A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-08 / 1. szám

A SZALMAÖZVEGY TITKOS ÁLMA Az elmélet azt mondja, hogy minden szal­maözvegynek immunisnak és szilárdnak kellene lennie minden ajánlattal szemben, amelyből alkalom kukucskál ki a hűtlen­ségre. A gyakorlat azonban, sajnos, más. Még csak egy napja voltam szalmaöz­vegy, s máris nyugtalanul sétálgattam föl s alá a lakásban, nem tudva, mit kezdjek az időmmel. Természetesen elmehettem vol­na valami revüszínházba, hogy egyszer már én is elszórakozzam, de hát oda Marianná­val is elmehetek, ha valami igazán jó mű­sort adnak. Felhívhatnám — gondoltam — a barátaimat, jöjjenek el egy jó kis póker­partira. De ezt a lehetőséget is rövid meg­fontolás után elvetettem, mert ezt ugyan így szokás csinálni a filmvígjátékokban, én azonban még soha életemben nem játszot­tam pókert. Végül is odaültem a telefonhoz, halványan remélve, hogy felhív, mondjuk, Sophia Loren vagy valamelyik másik film­sztár. S még mielőtt felocsúdhattam volna, már nyakig úsztam a kalandban, amely után minden szalmaözvegy legtitkosabb ál­maiban vágyik. Még a legbecsületesebb is, mint jómagam. Egyszerre csak csöngetett a telefon. Szin­te rávetettem magam a telefonkagylóra. Ezt hallom: — Szevasz, haverom. Én vagyok, Thoma­­sen. Ide figyelj, nem vagy te most véletle­nül szalmaözvegy? — Dehogynem — vágtam rá gyorsan, a kíváncsiságtól égve, hogy mi következik ezután. Remek! Hát akkor figyelj ide: én is szal­ma vagyok, és ma estére találkozót beszél­tem meg a haverokkal. Nem lehet már le­fújni, ne mondják, hogy csőben hagytam őket... s most képzeld el, egyszerre csak becsönget valaki, megyek ajtót nyitni, s ott áll Rosemarie ... bejelentés nélkül feljött Jüttlandból, s én most... — Rosemarie? — Igen. Ja persze, te nem ismered. De kérlek, ne szakíts félbe. Estére már meg­szerveztem azt a találkozót, s most ez a zűr! Rosemarie teljesen váratlanul állított be, így hát azt gondoltam... Hidd el, na­gyon csinos, helyes, él-hal az új benyomá­sokért, miért ne vállalnád el te, majd csak kitalálsz neki valamilyen programot... — Én? Na igaz ... de hát... különben tudod mit, miért ne? — csakhogynem da­dogni kezdtem, ahogy gyorsan, de feltűnés nélkül közölni akartam, hogy egyetértek. Mi az, hogy egyetértek, egyenesen reszket­tem a kalandért, ami oly váratlanul kínál­kozott! — Biztosan elég hely van most nálad ott­hon — folytatta Thomasen — és társaságra van szükséged magányodban. S Rosemarie nem lesz itt sokáig, hétfőn már utazik ha­za. Alighogy meglátam, mindjárt mondtam magamnak: Küldd el őt Willyhez, ahhoz a szegény szalmaözvegyhez. Egész magába roskadva ücsörög otthon, egy ilyen látoga­tás biztosan felvidítja. Nincs igazam? — Igazad van, de ... — Nem akarok hallani semmi ellentmon­dást. Egyszerűen megmondom neki, hogy vállalod. S ahogy Rosemariet ismerem, rög­tön szedi a cókmókját és megy hozzád. Hát akkor jó szórakozást, haverom! — és le­tette a kagylót. Egyszerre nagyon sürgetni kezdett az idő. Meg kellett borotválkoznom és átöltöznöm. Rendeltem két jegyet a revüszínházba, le­szaladtam és vettem egy üveg jófajta konya­kot meg kávét, és gyorsan összerámoltam a lakást. Alig szórtam ki a hamutartót, va­laki csöngetett. Még egy utolsó pillantás a tökörbe, megigazítottam a nyakkendőm csokrát és szaladtam ajtót nyitni. Nem váratlanul betoppanó életem párja volt, ahogy arról szellemetlen humoristák írni szoktak. A nyitott ajtóban egy olyan hétéves forma kislány állt, hosszú szőke varkoccsal, bájos szeplőkkel és egy nagy tölcsér fagylalttal. A kislány pukkedlit csinált és azt mondta: — Csókolom. Én vagyok a Rosemarie és a bácsikám azt mondta, hogy megmutatod nekem a várost. Neki ugyanis, sajnos, nincs ideje; amikor ma meg akartam látogatni és beállítottam hozzá, azt mondta, nem ér rá, nagyon siet, valahova el kell neki men­ni ... Ford.: — ta — Két Hemingway-unoka nevét már szárnyára kapta a világhír. A Nobel-dijas író legidősebb liá­nok, Jacknak elsőszülött leánya, Muffet, fotómodellként futott be az élvonalba. A második leány­zó, Margaux ugyancsak fotómo­dellként kezdte, majd lilmszinész­­nő lett. A legkisebb Hemingway­­unoka, a harmadik „M“: Mariéi kirobbanó sikere azonban mind­kettőjük hírnevét elhomályosítja. A kislány most alakította első iilmfőszerepét. Leányanyát játszik a Nem akarom a gyermekemet megtartani című új amerikai filmben. A kritika nagy jövőt jó­sol a kislánynak, aki november­ben töltötte be tizenötödik élet­igazi olasz szépség: Miss Itália, azaz Antonella Lombrosc kisasz­­szony. ____________________ Zsogyinóban, a Belorusz Autó­gyárban új, hetvenöt tonnás bil­lenő teherautót építettek. Az el­ső járművek már prábaútra in­dultak az ország különböző vidé­keire. Ennek befejeztével az üzem megkezdi a BELAZ-549 típusú, nagyméretű teherautók tömeg­­gyártását. Sebességük óránként 60 kilométer motorjuk teljesítmé­nye pedig több mint 1000 lóerő. Hobbija: oz antenna. Kiss János pákozdi elektroműszerész a leg­újabb, 30 méteres maga-készitet­­te vasszerkezeten. Sofia Loren Montrealba repült, ahol a Jocaste című drámát for­gatja. A film rendezője: Sidney Eurie. 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom