A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-03-19 / 11. szám
Mária Kestefranová egyes rendezvények, versenyek, fesztiválok szervezése. — Milyen s hány módszertani anyagot jelentettek meg az elmúlt évben? — Ebben Kestefranová elvtársnő az illetékes — mondja az igazgató. — Az elmúlt évben — mondja Mária Kestefranová — összesen 25 különböző metodikai kiadványt jelentettünk meg. Főleg hangosanbeszélők számára szánt anyagokat, a „Slovo agitátorá"-ból 5 számot, s több szemléltető agitációs anyagot. — A népművészeti csoportok, színjátszó együttesek számára nem adtak ki módszertani anyagot? — De igen. Tavaly két színmű rendezői elemzését adtuk ki, továbbá egy repertoárgyűjteményt a választásokra, amelyben versek, prózarészletek, jelenetek és kórusművek kaptak helyet. — E kiadványokból hány jelent meg magyar nyelven? — Egy hangoshíradó-anyag — mondja Mária Kestefranová. — Az idei tervekben milyen segédanyagok kiadása szerepel? — A NOSZF 60. évfordulója tiszteletére készül egy összeállítás. Folytatjuk a hangosanbeszélő-műsorok további sorozatát, s a „Slovo agitátorá”-ból az idén is 5 számot szándékozunk megjelentetni. Magyar nyelven a polgári ügyeket intéző testületek részére készítünk egy nagyobb gyűjteményt, esketések, névadók stb. műsorával. — A jnb művelődésügyi szakosztálya által kidolgozott jelentésben, amely a nemzetiségi kultúra fejlesztésével foglalkozik a kassai járásban egyebek között a következő olvasható: „A Járási Népművelési Központ 32 dolgozója közül csupán egy van, aki nyelvi szempontból képes irányítani és ellenőrizni a kulturális-népnevelő tevékenységet magyar nyelven.” Az említett jelentés a továbbiakban azt is megállapítja, hogy a szakkörök, énekkarok, irodalmi színpadok, színjátszó csoportok munkáját a Járási Népművelési Központ illetékes szakosztályának 8 dolgozója közül senki sem tudja értékelni nyelvi szempontból. Ebből következik, hogy nyelvi tekintetben szaktanácsadóként sem jöhetnek számításba. Hogyan oldják meg ezt a kérdést? — Véleményem szerint — mondja Mária Kestefranová — jobb és megfelelőbb extern szaktanácsadókat alkalmazni erre a célra. S előnyösebb is, mint egy hivatásos népművelési dolgozót alkalmazni. Mert olyan embert úgyA KULTÚRÁÉRT A Fábry ház egyik szobája sem találunk, aki mindenhez ért. Lehetne szervező, de itt azt hiszem, nem az a lényeg. A fontos az, hogy a magyar nemzetiségű műkedvelő csoportok, együttesek megfelelő színvonalú, képzett szaktanácsadókat kapjanak. Központunk tanácsadó testületében ilyen szakemberek is jelen vannak. Minden művészeti ágazatban kialakítottunk egy tanácsadói csoportot. Jelenleg hozzávetőlegesen húsz ilyen szakember kapcsolódik be rendszeresen az egyes együttesek, szakkörök, csoportok munkájába tanácsadóként. — A járásban tevékenykedő együttesek, műkedvelő csoportok a CSEMADOK egyes helyi szervezeteiben fejtik ki tevékenységüket. Milyen az együttműködés a Járási Népművelési Központ és a CSEMADOK-szervezetek között? — Az együttműködés jónak mondható. Tulajdonképpen minden járási szintű rendezvényt közösen bonyolítunk le. Ez vonatkozik a nyári járási és körzeti dal- és táncünnepélyekre, a színjátszó csoportok járási versenyére, irodalmi színpadok járási versenyére s a vers- és prózamondók járási seregszemléjére. Az itt felsorolt műfajokban a magyar nemzetiségű csoportok számára külön szervezzük a járási seregszemléket, versenyeket. A nemzetiségi énekkarok, a nép- és társastánc-csoportok képzőművészeti, fotó- stb. szakkörök a szlovák csoportokkal, illetve szakköri tagokkal közös rendezvényeken szerepelnek. — Ehhez még azt is hozzá kell tenni — mondja az igazgató —, hogy ezeket a rendezvényeket teljes egészében mi finanszírozzuk. Az együttműködésre egyébként az is jellemző, hogy gyakran találkozunk a CSEMADOK járási bizottságának titkárával s elnökségének tagjaival. A magam részéről ezt a közös munkát nagyra értékelem s a jövőben is fontosnak tartom, mert csak így, ilyen együttműködés alapján érhetjük el, hogy járásunkban a magyar dolgozók kulturális színvonala tovább emelkedjen. A közös tevékenység jelenlegi gyakorlata megfelelő, s ezután is ezen az úton kell haladnunk az együttműködésben. — Önök jól ismerik a járásban tevékenykedő különböző műkedvelő csoportok tevékenységét, színvonalát. A szlovák csoportokhoz, együttesekhez mérve milyennek találják a magyar együttesek színvonalát? — Személy szerint az a véleményem — mondja Mária Kestefranová — hogy a magyar együttesek jók. Sőt egyes esetben színvonalasabb teljesítményt nyújtanak, mint a szlovák csoportok. Különösen az tetszik, hogy egyes együttesek megőrizték eredeti népi jellegüket. Gondolok itt például a szesztai citerásokra. — Lényegében az én véleményem is hasonló — mondja Soltés elvtárs — csupán annyiban különbözik, hogy mondjuk a Dargov népművészeti együttest nem hasonlíthatjuk az llosvayhoz. Mégpedig azért nem, mert a Dargovnak hivatásos vezetői vannak, míg a nagyidai llosvay együttesnek nincsenek. Ez, természetesen a két együttes teljesítményét is meghatározza. De ha a hasonló körülmények között dolgozó együtteshez mérem az llosvayt, akkor a mérleg nyelve az ő javukra billen. GÁL SÁNDOR Foto: A szerző, archív és Prandl S. 13
