ukrán dolgozók országos dal- és tánc­ünnepélyén. A tizenkét éneklő csoport szintén komoly munkát végez. A kis­­tárkányi vegyeskar eredményesen kép­viselte a járást a Tavaszi szél vizet áraszt érsekújvári országos döntőjén. A bélyi női éneklő csoport is minden dicséretet megérdemel. A járásban mű­ködő nyolc tánccsoport szépen fejlődik. Aktív és rendszeres tevékenységet fejt ki. A Bodrogközi Népi Együttes (FÜRT) teljese joggal vívta ki a járási szervek elismerését. Nyilvántartanak még tizen­egy színjátszó csoportot, amelyek rend­szeres tevékenységet nem fejtenek ki. A CSEMADOK helyi szervezetei 211 elő­adásra hívták meg a tagságot. A szo­cialista hazafiság és a proletár nemzet­köziség, valamint a választási előké­születek gyakori témák voltak. A CSE­MADOK tagjai az elmúlt két év alatt huszonhárom író-olvasó találkozót, 49 esztrádműsort, 14 vetélkedőt és számos más akciót szerveztek és 56 000 órát dolgoztak társadalmi munkában. A tag­toborzással nem lehetnek elégedettek. A taglétszám 4357-rpl 4130-ra csökkent a járásban. A tíz százalékos szervezett­ség eléréséhez 570 új tagra lenne szük­ség. A vitában felszólalt Miczák Rudolf, Ondrej Olenák, Hajdú Jenő, Lőrincz Gyula, Péter Imre, Lénárt László, Majk­­rics József és Hajdók Géza. A járási bizottság elnökévé dr. Gyímesi Györ­gyöt, titkárává ismét Ripcsu Rudolfot választották meg. MAG GYULA Emlékezvén még most is valami különös tűz fűtötte át a szavaikat, öröm volt nézni és hallgatni őket. — Akkor bezzeg nem volt üres a CSEMADOK kasszája, jó pár ezer korona duzzadt benne — mondja idősb Jankó Alajos dicsekvőn. Majd csendesen hozzáteszi: — A duna­­parti szovjet emlékmű felépítéséhez 25 ezer koronával járultunk hozzá. Kérdőn néztem a jelenlevőkre. Megtudtam, hogy 1945 tavaszán, amikor a front régen átzúgott a fa­lun, s már a háború is befejeződött, a medvei halászok újra kimerész­kedtek a Dunára. Halászat közben víziaknát pillantottak meg. Azonnal értesítették a komáromi szovjet hely­őrség parancsnokságát a veszélyről. Fiatal szovjet tiszt néhány katoná­jával könnyű motoros hajóba szállt és a színhelyre igyekezett. Közben az akna elszabadulván, elsodródott a jelzett helyről. A könnyű motoros nekifutott és felrobbant... A med­­veiek ma is kegyelettel őrzik a szov­jet katonák emlékét s évről évre megkoszorúzzák emlékművüket. Azóta persze sok víz lefolyt a Du­nán, jócskán megváltozott a duna­­parti falvak élete. Közben a kezdeti nagy lelkesedés lelohadt s vele együtt a CSEMADOK helyi szerve­zetének a tevékenysége is. — Pedig a nép, ez a szorgalmas, dolgos nép igényli a kultúrát, csak csinálni kéne — mondta Harmati Imre. — Most talán újra lesz vala­mi, néhány lelkes fiatal vette kezé­be a dolgot, s mi bízunk bennük, sőt segítjük is őket, ha igényt tarta­nak rá ... Idősb Jankó Alajos igen fészkelő­­dik, gyakran pillant a karórájára. Végül megszólal: — Elnézést, de nekem mennem kell, vár a kötelesség... — Huncut fény villan a szemében. — Tetszik tudni, én az egyesített szövetkezet medvei telepén a röfögő bataljon tálaló pincére vagyok .. . Olyan huncutul, olyan jó ízzel mondta, hogy le kellett jegyeznem. Később elmentem a könyvtárba. Kovács Tiborné tanítónő a vezetője. Éppen kölcsönzési nap volt. Sok fia­tal arcot láttam a kölcsönzők között, aminek szintén örültem. Este aztán találkoztam a falu né­pével. Szép este volt. Sok értékes, emberi gondolat vetődött fel éle­tünkről, irodalomról s helyünkről a világban. Mindenképpen arról győ­ződtem meg, hogy a medveiek jó és melegszívű vendéglátók, de ami még fontosabb, igénylik a kultúrát és mindent megtesznek ápolásáért, ter­jesztéséért. LOVICSEK BÉLA (A szerző felvételei) Ballag a négy alapító tag Kovács Tibor és Németh László gyakran találkozik mostanában VENDÉGSÉGBEN Ha az ember valahová, valakihez vagy valakikhez elutazik, rendsze­rint az első pillanatban megérzi, szí­vesen látott vendég-e vagy sem. Megérzi a kézszorításokból, a min­dent eláruló szemekből, s nem utol­sósorban a beszélgetésből. Tulajdonképpen író-olvasó talál­kozóra indultam Medvére (Medve­­dov), mivel azonban korán érkez­tem, gondoltam, kissé körülnézek a 686 lelket számláló faluban. Terve­met nem valósíthattam meg, mivel betévedtem a hnb épületébe s ott rekedtem. Kovács Tibor, a nemzeti bizottság elnöke igen melegen foga­dott, s nemsokára jött Németh László is, a CSEMADOK helyi szer­vezetének újonnan választott elnöke. Az első pillanatban láttam, hogy tettrekész, lelkes fiatalember új ismerősöm, s azt is megtudtam, hogy szívügyének tekinti a kultúra ápo­lását, terjesztését. Később négy alapító tag is ránk­­kopogott: Hölgye Etel, Jankó Alajos, Kláris József és Harmati Imre. Ko­rukat tekintve 56 és 69 év közöttiek. S az alapító tagok emlékeztek a kezdeti évekre: a második világ­háború utáni kemény sorsra, majd a CSEMADOK helyi szervezet meg­alakítására. 50—55 taggal indultak, telve lelkesedéssel, s bár mostoha körülmények közt dolgoztak, igyeke­zetük és akaratuk nem ismert lehe­tetlent. — Szív, azaz ügyszeretet és akarat kell mindenhez, s akkor megy a munka... — Hát abból aztán nem volt hiány... — Micsoda színdarabokat tanul­tunk, és milyen sikereket értünk el!... — Bejártuk a környék falvait...

Next

/
Oldalképek
Tartalom