A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-03-26 / 12. szám
SZORGALMAS TÉL - GONDTALAN TAVASZ Kint még hófoltok tarkítják az őszszel felszántott földeket, őszi vetéseket, de napközben, amikor a köd fölszáll és a nap sugarai megérintik a rögöket, már érezni a tél múlását. A megduzzadt erek, patakok, folyók is a közelgő évszakváltást jelzik. E kinti jelek a mezőgazdák számára azt jelentik, hogy készülődni kell, mert lehet hogy holnap, vagy holnapután, de egy-két héten belül biztosan „rá lehet menni” a földre. Azaz, megszikkad annyira, hogy elbírja a nehéz gépeket, gépsorokat is. Ha pedig így van, akkor igyekezni kell a gépeket előkészíteni, hogy ha az idő engedi, megkezdődhessenek a tavaszi munkák, így gondolkodnak a bodolói egységes földművesszövetkezetben is, ahol a szövetkezet főgépesítőjével, Pelegrin József mérnökkel beszélgettem. Vagy kéthárom évvel ezelőtt, amikor a szövetkezetét egyesítették, már találkoztunk, s akkor arról beszéltünk, hogy egy ilyen nagy szövetkezet számára milyen volna az az optimális géppark, amellyel a gazdálkodás mai igényei szerint mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés gépesítése megoldható lenne. Az első kérdésem tehát ezzel kapcsolatos. — Az elmúlt egy-két évben jócskán növekedett a gépparkunk — mondja Pelegrin József. — Ez alatt az idő alatt hozzávetőlegesen 10 millió korona értékben vásároltunk különböző gépeket és eszközöket mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés számára. Az egyetlen, ami még jelenleg nincs meg a gépparkunkban, az a cukorrépakapáló gép. Sajnos nagyon nehéz hozzájutni, mert keveset gyártanak belőle. — Ahogy az idő mutatja magát, egykét héten belül meg lehet kezdeni a tavaszi munkákat. Sikerült-e a gépeket előkészíteni időben? — Nyugodtan várjuk az idő javulását. Gépparkunk készen áll a tavaszi munkák megkezdésére, idejében való Pelegrin József mérnök, a szövetkezet fögépesitöje Még néhány nap, s ez a gép is elkészül elvégzésére. Ugyanis sikerült megteremteni a kellő feltételeket az erőgépek, vontatott eszközök javításához. Ez nem volt valami könnyű, de mór túl vagyunk a nehezén. — Közel hétezer hektáron gazdálkodnak. Mit s mennyit kellett elvégezni a gépek javítása terén, hogy nyugodtan nézhesenek a tavasz érkezése elébe? — Főleg szezon utáni javításokat végzünk. Kilencven különböző traktorunk van. Ebből 47-et kellett megjavítanunk. Szeretném megjegyezni, hogy a traktorok javítása nem idényszerűen folyik nálunk, hanem egészéves ütemterv szerint. így nincs torlódás. Gondolunk azonban a nem tervezett javításokra is, hiszen a gépek bármikor meghibásodhatnak. Az a mintegy hatvan traktor azonban, amelyeket a tavaszi munkákba fogunk beállítani, már ma is indulhatna. Mind a generóljavításokat, mind a középjavításokat elvégeztük. A tavaszi munkákhoz szükséges traktorokhoz van megfelelő számú vontatott eszközünk is; vetőgép, henger, kombinátor-gépsor, tárcsa, simító stb. — Nyilván a vontatott eszközök javítása is folyamatban van. — Természetesen, s javításuk már a végéhez közeledik. Pár nap múlva megkezdjük a gépek elosztását, és február utolsó napján megtartottuk a főellenőrzést. Ezt minden évben elvégezzük. Az a lényege, hogy az itt felfedezett hibákat a következő egy-két napon a javítók eltávolítják. Gépparkunkat két telephelyen, Péderben és Makrancon tartjuk. A javításokat s az imént említett ellenőrzést is e két helyen végezzük. Még azt szeretném megjegyezni, hogy van két mozgó javítóműhelyünk is arra az esetre, ha kint a földeken hibásodik meg egyegy traktor vagy munkagép, gyorsan ki tudjuk javítani őket a helyszínen. — A mezőgazdasági gépek javítása lényegében különbözik a más jellegű gépekétől, mégpedig azért, mert a nehéz talajmunka, az időjárás viszontagságai jobban igénybe veszik őket. Aránytalanul nagyobb az egyes alkatrészek meghibásodása. Ebből következik, hogy a mezőgazdasági gépek javításakor több pótalkatrészre van szükség, mint másutt. Van-e elegendő pótalkatrész? — Voltak hiányok — mondja Pelegrin József mosolyogva. — De ezt már megszoktuk, s jószerével nem is emlegetjük. Van két anyagbeszerzőnk, ők járják az országot, s amire szükségünk van, előteremtik. Persze, jobb volna, ha nem kellene annyit járni az alkatrészek után ... — Melyeket lehet a legnehezebben beszerezni? — Néhány vetőgépalkatrész, kapák és csigák a kombinátorhoz például. De viszonylag nehéz beszerezni egyes traktoralkatrészeket is; nincs tengelykapcsoló-tárcsa, s a DT 75-ös lánctalpas traktorhoz nincs motorhüvely és gyűrű. Illetve nem volt, mert már van. Az azonban tény, hogy ezekhez az alkatrészekhez nagyon nehezen és körülményesen lehet csak hozzájutni. S ez lényegesen megdrágítja a javítások költségét. — Mennyivel lenne olcsóbb a gépek javítása, ha az alkatrészek beszerzése nem lenne ilyen költséges? — Hozzávetőlegesen számolva, legalábbis nálunk, tíz százalékkal. Néha még többel is. — Évente mit jelent ez koronában kifejezve? — Körülbelül 180 ezer koronát, s ez rendkívül megnöveli az önköltséget. — Volna e mód ennek a nem kívánatos többletkiadásnak a csökkentésére? — Volna, de az nem rajtunk múlik. A szakosítást kellene ésszerűbben megoldani. Ma ugyanis a kombájnokhoz, kaszálógépekhez Kassán vásárolhatunk alkatrészeket, a traktorokhoz Terebesen, az állattenyésztésben használt gépek alkatrészeiért Bártfára kell utazni a beszerzőnek, az öntözőberendezések és vontatott eszközök alkatrészeiért Michalovcéba, a motorokhoz pedig Eperjesen lehet csak beszerezni az alkatrészeket. Ez rengeteg időt és anyagi ráfordítást igényel. Itt lehetne valamit kezdeni. Ésszerűbben szervezni ezeket a központokat. — Nagy ez a gazdaság, a gépparkja is hozzá méretezett. Van elegendő gépjavító, gépszerelő, s megfelelnek a műhelyek a követelményeknek? — Negyvenketten javítják a növénytermesztésben, nyolcán pedig az állattenyésztésben használt gépeket. Ezenkívül van 82 traktorosunk. De még kellene legalább tíz, hogy a gépeket optimális mértékben ki tudjuk használni. Még néhány nap, esetleg hét, s a gépek, amelyeket a tél folyamán kijavítottak a szövetkezetben, elindulnak, hogy elegyengessék a földet. Éjszakánként ugyan még fagy, s reggel köd és dér üli meg a tájat, de mindez már nem olyan, mint hetekkel ezelőtt volt. GÁL SÁNDOR (A szerző felvételei) FÍJZFASÍP Gyerekkorom tavaszaira emlékezve mindig nagyapám meg a fűzfasíp jut eszembe. Olyan finoman kimunkált és szépen szóló sípot senki a világon nem tudott csinálni, mint az én apró termetű, tömött bajszú nagyapám. Vasnyelű, „Sarajevo“ bicskája volt, mindig fényes és éles, mint a beretva. Öröm volt nézni, mikor például szalonnázott vele. Valóságos szertarr tásnak számított. Sokszor megpróbáltam utánozni, de sohasem sikerült. Tavaszonként pedig, amikor megérkezett a templom tornyán fészkelő gólyapár, s a fűzfabokrok megszívták magukat vízzel és zöldellni kezdtek, nagyapám — zsebében a bicskával — kézen fogott és elindultunk réti világot járó utunkra. Akkoriban nekem a világot még a falu alatti rétek jelentették, a világ végét meg a kissé távolabb terpeszkedő „belső“ erdő. Nagyapám keze meg a biztonságot. Szívet bizsergető ígéret — talán igézet — volt a szorításában; nemsokára egy fűzfabokor alá telepszünk, s kezdetét veheti a legszebb tavaszi csoda — a fűzfasíp „keltése“. A réten elszabadulván nagyapám kezéből bele-belelódultam a zöld világba, mint egy játékos kedvű kiscsikó. Túlságosan azért nem mertem eltávolodni nagyapámtól, pedig magamon éreztem vigyázó szemét: kissé riasztónak tűnt a nagy, tágas térség. Végül egy boglyányi bokor alá ültünk, s nagyapám kezében munkálkodni kezdett a bicska. „Kelj ki, kelj ki sípocskám, hadd fújon az unokám“ — mormolta nagyapám a varázsigét, miközben a bicska nyelével óvatosan veregette a fűzfavesszőt s bozontos szemöldöke alól rám-rámmelegített a szeme és mosolytól emelkedett bajszának a két ága. S csodák csodájára a síp kikelt s néhány pillanat múlva meg is szólalt. De hogyan! Szebben a mezei pacsirtánál, gyönyörűbben a templomi orgonánál. Akkoriban számomra az igazi tavaszt mindig a fűzfasíp első megszólalása jelentette. Aztán a hajdani kislegényből nagylegény lett, majd frontkaton és hadifogoly ... Hazatérésemet nem győzte kivárni szegény nagyapám, csak a bicskája, amit rámhagyott. Azóta is őrzöm, s vele .együtt őrzöm nagyapám és a fűzfasíp emlékét. L. B. (Kontár Gyula felvétele) 4
