A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-04-02 / 13. szám
CÉLTUDATOS MUNKAVAL Vrakún (Várkony) ősrégi csallóközi település, két község: Nyék és Várkony egyesüléséből jött létre, és ma egyetlen közigazgatási egység. Jelenleg 2500 lakosa van. Az első írásbeli feljegyzések a községről 1015-ből valók. Pozsonyi várbirtok volt, 1245-ben IV. Béla király a fiának adományozta. Mai nevét a törökdúlás idején kapta, amikor Warcumnak, váracskának nevezték. A későbbiek folyamán az Amádé-család kezébe került a kastély és a birtok. Amádé János, a híres csallóközi huszárkapitány, aki a törökök elleni harcokban tűnt ki, szintén várkonyi volt. A családnak azonban irodalmár és zeneszerző leszármazottai voltak. Az itteni templomot I. István király építette, s bejáratánál még ma is ott található az a pad, amelyen egészen 1680-ig azokat a hűtlen asszonyokat és lányokat pellengérezték ki, akik megcsalták a férjüket vagy egyéb erkölcsi vétséget követtek el. A feljegyzések szerint itt fejezte be életútját Mekcsey István, Gárdonyi: Egri csillagok című regényének egyik hőse. Századunkban Pfeiffer nagybirtokos épített itt szeszgyárat és gőzmalmot, majd 1935-ben Belko József vásárolta meg a birtokot. A húszas évek végén és a harmincas évek elején a kommunisták vezetésével többször került sor sztrájkokra és tüntetésekre: a földmunkások és béresek bérharcaikkal életkörülményeik megjavítását követelték. A község gazdag történelmi múlttal és hagyományokkal rendelkezik. Büszkék is erre a várkonyiak, féltve őrzik haladó hagyományaikat. Az új életet azonban számukra csak a felszabadulás jelentette, amikor államosították a grófi birtokot, majd később megalakult az egységes földművesszövetkezet. A tágas utcákon végighaladva sorban tűnnek szemünkbe a középületek és családi házak. Ezeknek láttán nehéz elképzelni a 20—25 év előtti viszonyokat. Dolgos, munkaszerető emberek lakják a községet; gondosan összetakarított pénzüket családi ház építésére, lakberendezésre, személygépkocsi vásárlásra fordítják, örvendetes, hogy az utóbbi években egyre igényesebbek a kultúra területén is, s ma már az új házakban sok helyen házi könyvtár is van, míg a televízió úgyszólván egyetlen házból sem hiányzik. Az ilyen nagy község fejlesztése és a lakosság igényeinek kielégítése komoly erőfeszítéseket követel a községi elöljáróságtól, a hnb-től. Hordósi György hnb-elnök elismerően nyilatkozott a képviselőtestület munkájáról és a lakosság bekapcsolódásáról a községfejlesztésbe. Az elmúlt megbízatási időszakban elsősorban a lakossági szolgáltatások fejlesztésében értek el figyelemre méltó eredményeket. Társadalmi munkával felépült a bevásárló központ, ahol egy helyben megvásárolhatják a szükséges élelmiszereket, hús- és hentesárut meg a háztartási cikkeket. Az áruellátással sincs baj, a boltban mindig nagy a választék. Nagy gondot fordítottak az egészséges környezet kialakítására, s a községben sok a zöldövezet, a park. Nem is csoda, hiszen az utóbbi években több mint 1,5 hektár területet füvesítettek és fásítottak. Mivel a községben jelentősen emelkedett a nők foglalkoztatottságának aránya, a régi óvoda már kicsinek bizonyult, így aztán elhatározták, hogy hozzáépítéssel bővítik befogadóképességét. A Nemzeti Frontba tömörült társadalmi szervezetek közül aktívan bekapcsolódtak a falufejlesztésbe, a Nőszövetségnek, a Vöröskeresztnek, a Tűzoltószövetségnek, a Sportszervezetnek s nem utolsósorban a CSEMADOK helyi szervezetének tagjai. A CSEMADOK-szervezet elsőrendű kötelességének a népművelést és a politikai tömegmunka elmélyítését tekinti. A Nemzeti Front új választási programja körvonalazza a község további fejlesztésének feladatait. A lakosság nagy örömére javul az egészségügyi szolgáltatások színvonala, új szolgáltatásokat vezet be a helyigazdálkodási üzem. Egyre bővülnek a történelmi emlékszoba néprajzi, népművészeti és munkásmozgalmi gyűjteményei, ami a várkonyiak hagyománytiszteletét tanúsítja. SVINGER ISTVÁN Duba János, a kertészet vezetője Ezúttal Fegyvernekre (Zbrojníky) látogattam el, a lévai (levicei) járás egyik szövetkezetébe, annak is a kertészetébe. Három szomszédos szövetkezet társulásából jött létre ez a négyezer hektáros gazdaság, s amint hallik, jól gazdálkodnak. A fegyvernemek közül sokan kertészkedtek a múltban is, persze csak egy-kétholdas parcellákon, most az érdekelt leginkább, mit tudnak produkálni nagyüzemi módszerekkel. Bár néha-néha előbukkan a napsugár a felhőfoszlányok közül, hűvös az idő. Hiába, február közepe van, tart még a tél. A határ is csendes, semmi mozgás a szántóföldeken. Csak a varjak hangoskodnak. Ha riadtan a magasba csapnak, súlyos, fekete felhőnek tűnik a kavargásuk. A károgásuk azonban most nem olyan panaszos és lehangoló, mint őszutón, ellenkezőleg: mintha a közelgő tavasz jöttét hirdetnék. Igaz, arra még egy kicsit várni kell, de rövidesen megérkezik. Bezzeg a szövetkezet kertészetében, pontosan a hajtató házaiban már régen tavasz van: csodálatos színekben pompáznak a virágok, katonás rendben Duba János így jegyezte el magát a zöldségtermesztéssel, s már most szorongással gondol arra a napra, amikor... de erről még korai beszélni. Hosszú ideig 20—22 zöldségfélét termesztettek, amikor is a Banská Bystrica-i üzemeket látták el. Szerződéses alapon a kertészetből egyenesen az üzemi konyháknak szállították a zöldséget, mégpedig rendszeresen, pontosan, ami persze óriási felelősséggel járt. Kisebb zavaró körülményektől eltekintve soha semmi komolyabb panasz nem érkezett az üzemektől, ami a kertészek jó és pontos munkáját dicséri. Ma negyven hektáron kertészkednek. Csemegepaprikát, paradicsomot, fűszerpaprikát, káposztát, uborkát, hagymát és egyéb zöldség- és főzelékféléket termesztenek. Amióta egyesítették a három szövetkezetei, már nem szállítanak árut Banská Bystricába. Termékeik értékesítésére évről évre szerződést kötnek a Zelenina nemzeti vállalattal, valamint az oroszkai és a rimaszombati konzervgyárakkal. Tavaly az évi tervük 74 vagon zöldségféle termesz-KERTESZEK TAVASZA sorakoznak a pikírozott palánták, s az ott dolgozó asszonyok kedve is emelkedett, szinte féktelen. Egyszerű a magyarázata: ma fizetésnap van, ráadásul ma kapják kézhez az osztalékot is, így aztán nem csoda, ha ennek a kétborítékos fizetési napnak megvan a kedvderítő varázsa. Nevetgélnek, viccelődnek velem és egymás közt, egyszóval, remek a hangulatuk, mindamellett ég kezükben a munka. Szeretnek dolgozni, akarnak, meg tudnak is. Duba János a kertészet vezetője, méghozzá 1951- től, a szövetkezet megalakulása óta. Túl az ötvenen, nem mai gyerek már, kissé fáradt, nem azért, mintha nem szeretné azt, amit csinál, szereti, talán túlságosan is — az egészségével van egy kis baj. Most is fürdőbe készül, de csak ide a közeibe — Gyűgyre, ahonnét haza-hazaugorhat körülnézni a kertészetben, hiszen még így is jó előre tudja, nyugtalanok lesznek a napjai, különösen az éjszakái. Úgyszólván gyerekfejjel ismerkedett meg a kertészet tudományával az egyik nagygazda földjén. De nemcsak megismerkedett vele, hanem meg is szerette. Különösen akkor, amikor az első szép és kívánatos zöldségféle kinőtt a keze nyomán. Foghatatlan láz csapott át rajta. Szinte megbabonázta a növényvilág pontos rendje, különös öröm bújkált a szíve körül, amit csak az érezhet, aki a magvetés pillanatától végigkíséri a növény egész fejlődését. S miközben rácsodálkozik munkájának gyümölcsére, arra is rájön, hogy milyen alkotó erő rejtezik a szívében, agyában és a két szorgos kezében. Pikirozás közben is lehet mókázni tését irányozta elő 2 millió 178 ezer korona értékben. A valóságban 100 vagonnal termesztettek 3 millió 80 ezer korona értékben. Az állandó munkások száma 26 (5 férfi és 21 asszony). A csúcsmunkák idején kb. 30 személy dolgozik a kertészetben. — Mindent egybevetve — mondja Duba János —, kertészetünkben 2 millió korona volt a tiszta jövedelem, ami azt jelenti, hogy egy-egy asszony 50—50 ezer koronás tiszta hasznot hajtott a szövetkezetnek — a puszta két kezével ... Évek óta megbízható, jó munkát végeznek: Molnár Lenke, Kovács Jolán, 12
