A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-04-02 / 13. szám
I Elég csupán egy pillantást vetni a vnb területrendezési és műépítészeti osztályvezetője dolgozószobájának falain függő térképekre, s az ember rögtön gyorsmérleget vonhat arról ami már elkészült és Bratislava új arculatának szerves részét képezi; s arról, ami csak a jövőben vár megvalósításra, Mert Bratislava nemcsak az ipar gyors ütemű fejlődését vagy a lakosság számának gyarapodását tekintve számít Szlovákia fővárosának, hanem itt összpontosul a szlovákiai politikqi, társadalmi, tudományos és kulturális élet is. A minap nyílt meg például az újjáépült Szlovák Nemzeti Galéria, a közelmúltban adták át rendeltetésének a Cseh- j szlovák Televízió több millió korona ráfordítással épült Malom-völgyi stúdióit; műépítészeti szempontból európai érdekességnek számít majd a Csehszlovák Rádió most épülő székháza, rövidesen új létesítményekbe költözhet a kolibai filmgyár is... és ki tudná sorra venni az új főiskolák, diákotthonok, egészségügyi berendezések, jelentős középületek számát. Szembekötősdi lenne azonban pusztán az elért eredmények fölött örvendezni, és nem látni közben a városfejlesztéssel járó gondokat is. Jól tud-A DUNA MINDKÉT OLDALÁN folyamatos korszerűsítése, valamint az t új Szlovák Műszaki üveggyár és a Bratislava! Gépkocsiüzem felépítése állt. Mint minden nagyvárosban, így Bratislavában is komoly gondot okoz a rohamosan fejlődő forgalom. A területrendezési és városfejlesztési tervbefoglalt mutatók értelmében az elmúlt esztendőkben sokat fejlődött a bratislavai közlekedés s úthálózat is. Kiépültek, korszerűsödtek a belváros főbb forgalmi csomópontjai, 1974-ben készült el az új Duna-híd; a Piactéren elkészült Bratislava első gyalogos-aluljárója és gyors ütemben folyik a Béketéri aluljáró építése is. Malacky és Szene irányába befejeződött az autópálya bratislavai szakaszának építése és ezzel kapcsolatban nagy, felszíni forgalmi csomópontok épülnek a Prágai és a Brnói utakon. jók ezt a Bratislavai Városi Nemzeti Bizottság Területrendezési és Műépítészeti Osztályán is, ahol a „régi", azaz az 1966-os területrendezési terv értékelésekor nyíltan rámutattak a főváros gyors ütemű fejlődésével járó gondokra, nehézségekre is. És ahogy az ilyesmi a város okos gazdáihoz illik: a régi mulasztásokat a tavaly született területrendezési és városfejlesztési tervbe foglalt teendők élére sorolták. Konkrétan az üzlethálózat és a szolgáltatási üzemek hálózatának bővítéséről, a bölcsődék és az óvodák számszerű gyarapodásáról, az egészségügyi ellátás minőségének javításáról, a pihenést s szórakozást nyújtó városi zöldövezetek és sporttelepek hatékonyabb védelméről szólhatunk ennek kapcsán. Persze, ez még távolról sem minden, hiszen az ezredforduló nem fantázia már, hanem egyre közeledő valóság. Huszonhárom esztendőnek kell csak leperegnie ahhoz, hogy a bűvös évszámot, a 2000. esztendőt írjuk . . . Ha viszszagondolunk Bratislavának az elmúlt három évtized alatt tapasztalt mérföldléptű fejlődésére, könnyen megértjük: a tavaly hatályba lépett új területrendezési terv miért nyújt majd már kitekintést egészen a század-, illetve ezredfordulóig? — A műépítész a jelenben él, de tulajdonképpen a jövő nemzedék számára alkot — jegyzi meg J. Hauskrecht, miközben egy hatalmas tervrajzot terít az íróasztalra. — Egy rossz könyvet nem kell végigolvasni, egy selejtet a szemétdombra lehet hajítani; de egy házat, egy utcát vagy netán egy lakó-I telepet nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni vagy lebontani . . . Ez nagyon felelősségteljessé teszi a jövő városképét kialakítani hivatott műépítész munkáját. Tényleg így van, hiszen az új, az SZSZK kormánya által is jóváhagyott területrendezési terv lapjait lapozgatva az ember — képzeletben — már a nyolcvanas és kilencvenes évek bratislavai utcáit járja. Az előzetes becslések szerint már 1985-ben 470 ezer fő lesz Szlovákia fővárosának lakossága, az ezredfordulón pedig 520 ezer ember lakja majd ezt az ősi Duna-menti te' lepülést. Addigra közel kétszázezer ember él majd a Duna jobb partján: a most épülő ligetfalusi lakótelepeken, sőt, a mai Petrzalka akkorra majd teljesen önálló városrészt fog alkotni sűrű üzlethálózatával, sétányaival, kulturális s társadalmi létesítményeivel és sporttelepeivel. Csallóköz termőföldjének és belvizeinek védelmében „Alsóvadászin" túl, keleti irányban nem terjeszkedik majd tovább a város, annál inkább azonban a Duna medre és a Kárpátok gerincétől határolt északnyugati irányban! Kétezerben Záhorská Bystricán is túl, egészen Stupaváig nyúlnak majd az új lakótelepek és az önsegélyező formában vagy állami támogatással épülő családi házak. Természetesen, mindez csupán szerény töredéke annak, amit Bratislava új területrendezési és városfejlesztési terve a következő esztendőkre és évtizedekre előirányoz. De elegendő ahhoz, hogy a belváros zegzugos utcáit vagy az új lakótelepek sugárútjait járva már a holnapra gondoljon az ember; hogy fölsétáljon a várba vagy a Slavínra, ahol teljes pompájában kitárulkozik mindenki előtt e szocialista nagyváros jelene és jövője ... (M) 4
