A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-03-26 / 12. szám
Ö N Z S E G A gazdasági függetlenségükért és a szociális haladásért harcoló afrikai államok ebben a harcukban a szocialista közösség országainak segítségére támaszkodhatnak. A Szovjetunió a lenini külgazdasági politika szellemében segíti ezeket az újonnan alakult államokat. 1975-ben a Szovjetuniónak 26 afrikai állammal volt gazdasági és műszaki együttműködési egyezménye, amelynek alapján segítséget nyújt népgazdaságilag meghatározó fontosságú beruházások megvalósításához, segít különböző tudományos kutatásokban és szakemberek képzésében. Az ENSZ fejlesztési programjainak keretében szovjet szervezetek afrikai partnereikkel műszaki és gazdasági lehetőségeiknek megfelelően részt vesznek konkrét gazdaságfejlesztési feladatok megoldásában. A segítség, amelyet a Szovjetunió az afrikai országoknak nyújt, mindenekelőtt ezek gazdasági elmaradottságának felszámolására, az állami szektor kialakítására és megszilárdítására s az iparosításra irányul. Ennek következtében számos afrikai ország közvetlenül megismerkedhet a tudományos-műszaki forradalom eredményeivel, s ezért kihagyhat vagy gyorsított ütemben megtehet néhány fejlődési szakaszt. A Szovjetunió segítségével felépült számos ipari objektum a legkorszerűbb gépekkel, berendezésekkel rendelkezik. A legjobb példája ennek a szovjet —algériai együttműködés, amely már több mint húsz éve tart. A Szovjetunió műszaki segítséget nyújtott Algériának 30 állami vállalat felépítéséhez, illetve rekonstrukciójához; ezeknek ma meghatározó szerepük van az ország gazdaságában. Szovjet olajipari szakemberek részt vesznek Algéria kitermelő ágazatainak, az olaj- és gáziparnak fejlesztésében, amelyek az ország deviza-ETLE N ÍTS É G bevételeinek több mint kétharmadát biztosítják. A Szovjetunió hatalmas fúróberendezéseket, gépeket, továbbá komplett laboratóriumi berendezéseket és a geológiai kutatásokhoz szükséges műszereket szállít Algériának. A Szovjetunióval való együttműködés ugyancsak hozzájárul a Kongói Népi Köztársaság gazdaságának fejlesztéséhez. Szovjet segítséggel épült és épül Kongóban számos ipari létesítmény, például egy ércdúsító üzem, állategészségügyi laboratórium, aranybánya stb. Számos afrikai állam szovjet segítséggel új iparágakat honosított meg, kezdtek olyan cikkeket exportálni, amelyekből korábban maguk is behozatalra szorultak. Például az első nehézipari létesítmény Etiópiában, a szovjet segítséggel épült az asszabi petrolkémiai kombinát, ma 20 különböző terméket termel — világszínvonalon. Évről évre bővül a Szovjetunió és az afrikai országok együttműködése a geológiai kutatások terén. Így például Guinea legnagyobb ipari üzeme a szovjet segítséggel épült, évi 2,5 millió tonna kapacitású bauxitkitermelő komplexum. Nigériában egy évi 1,3 millió tonna acélttermelő kohászati kombinát. Maliban cementgyár épül, ennek nyersanyagbázisát szintén szovjet geológusok tárták fel. Annak ellenére, hogy az afrikai országok lakosságának többsége a mezőgazdaságban foglalkoztatott, a földrész legtöbb országa nem önellátó, nem tud saját fogyasztásra elegendő élelmiszert termelni, mert mezőgazdaságuk nem eléggé produktív, kezdetleges eszközökkel dolgozik. Ezért a Szovjetunió részéről a fiatal afrikai államoknak nyújtott segítség jelentős részben állami gazdaságok, növénytermesztő és állattenyésztő farmok, mezőgazdasági gépkölcsönző állomások, mintagazdaságok és kísérleti állomások, mezőgazdasági problémákkal foglalkozó tudományos kutatóintézetek létesítésére irányul. Az afrikai országok mezőgazdaságának fejlesztése szempontjából igen nagy jelentőségűek a kedvező feltételek mellett szállított szovjet műszaki berendezések. A Szovjetunió mezőgaz-Szovjet szakemberek Szomáliái mezőgazdákat ismertetnek meg a szovjet traktorokkal dasági gépeket szállít a Kongói Népi Köztársaságnak, Csadnak, Felső- Voltának, Guineának, Malinak, Kamerunnak, Szomáliának. Szovjet oktatásügyi szakemberek jelentős segítséget nyújtanak a fejlődő országoknak iskolák, tudományos intézmények, laboratóriumok létesítéséhez, tudományos és műszaki káderek képzésében. Például az asszuámi gátráépítés idején szovjet specialisták mintegy 19 ezer egyiptomi szakembert képeztek ki. Fekete-Afrika s az arab világ országaiból jött több mint 1600 diák tanul a Patrice Lumumbáról elnevezett Népek Barátsága Egyetemen Moszkvában. Emellett meg kell jegyezni, hogy a szovjet egyetemekről, főiskolákról és szakiskolákból kikerülő afrikai diákok hazamennek, hogy otthon kamatoztassák tudásukat, míg a tőkésországok uralkodó körei nemegyszer igyekeznek rábírni az ott tanuló külföldi diákokat, hogy a diploma megszerzése után maradjanak náluk. így például az Angliában végzett fekete és arab orvosok több mint fele nem tér vissza hazájába. Az „agykiszivattyúzásnak“ ez a kapitalista politikája rengeteg nehézséget okoz a fejlődő államoknak. A Szovjetunió és az afrikai országok közötti együttműködés a kölcsönös előnyökön, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, a szuverenitás elvének tiszteletben tartásán alapul. Joggal el lehet mondani a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosáról, Minszkről, hogy kétszer született meg. Először mint kereskedőtelep kilenc évszázaddal ezelőtt a Balti- és a Fekete-tenger mellékét, valamint Oroszország belső területeit Moszkván és Varsón keresztül Közép- és Nyugat-Európával összekötő fontos és forgalmas kereskedelmi utak kereszteződésében, a csendes Szviszlocs folyó mellett. . . Minszk a Szovjetuniónak azok közé a városai közé tartozott, amelyeket a Hitleri Németország csapatainak első támadása ért a Nagy Honvédő Háború első óráiban. A fasiszta Luftwaffe gépei szörnyű pusztítást vittek itt végbe, bombázásaik nyomán utcasorok, egész városnegyedek égtek le, dőltek romba, még a parkok zöldje is megpörkölődött, megfeketedett, s a város három esztendeig nyögte a német fasiszták megszállását. De Minszket egész idő alatt nem sikerült térdre kényszeríteni, letiporni. A város egy pillanatra sem adta fel a harcot, hatalmas, kiterjedt ellenállási mozgalom és partizánharcok központja lett. A hitleristáknak Belorusszia több mint háromötödét nem sikerült ellenőrzésük alatt tartaniuk; ezen a területen a lakosság saját életét élte, s a szovjet törvények voltak érvényben. A megszállók egy pillanatig sem érezhették magukat biztonságban, több tízezer partizán harcolt, férfiak és nők, fiatalok és öregek, a gyűlölt ellenség ellen, partizán- és szabotázsakciókat hajtottak végre német katonai parancsnokságok, hadianyag- és hadtápraktárak ellen, vonatokat robbantottak fel, amelyek friss ember- és hadianyagot szállítottak a frontokra. A szovjet nép magasra értékelte a belorusz harcosok hősiességét. A Szovjetunió Hőse címet 87 belorusz partizán és ellenálló kapta meg, a partizánmozgalom 120 000 tagját érdemrendekkel és kitüntetésekkel tüntették ki. A belorusz Komszomol harci érdemeiért megkapta a Vörös Zászló Rendet. A második világháborúban a köztársaság minden negyedik lakosa elpusztult, ahogy ezt a Hatinyi emlékmű is jelképezi, ahol három nyírfc áll s a negyedik helyén örök tűz ég, annak a minden negyedik belorusznak az emlékére, aki nem élte meg a háború végét. A fasiszták több mint kilencezer fa Ivat égettek fel, tettek a földdel egyenlővé, több száz hevert romokban a háború végén, akárcsak a hős város, Minszk. Az egész szovjetország, az egész nép összefogott, hogy segítsen Beloruszszia sebeinek behegesztésében, a köztársaság gazdasági talpraállításában. Belorusszia helyreállított ipara már 1950-ben többet termelt, mint a háború előtt. Minszk és egész Belorusszia újjáépítésén dolgozott az egész lakosság, emberek, akik a géppisztolyt lapáttal, csákánnyal, kőműveskalapácscsal, szobafestő-ecsettel cserélték fel. Akkor született a mondás, amit az idősebbek még mindig emlegetnek: „Itt minden második ember építő, minden harmadik — partizán." A háború utáni években nemcsak újjáépült, de nagy ütemben fejlődött is Minszk, ma egyike a Szovjetunió legszebb városainak, jelentős ipari, kulturális és tudományos központ. 1972-ben Minszk elérte az egymilliós lélekszámot. Az újjáépült Minszk meglepi a látogatót fiatalságával, tágas tereivel, széles utcáival, parkjaival, a sok-sok pompás virággal, egész virágerdőkkel. Főutcája, a Lenin proszpekt a Győzelem terébe torkollik. Itt a hatalmas obeliszk tövében örök tűz ég a Nagy Honvédő Háborúban elesettek emlékére. 8
