A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-15 / 2. szám
r Következő számunk tartalmából: A MŰVÉSZET PÁRTOSSÁGA PÉNTEK LÉPCSŐJÉN UTAZÁS ALGÉRIÁBAN BALLADÁK ÚTJÁN INDULÁS UTÁN '---------------------------------------------N Címlapunkon KONTÁR GYULA, a 24. oldalon PRANDL SÁNDOR felvételei r A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 328-64. Grafikai szerkesztő. Král Péterné. Szerkesztőség : 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedíció tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne n. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. A zsúfolásig megtelt Centrál kávéház ünnepi évfordulón. Tudom, valószínűtlenül hangzik, de így igaz: az elmúlt tíz esztendő folyamán csaknem háromszáz meghívót kaptam a Vörösmarty Klub rendezvényeire. Sokan tudják és mégis kevesen: ez a klub Salán, Vágsellyén működik • a CSEMADOK helyi szervezete mellett. Ha csak tehettem, leutaztam a Vág menti városkába s ugyanezt tettem volna akkor is, ha a környék nem lenne szőkébb pátriám. Mert ahány klubestet ültem végig a Vörösmarty Klubban, annyiszor volt értelme az oda-vissza százhúsz kilométeres utazgatásnak, s ahányat elmulasztottam, talán annyit volt okom sajnálni. A Vörösmarty Klub évtizedes Tevékenysége alatt a szélesebb köztudatban is példává nőtte ki magát. Tevékenysége rácáfolt a legtöbb hasonlóan indult klub későbbi gyakorlatára, azon klubokéra, melyek ilyen vagy olyan fellángolásban hajdan megalakultak, dolgozni kezdtek, de ma már nincsenek, vagy csak névlegesen vannak, mert tagjaikat elhódította a televízió és a papucsban gyakorolt háziunalom számos más formája. A Vörösmarty Klub példája, igazolása és valóságfedezete lett annak a hiteles, bár sokszor vitatott meggyőződésnek, miszerint vannak a népművelésnek, a közös művelődésnek és szórakozásnak olyan módszerei is, melyek az általánosnál jóval hathatósabb, eredményesebb módon tudják kielégíteni az emberek legkülönbözőbb rétegeinek és korosztályainak legkülönbözőbb művelődési és társasági igényeit. Ezt elérni tekintélyes dolog. A klub vezetője Tóth Lajos. Amikor néhány nappal a klub tízéves fennállását ünneplő estet megelőzően leültem vele beszélgetni, — a régi ismeretség és barátság jogán közöltem: nem ünneplő kérdésekkel jöttem, — már csak azért sem, mert tulajdonképpen régi mulasztást törlesztek azzal, hogy írni szándékozom a klubról. — Hát bizony, évtizedes működésünk során nem nagyon kényeztetett el bennünket figyelmével a hazai magyar sajtó. Pedig hát — hadd legyek szerénytelen — volt mit észrevenni azon, amit csinálunk. Én, mit klubvezető a saját munkánk értékelésekor könnyen az önelégültség vádjába kerülhetek, de akár szívesen, akár nem szívesen, meg kell állapítanom, hogy a tíz-tízegynéhány esztendővel ezelőtt olyan nagy felbuzdulással indult hazai magyar klubmozgalom ma tulajdonképpen nem létezik. Mi pedig ez alatt az idő alatt nőttük fel magunkat oda, ahol most tartunk. — Hol tartotok tehát? — Ott, hogy elmondhatjuk: hétről hétre százötven vagy még ennél is több ember programjában rendszeresen ott szerepel egy este, amikor összejövünk, kabátunkat beakasztjuk a ruhatárba, s amikor hazamenet kiváltjuk, egy kicsit ismét gazdagabbak vagyunk, többet tudunk a világról, önmagunkról. Szerintem ez nem kevés, engem személy szerint módfelett lelkesít, fűt ez az eredmény, s azt se bánom, ha azt mondja valaki, hogy túlbuzgó vagyok. — Egyetértek s én is azt mondom, túlbuzgó vagy. Dicséretedre mondom, mert be kell látnom: ahhoz, hogy sok ilyen klubunk legyen, úgy látszik, túlbuzgó emberekre van szükség. Népművelőnek lenni felelősségteljes feladat, hiszen a népművelés a társadalmi fejlődés egyik fontos része. — Igen. Hogy mennyire felelősségteljes dolog, arra igazán én is csak menetközben jöttem rá. Szerencsére még azt megelőzően, hogy a mi tevékenységünk is ellustult, elsatnyuit volna. Ettől kezdődően vettem még komolyabban a feladatot. Gondolom ezért is nem hagytuk abba, amit elkezdtünk, s megpróbáltuk még igényesebben csinálni. Azt is mondhatnám. ez volt az a kritikus pont, amikor a mennyiségi változás minőségi változásba ment át. — Ez konkréton hogyan jelentkezett? — Úgy, hogy bekövetkezett egy felismerés. miszerint nem elegendő, mór nem elegendő az, hogy egy-egy kulturális vagy társadalmi évforduló kapcsán egymásnak tartsunk csupán előadásokat — mondjuk például a költészetről vagy c történelemről, csillagászatról. .. bármiről, amikor emberek élnek köztünk, akik a verset írják, akik a történelmet kutatják, akik számunkra hozzáférhetetlen műszerek segítségével a csillagos eget kémlelik, vagy szobrászok, akik szobrokat alkotnak s erről nyilván nagyon sokat tudnának nekünk mondani, többet, hitelesebbet, mint amennyit jómagunk tudunk. Csak el kell menni utánuk, levelet kell nekik írni s megkérni őket, jöjjenek el, közénk a klubba, beszéljenek nekünk arról, amiről nálunk többet tudnak, ami minket érdekel. Mert az emberekben minden iránt él az érdeklődés, csak tudni kell a módját nemcsak az érdeklődés keilégítéséne'k, de felkeltésének is. 2 Tóth Lajos o Vörösmarty Klub vezetője