A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-03-05 / 9. szám

A CSEMADOK XII. ORSZÁGOS KÖZGYŰLÉSÉRE KÉSZÜL A SZÖVETSÉG LAPJA, A HÉT AZ ESEMÉNY JELENTŐSÉGÉT ÚGY KÍVÁNJA NÖVELNI, HOGY HOGYAN TOVÁBB? CÍMMEL HASÁBJAIN MEGSZÓLALTAT ÉRDEMES KULTÚRMUNKÁSOKAT, CSEMADOK-TISZTSÉGVISELŐKET, ÉS HELYET AD A SZLOVÁKIAI MAGYAR KULTÚRA ISMERT SZEMÉLYISÉGEI ÍRÁSAINAK IS. TESZI EZT AZZAL A CÉLLAL, HOGY A KULTURÁLIS MUNKA SZÍNVONALA TOVÁBB JAVULJON. MAI SZAMUNKBAN BALÁZS BÉLÁÉ, A CSEMADOK KB ELNÖKSÉGE TAGJÁÉ A SZÓ. HOGYAN TOVÁBB? Szövetségünk a népi és a haladó ha­gyományok ápolását, őrzését és tovább­fejlesztését egyik legfontosabb felada­tának tekinti. A CSEMADOK keretében működő többszáz népi együttes művelt­ségkincsünknek számos gyöngyszemét mentette és menti meg. A CSEMADOK együtteseinek köszönhető, hogy feleleve­nedtek és színpadra kerültek olyan mű­vek, amelyek a nép legsajátosabb gon­dolat- és érzésvilágát fejezik ki. A nép­dalok és táncok, a népi játékok feldol­gozása és színpadra vitele, valamint a munkásmozgalmi hagyaték gyűjtése a szocialista nevelés szolgálatába állítása dicsérendő törekvése volt a szövetség­nek a múltban, és feladata kell, hogy maradjon a jövőben. Éppen úgy, mint a művelődés nagyjai emlékének ápolá­sa, megbecsülése. A CSEMADOK a felnőttoktatás, az iskolán kívüli népművelés egyik bázisa, a szocialista nevelés aktív támogatója. Dolgozói annak tudatában tevékeny­kednek, rendezvényeinek jellegét az ha­tározza meg, hogy az oktatási-nevelési rendszer nálunk is iskola előtti, iskolai és iskola utáni képzésből áll. S ebben — bár a tartalom és a forma eltérő — azonos mind a polgári, mind szocialista művelődés. Az iskolai és az iskolán kí­vüli képzés különböző kategória ugyan, de mégis szoros kapcsolatban áll egy­mással. Minél magasabb az iskola szín­vonala, annál nagyobb a lakosság isko­lán kívüli művelődésének az igénye. És minél jobban szervezettek a felnőttokta­tási intézmények, annál inkább szüksé­gesek a művelődési anyag felhasználá­sának jó módszerei, kellenek a jól fel­szerelt iskolák. Az iskolai és az iskolán kívüli képzés között egyenes a viszony. A három „sejt" (az iskola előtti, az iskolai és az iskola utáni képzés) kiegé­szíti egymást: egyik a másiknak az elő­­segítője, és — a társadalmi rendszer­nek megfelelően — együtt jelentik a művelődés megvalósulását. A CSEMADOK a tanulást, a közmű­velődést, a szocialista nevelést a kultúra különféle eszközeivel — közvetlenül és közvetve — támogatja. A tanulás, a közművelődés, a szocialista nevelés szolgálatában áll népi együtteseinek tevékenysége, gyűjtő, kutató, hagyo­mányápoló munkája. Vidéken egy-egy színdarab vagy más jellegű kulturális műsor bemutatója ma is jelentős eseménynek számít. A sze­replők hetekig készülnek, az érdekeltek izgalommal várják az előadást. Aztán a szereplők játéka a gyakori beszéd­téma. S mindez természetes, érthető. A különféle népi játékok, majd a színjátszás nemzedékről nemzedékre szállt, és életben tartotta a nép szoká­sait, művészetét. Miért lenne ez ma másként? . . A népművészet és általá­ban az amatőr művészeti tevékenység igazán csak ma nyert megértést és tá­mogatást. S a műkedvelő mozgalomnak a jövője is nagyobb, mint volt a múlt­ban bármikor. Vannak átmeneti nehézségek. Van­nak, akik szívesebben ülnek a képernyő előtt, mint a kultúrházban, műkedvelők előadásán. Ennek ellenére az új hely­zet, ha szükségessé is teszi a műkedve­lők munkájának módosítását, nem je­lenti és nem is jelentheti a műkedvelő művészeti mozgalom életképtelenségét. Az individualizmus nem lehet élet­mód, a „sziget" nem lehet cél. Az át­meneti begubózástól függetlenül a kol­lektív életmód irányába haladunk. Az emberi együttélésnek az a legszebb for­mája, amikor jóban, rosszban együtt vagyunk, megosztjuk örömünket, bána­tunkat, segítjük egymást. Miért mond­junk le arról, ami szép és nemes? öntevékeny művészeti mozgalmunk az utóbbi években tartalmilag is, formai­lag is gazdagodott. A mozgalom mun­káját a CSEMADOK megkönnyíti. Az együtteseket anyagilag is, erkölcsileg is támogatja. A CSEMADOK-ot nemes szándék vezérli akkor is, mikor arra törekszik, hogy a múlt hangját, az át­alakuló népművészetet, ezt a sok helyen ma még meglevő értékes műveltségkin­cset jelentő passzív emlékanyagot fel­kutassa, összegyűjtse és a jövő számára megőrizze. Törekvése nemcsak helytör­téneti, hanem művelődéstörténeti szem­pontból is igen hasznos. A helyi szerve­vezetek munkája általában két irányba terjed ki. Az egyik a gyűjtő-kutató, a másik az ismeretgyarapító-népművelő munka. A gyűjtő-kutató munka során felku­tatják, összegyűjtik a munkásmozgalmi és folklór hagyományok emlékeit: az egy-egy fontosabb eseménnyel kapcso­latos cikkeket, fényképeket, a régészeti leleteket, a népdalokat, a népszokáso­kat, a nép elbeszéléseit, szólás-mondá­sait, összeírják és lefényképezik a kör­nyék nevezetességeit, természeti szépsé­geit, fotódokumentumokat készítenek vidékük jelentősebb mai eseményeiről, egyszóval megőrzik, ápolják a múlt és a jelen történelmi, kulturális értékeit. Az ismeretgyarapító-népművelő irány­zatú tevékenység szintén fontos. Kereté­ben tanulmányi kirándulásokat szervez­nek, a tagok rendszeresen látogatják a különféle kiállításokat, az üzemeket, a szövetkezeteket, valamint a felszaba­dulásért folytatott dicső harcok színhe­lyeit és még sok más gazdasági, törté­nelmi, kulturális és földrajzi nevezetes­séget. Más alkalommal előadásokat, kérdés-felelet esteket, ismeretterjesztő összejöveteleket rendeznek. BALAZS BÉLA A helyi szervezetek tagjai akár a gyűjtő-kutató, akár az ismeretterjesztő­népművelő munka szakaszán dolgoz­nak, legfontosabb feladatuknak azt tekintik, hogy az embereket a proletár internacionalizmus és a szocialista ha­­zafiság szellemében neveljék. A CSEMADOK óta arra törekszik — ami munkájában szintén dicséretre mél­tó —, hogy a népművészet értékeinek ápolásával és fejlesztésével párhuzamo­san a dél-szlovákiai munkásmozgalom emlékeit is összegyűjtse és az utókor számára hozzáférhetővé tegye. Kezde­ményezésére (és segítségével) Dél- Szlovákiában számos helyen létesült munkásmozgalmi emlékszoba. A CSEMADOK rendezvényeivel, gyűj­tő, kutató, hagyományápoló munkájával a kultúra, a nevelés, a politikai és a felvilágosító munka ügyét szolgálja. Az utóbbi években a hangsúlyt — eredeti szerepkörére — a kulturális javak széles körű terjesztésére helyezte. A szövetség­nek sikerült elérnie, hogy munkája több vonatkozásban ma már nem csupán közvetítő, hanem alakító és ízléstfejlesz­­tő is. Szerintem az új helyzet adta viszo­nyok között a CSEMADOK tagjainak a közművelődés úttörőinek, a kultúra lel­kes dolgozóinak a XII. közgyűlést követő időszakban is arra kell törekedniük, hogy — új formákat teremtve, a tudo­mányos igényű munkát is meghonosítva — a művelődést, a tudást mindenki számára elérhetővé tegyék, elősegítve, hogy a kultúra életünk részévé, a cseh­szlovákiai magyar dolgozók tulajdonává váljék. A népi kultúra tömegkultúra. Legyen e műveltségkincs a jövőben is minden­kié, állítsuk — hatványozottabban, mint a múltban — a népművészetet is a szo­cialista nevelés szolgálatába, tegyük a közművelődést mindenütt aktívvá, kor­szerűvé. RÓC2 Olivér író, kulturális miniszterhelyettes bevezető beszédével nyitottak meg az Ady-estet UJ IGÉK HIRDETŐJE Meghitt ünnepség résztvevői voltunk a Hajósok Házának kultúrtermében. A CSEMADOK bratislavai óvárosi szer­vezete Ady Endrére emlékezett születé­sének századik évfordulóján. Tatai Jó­zsef, a Magyar Népköztársaság bra­tislavai főkonzula is jelen volt az él­ményt nyújtó emlékesten, s nem hiá­nyoztak a magyar szerkesztőségek mun­katársai és a Duna utcai magyar gim­názium pedagógusai sem. Az ünnepi estet Rácz Olivér író, kulturális minisz­terhelyettes nyitotta meg rövid beve­zető beszédével. Méltatta a költő je­lentőségét és költészetének hatását a közép-európai népek irodalmára, s hi­vatkozott Fábry Zoltánra, aki Ady örö­kösének vallotta magát, tanulmányait át- és átszövik azok a gondolatok, amelyeket századunk látnoki költője fogalmazott meg. Ady új hangot, új formát, új tartalmat vitt a magyar köl­tészetbe, s nem kell éles szem hozzá, hogy észrevegyük: szenvedélyes új-ke­resése mögött ott sötétlett kora min­den zaklatottsága, minden ellentmon­dásossága, nyomora és a háború bor­zalmai. Az ünnepi est fő előadója Czine Mi­hály, az Eötvös Loránd Tudományegye­tem tanára volt. Figyelmet lekötő és gondolatébresztő előadását azzal kezd-6

Next

/
Oldalképek
Tartalom