A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-04-02 / 13. szám

NEM MINDEGY, MILYEN ÁRON...

1975 őszén mór jártam ebben a szövetkezetben. Akkor a növénytermesztésről írtam, most az állattenyésztés kerül mérlegre.

A rúbani (fűri) Vörös Csillag Efsz teljesítette ugyan az állammal szembeni hús- és tejeladási kötelezettségeit, de nem mindegy, hogy milyen áron. Az országos átlagnál jóval több szemestakarmány felhasználásával termelnek 1 kg húst, 1 liter tejet. Mégis hatvan százalékos tiszta nyereséggel zárták az évet. A gazdálkodás komplex értékeléséből kitűnik, hogy ez a növénytermesztés sikerességének köszönhető.

Áldatlan helyzetüket a szövetkezet vezetői ismerik a legjobban. De mivel a termelési mutatókat mindeddig hiánytalanul teljesítették, a járási mezőgazdasági igazgatóság nem vette komolyan a bővítésre, új férőhelyek építésére benyújtott igényüket. A szövetkezet fennállásának történetében ez lesz az első év, amikor állami alapokból kénytelenek fedezni takarmány-szükségletüket. Hogy miért? A tavalyelőtti 65 métermázsával szemben 1976-ban csak 34 métermázsa kukorica termett egy hektáron. Az aszály megtette a magáét ezen a vidéken is. Meddőn álltak az öntözőcsövek, kiszáradt a halastó, elapadt a Párizs patak vize. Későn értek be a másod-vetemények.

A sertéstenyésztésben nem a takarmányhiány a legnagyobb gondjuk, hanem a túlzsúfoltság és a korszerűtlen termelési feltételek. A sertések napközben három oldalról csukott ólban, 100 férőhelyes ketrecekben tartózkodnak, de enni a szabadba járnak. így nem csoda, ha a téli — esetenként 10—20 fokos hidegben a 40 fokra felmelegített élelem odafagy a vályú széléhez, mire az utolsó disznó is enni akar belőle. Van olyan állat, amelyik inkább éhezik, de nem hagyja el fekvőhelyét. Jelenleg hatezer darab sertés az állomány, ami harminc százalékos túlzsúfoltságot jelent. Hiába éri el a legjobb eredményt a szövetkezet a járásban, a 23,5 százalékos anyakocánkénti malacelválasztással, ha nem tudja mindezt értékesíteni. A leválasztás már eleve stresszhatás a kismalacra. Hát még ha ilyen „szellős" hizlaldába kerül. Természetes, hogy megbetegszik, megáll a növekedésben. Főleg a téli hónapokban sok az elhullás, a kényszervágás. Ezért sok az 1 kg hús kitermelésére jutó takarmányfogyasztás. Pillanatnyilag nem teljesíti a szövetkezet a tejeladási tervét. Nagyon is időszerű hát a kérdés:

— Hogyan akarnak kilábalni a hullámvölgyből? Miben látják a kiutat?

— Mint már említettem — mondja Takács Gyula, a szövetkezet termelési felelőse —, sok és egészséges kismalacot tudunk az anyáktól leválasztani. Mivel helyhiány miatt úgysem tudnánk ezeket felnevelni, eladjuk az udvardi szövetkezetnek, ahonnét cserébe szemcsézett lucernát veszünk, ezzel könynyítünk takarmánygondjainkon. Csepp a tengerben. A tejhozam növekedése csak az új zöld lucernából várható.

— További javulást hoz majd — szól Slezácek Ferenc agrármérnök, a szövetkezet elnöke — ha megépül a takarmányszáritó, az építők júliusra ígérik az üzembe helyezését. Akkor a lucerna második kaszálásától kezdve folyamatosan előállíthatnánk takarmánylisztet és szemcsézett takarmányt is. S jövőre nem lennének ilyen gondjaink.

— Remélhetőleg az idén megszűnik a sertésólak zsúfoltsága — mondja Paxy Pál főzootechnikus. — A jövő héten választjuk ki egy ezer férőhelyes hizlalda építési területét.

De milyen nehéz volt kiharcolni az építési engedélyt — szól ismét az elnök. — Pedig van pénzünk, nem szorulnánk kölcsönre. A következő két évben még két ilyen hizlaldát szeretnénk felépíteni. Akkor azután nyitott lenne az út a sertéstenyésztés további fejlesztéséhez. A tejelékenység növekedését és a szemestakarmány fogyasztásának csökkenését a szárító üzembehelyezésétől várjuk. De most is és a jövőben is nagyon sok múlik a dolgozók egyéni hozzáállásán. Erről bővebben Zalezsák Ferenc tud beszélni. O az itteni részleg zootechnikusa, ő tudja legjobban, ki milyen munkát végez.

Feri bácsival, Sáfár Béla takarmányos-zootechnikussal és a két legjobb fejőgulyással Závodszky Györggyel és Jávorka Gyulával a különböző eredmények lehetséges okait latolgattuk.

— Szövetkezetünkben — mondja Zalezsák Ferenc — a múlt évi tehenenként fejési átlag 2846 liter volt. Csakhogy amíg a legjobb fejőgulyások 3500—3800 litert is elértek, addig a ,,sereghajtók" megmaradtak a 2600 liter körüli átlagnál.

— Egy jó stand kiépítése — veszi át a szót Jávorka Gyula — sok munkát, sok türelmet igényel. Társaim közül akad, aki csak legyint az én jó eredményeim hallatán: „Könnyű neked, jó

Zalezsák Ferenc zootechnikus

üszőket kapsz." Pedig sorsolással döntjük el, kinek melyik állat jusson. Az én elvem, az, hogy a jót is el lehet rontani, de a rosszból is lehet jó közepeset csinálni. Nem elég a géppel kifejni. A gépi fejés után még kézzel ki kell csepegtetni a tehén tőgyében maradt tejet. Egyik-másik tehénnél ez hét litert is kitesz. Ha ma nem fejem ki, holnap már nem ad annyit.

Még mielőtt személyesen is megismertem volna Závodszky Györgyöt, anynyit már tudtam róla. hogy rendszerető, munkáját lelkiismeretesen végző ember.

— Tavaly üdülni akartuk őt küldeni — mondja Zalezsák Ferenc —, de visszautasította a beutalót. Mondván: Mi lesz addig a tehenekkel?

— Szinte óramű pontossággal — egészíti ki az előzetes jellemzést Sáfár

Béla — naponta ugyanabban a percben végzi ugyanazt a munkát. — S amikor belép meg is kérdezi tőle:

— Hogy lehet az, Gyurka, hogy minden este háromnegyed hétkor kapcsolod le a villanyt?

Fontos a pontosság és a rendszeresség. Én sohasem sietek, mégis mindig mindenre ráérek. Még a kézi fejésre is. Nem elég a géppel hamar-hamar kiszippantatni a tejet. Aki reggel későn érkezik, kapkodva, sietve végzi a munkáját, ne csodálkozzon, ha hónap végén vékony a borítékja.

— Én minden reggel fél négykor kelek — sfcól ismét Jávorka Gyula —, s ha elléshez készülődik valamelyik üsző, inkább ittmaradok, magam segítem világra a kisborjút. Mert ahogy bánok az üszővel, akkor úgy adja majd a tejet.

Zalezsák Ferenc így fogalmazta meg a fejőgulyásokra váró további feladatokat:

— Sok gonddal kell még megküzdenünk, amíg ismét felsorakozhatunk az élenjárók közé. Mert volt már az egyesült szövetkezetben három és félezer körüli fejési átlag is. Az utóbbi években bővítettük az állományt. Sajnos nem végezhettünk alapos selejtezést. Továbbtartásra kellett meghagynunk olyan egyedeket is, amelyekről tudtuk előre, hogy nem válnak be. És itt döntő az egyéni hozzáállás. Ha mindenki úgy dolgozna, mint Jávorka Gyula, Zavocfszky György, Jávorka Pócs Imre, Lapos István, akik időt, fáradságot nem sajnálva a rosszból is jó közepes tehenet nevelnek, egykettőre előbbre lépnénk.

FISTER MAGDA Prandl Sándor (2) és a szerző felvételei

Az állatgondozók munkájától is függ a hasznosság

16