A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-03-26 / 12. szám

A CSEMADOK XII. ORSZÁGOS KÖZGYŰLÉSÉRE KÉSZÜL. A SZÖVETSÉG LAPJA, A HÉT AZ ESEMÉNY JELENTŐSÉGÉT ÚGY KÍVÁNJA növelni, hogy HOGYAN TOVÁBB? CÍMMEL HASÁBJAIN MEGSZÓLALTAT ÉRDEMES KULTÚRMUNKÁSOKAT, CSEMADOK-TISZTSÉGVISELŐKET, ÉS HELYET AD A SZLOVÁKIAI MAGYAR KULTÚRA ISMERT SZEMÉLYISÉGEI ÍRÁSAINAK IS. TESZI EZT AZZAL A CÉLLAL, HOGY A KULTURÁLIS MUNKA SZÍNVONALA TOVÁBB JAVULJON. MAI SZÁMUNKBAN DAVID TERÉZÉ A SZÓ. DÁVID TERÉZ HOGYAN TOVÁBB? Honnan kezdjem el a tapasztalatok felmérését? A felszabadulás után meg­tett első lépésektől, amikor a csehszlo­vákiai magyar amatőr színjátszás élni kezdte a maga életét? Valamelyik régi iskola termében, kultúrháznak kineve­zett dohos kocsmahelyiségben? Ha fű­töttek, füstölt a kályha, egyetlen vil­lanykörte világította meg a „színpa­dot”, a díszletek kezdetlegesek voltak stb. Szívesen tűztek műsorra régi ope­retteket, poros népszínműveket, avítt polgári vígjátékokat. . . Akkor még adakozni kellett egy-egy komolyabb darab műsorra tűzéséért. Csak a lelke­sedés volt az igazi. Ennek köszönhető, no meg az aktív politikai és szakmai továbbképzésnek, hogy eljutottunk az első Jókai-napokig. Az avatás szavaló­versennyel kezdődött. Az ötvenes évek elejétől évente megrendezett kerületi versenyek győztesei mérkőztek az első helyezésért. Aztán mindez író-olvasó találkozóval folytatódott. így kezdődött 1964-ben az az ünnepély, amelyből az évek folyamán a csehszlovákiai ma­gyar nemzetiségű dolgozók nagy kultu­rális seregszemléje kialakult. A tárgyilagosság kedvéért kell meg­említenem, hogy néhány gyakorlott ren­dezővel rendelkező városi csoport már a kezdet kezdetén a mezőny átlagos színvonalát meghaladó teljesítményt nyújtott. A CSEMADOK komáromi szer­vezetének színjátszó csoportja 1952- ben első helyezést ért el Gergely Sán­dor: Vitézek és hősök c. darabjával, az amatőr színjátszók Prágában megren­dezett országos seregszemléjén. Barta Lajos: Szerelem című darabját a cso­port már a hivatásos színjátszás szint­jén adta elő. 1961-ben, Martinban a dunaszerdahelyiek értek el első helye­zést Afinogenov: Kisunokám című da­rabjával. Az azóta elhúnyt dunaszerda­­helyi rendezőt, Riedl Sándort az ama­tőr színjátszásban elért eredményeiért Tyl aranyéremmel tüntették ki. De em­lékezetes előadásokat tartottak az új­váriak, a bratislavaiak, a fülekiek, a lé­vaiak, a losonciak és a rozsnyóiak is. Az évek folyamán városainkban és fal­­vainkban modern művelődési otthonok épültek, s a rendszeres rendezői sze­mináriumok, szakmai tanfolyamok is kedvezően éreztették hatásukat. Élre törtek a gútaiak, kassaiak és naszva­­diak is. A magát irodalmi színpadnak nevező, de egész estét betöltő darabo­kat is bemutató bratislavai Forrás 1971- ben Balassagyarmaton a magyarorszá­gi irodalmi színpadok országos sereg­szemléjén elnyerte a legszebb színpadi beszéd díját. Minden évben eljut a komáromi szemlére egy-egy falusi cso­port. Az élenjáró színjátszók soraiba küzdötték fel magukat a vágkirály­­faiak is. Ami a műsorpolitikát illeti, örvende­tesen kielégítő. Mind művészi, mind eszmei szempontból. A csoport vezetői, rendezői végre felismerték küldetésü­ket. Az utóbbi évtizedben kitűnő szín­darabok kerültek bemutatásra. Amatőr színjátszóink nem hanyagolták el a klasszikusokat és a haladó nyugati szer­zőket sem. Külön dicséretet érdemelnek a dunaszerdahelyi, a komáromi, a ri­maszombati színjátszó csoport vezetői, akik hazai magyar szerzők darabjainak az ősbemutatóival is kísérleteztek. Po­zitívumként könyvelhető el tovább^ hogy a színpadképek világítási effektu­sok korszerűsödtek, kevesebb lett a színpadon a fölösleges kellék, a fölös­leges gesztus, a divatjamúlt pátosz. Ha van még kívánnivaló, akkor az elsősor­ban a szép színpadi beszéd, a tiszta és érthető kiejtés. Éppen itt, ennél a pontnál jutnak jelentős szerephez az igényesen fejlődő, olykor valóban fi­gyelemre méltó teljesítményt nyújtó irodalmi színpadok. A mozgalmat a versmondók indították el, s az ő érde­mük az is, hogy az utóbbi években fel­lendült az irodalmi színpadok munká­ja. Feltehető, hogy idővel az amatőr színjátszók szerepét teljesen átveszik az irodalmi színpadok tagjai. Ebben a mű­fajban ugyanis egyre kevesebb az ora­tórium, a statikus állóképeket felváltja a cselekmény, a mozgás, sőt nem rit­kán a humor is. És ebben nincs semmi meghökkentő. Kevesebb eszközzel, kül­sőséggel többet nyújtani: ez a modern színjátszás útja. Tudnivaló, hogy a Jókai-napok éven­kénti kulturális seregszemléje ösztön­zőleg hat a színjátszó csoportokra. Van­nak színjátszók, akik egész évben erre az alkalomra készülnek. Ha nem tud­nak eljutni Komáromba, megsértődnek, kedvüket vesztik. Példa erre a párkányi színjátszó csoport, amely 1964-ben nem készült el időben a kiválasztott darab előadására, s emiatt nem jelölték Ko­máromba. A további próbálkozáshoz már nem volt kedvük a szereplőknek. S ez nem egyedülálló eset. Éppen ezért helyes lenne, ha a csoportok már ősi­szel eldöntenék, mivel készülnek a Jó­­kai-napokra. Tanácsadókat kérhetnek a járási és a kerületi népművelési köz­ponttól. Tanácsadóra mindenképpen szükség van, ha a csoportok verseny­ben akarnak maradni az élenjáró szín­játszókkal. A Jókai-napok műsora így lesz egyre változatosabb. így érhetjük el, hogy Komáromban új színjátszó cso­portok is színpadra lépnek. Most még röviden arról, mit kelle­ne tennünk, hogy a színjátszó csopor­tok munkája tovább javuljon. El kelle­ne érnünk, hogy a vendéglátó város a Jókai-napokkal egyidőben más or­szágos akciót ne rendezzen. Itt az 1976-os Puskin-napokra gondolok. Gon­doskodnunk kellene arról is, hogy a már hagyományos író-olvasó találko­zók méltó keretet kapjanak. A közön­ségszervezésre határozottan több fi­gyelmet kell fordítanunk. Megvalósítha­tónak tartom, hogy a bratislavai Nép­művelési Intézet által megtartott sajtó­­tájékoztatóra a lapok szerkesztőin kí­vül néhány szabadon alkotó költőt, írót is meghívjanak, ötleteikkel, elképzelé­seikkel feltétlenül hozzájárulnának a Jókai-napok színvonalának az emelésé­hez. Ha minden fesztiválon ki tudnak ad­ni „Fesztivál Újságot”, miért ne tehet­nék ezt a Jókai-napokon is? Az új­ság beszámolná az előző napi előadá­sokról, a bíráló bizottság döntéséről, a hozzászólásokról, a várható meglepe­tésekről, a szereplők, a csoportok ter­veiről, munkájáról, a Dunamenti Mú­zeum kiállításáról stb. Az újság megje­lentetése mindenféle szempontból he­lyes és hasznos lenne. Szeretnék a pedagógusok címére is valamit elmondani. Komáromnak szá­mos iskolája van, s nem szól a tanerők aktivitása mellett, hogy a szavalóver­senyek, az író-olvasó találkozók szinte üres nézőtér előtt folynak. Az iskolák vezetőinek tudatosítaniuk kellene, hogy a rájuk bízott ifjúság idővel a kultúra A Jókai-napokon évről évre a legjobb színjátszó csoportok vesznek részt terén is átveszi a fáklyát, diákjaikból lesznek a jövő magyar színjátszói, sza­vaiéi, írói, olvasói és nyelvművelői... Egyébként teljesen elfogulatlanul kell azt is megmondanunk, hogy a komáro­mi Jókai-napok évről évre veszít fényé­ből, hangulatából. A Jókai-napok ren­dező bizottsága a város elöljáróival közösen több figyelmet szentelhetne a kulturális felvonulások megszervezésé­re. Az első két napon, a szavalóverse­nyen részt vevő fiatalok nyüzsgése még élénkké teszi a kultúrház környékét, ké­sőbb azonban már csak az előadásra készülő színjátszókat látjuk az épület­ben és az épület körül, meg azt az évek folyamán hervadásnak indult né­hány színes zászlócskát, amelyeket bá­gyadtan lenget a Dunáról fúlydogáló szél... DAVID TERÉZ A jó színdarab és a jó játék vonzza a közönséget. 6 A CSEMADOK naszvadi helyi szerve­zetének színjátszó csoportja annak ide­jén nagy sikerrel mutatta be a Koldus és királyfi c. darabot

Next

/
Oldalképek
Tartalom