A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-02-12 / 6. szám

FOLTOK A TOJÁSSÁRGÁJÁN Az egészséges és friss tojások sárgáján is gyak­ran vannak különféle foltok vagy elszíneződések. Egyszer vörösesbarnás, másszor kifehéredett fol­tokat, néha zöldes vagy éppen feketésen elszíne­­ződött sávokat láthatunk rajtuk. Nem minden folt keletkezésének okát ismerjük, de néhányét már sikerült felderíteni. Folt jelenik meg a to­jáson például akkor, ha a tárolóban vagy szál­lítás közben összerázódik, megsérül anélkül, hogy héjának baja esne. Megfigyelték, hogy a tyúkok étrendjének is szerepe van a foltok kialakulá­sában. Sok foltos tojás kerül ki az olyan tyúkok alól, amelyek sok gyapotmaglisztet kapnak a táphoz keverve, vagy amelyek kalciumhiányban szenvednek. A féreghajtókkal és a Coccidia egy­sejtű okozta hasmenést megelőző szerekkel ke­zelt tyúkok is az átlagosnál több foltos tojást tojnak. A foltos tojások, ha egyébként frissek, emberi fogyasztásra alkalmasak. A RICETEIN Amerikai kutatók bonyolult műszaki eljárással szójababból olyan fehérjekivonatot készítettek, amely vitaminokban és ásványi anyagokban is rendkívül gazdag. (Az eljárás részleteit még nem hozták nyilvánosságra.) Rizzsel jól keverhető, és az így előállított termék — a ricetein — fölül­múl minden várakozást. A riceteint az ENSZ székhelyén 500 szakember előtt mutatták be, és a jelek szerint fontos lehet a harmadik világ­ban pusztító éhínség leküzdésében. A ricetein úgy tárolható, mint a rizs. A hússal, a hallal és a tejjel ellentétben nem kell hűvös helyen tar­tani. Sokkal olcsóbb a húsnás, ha pillanatnyilag némileg drágább is, mint a közönséges rizs, amelybőj a harmadik világ rizsfogyasztó orszá­gaiban személyenként és naponként átlagban 400 grammot esznek. Riceteinből 260 gramm bizto­sítja az ember minimális napi fehérjeszükség­letét: 46 gramm tiszta fehérjét tartalmaz, és megfelel 915 kalóriának. Ezenfelül benne van a szükséges napi vitamin- és ásványanyag-meny­­nyiség. A 113-AS ELEM A természetben eddig még nem észlelt, 113-as rendszámú szupernehéz elemet írta le néhány he" te Georgij Goncsarov szovjet geokémikus. Szá­mos meteorit anyagának elemzése során meg­állapította, hogy természetes radioaktivitásuk hiúszszor-negyvenszer erősebb, mint a meteori­tokban levő izotópok normális sugárzása. Ezen­kívül xenon-136 többletre is bukkant a vizsgált meteoritokban. Csaknem 15 ezer kísérlet adatát elemezve elektronikus számítógéppel, Goncsarov arra a következtetésre jutott, hogy az észlelt rendellenesség csak egy ismeretlen szupernehéz elem atommagjainak spontán bomlásával magya­rázható. A további elemzésekből kitűnt, hogy az ismeretlen elemet a tallium alá kell besorolni az elemek periódusos rendszerében, mert vegyi tu­lajdonságaik nagyon hasonlítanak egymáshoz. Könnyen olvadó fém, körülbelül 800 fokos for­rásponttal. FŰTŐANYAG-TAKARÉKOS MEMBRÁN Egy újfajta, nagyon vékony membrán, amely sokkal „készségesebben” átengedi az oxigénmo­lekulákat, mint a levegő nitrogénmolekuláit, je­lentős mennyiségű fűtőanyag megtakarítását te­heti lehetővé, oxigéndús környezetet biztosítva az égéshez. Az emberi hajszálnál ezerszer véko­nyabb membránt egy amerikai kutatóintézetben fejlesztették ki. Százszor-ezerszer gyorsabban át­engedi a gázokat, mint a napjainkban hozzá­férhető gumimembránok. Rajta áthaladva, a le­vegőben 30—50 százalékkal több lesz az oxigén, mint a közönséges légkörben. Ennek következ­tében az égés nagyobb hőmérsékletű lehet és bizonyos ipari területeken akár 50 százalékkal is csökkenhet a fűtőanyag-felhasználás. Az ultra­vékony műanyaghártya még nem kapható és létrehozásáról sem hoztak nyilvánosságra részle­teket. Konyhai csótányok hímjei OTTHONUNK HÍVATLAN vendégei Amikor felépültek az első panelházaik a szakem­berek úgy vélték, hogy a különböző műszaki problé­mák melllett egy meglehetősen kényes problémára, a lakásba hívatlanul érkezett vendégek (egerek, pat­kányok, csótányok, hangyák stb.) jelenlétének pro­blémájára s megoldást találtak. Sajnos azóta be­bizonyosodott, hogy a probléma továbbra is létezik, sőt mintha a panelházak még kedvezőbb életkörül­ményeket nyújtanának ezeknek a kellemetlen és ve­szélyes állatoknak és számuk — a várt csökkenés helyett — megnövekedett. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk, miképp lehetséges az, hogy ezek a „vendégek“ megtelepedhetnek a lakásban. Az egerek, de különösen a patkányok olyan kár­tevők, amelyek kiválóan alkalmazkodnak az ember által megváltoztatott környezethez, azért képesek mindenütt élni és szaporodni, ahol az ember él. Az is mondhatnánk, hogy az emberrel való évez­redes szoros kapcsolat révén előnyös helyzetbe ke­rültek a nem kártevő állatokkal szemben. Bizonyos mértékű fejlődésük szinte az emberrel párhuzamo­san hálád, ami elsősorban abban nyilvánul meg, hogy folyamatosan alkalmazkodnak az egyre kor­szerűbb emberi élőhelyekhez, másrészt az egyre ki­finomultabb irtási eljárásokhoz. Ennél is szemlélete­sebb, hogy a napjainkban a lakásoknál és o nagy­üzemi állattartó telepeknél alkalmazott új építési technológia — az előregyártott elemekből történő paneles és könnyűszerkezetes építés — mennyire kedvez az egyes kártevők megtelepedésének, iH. el­szaporodásának. A közös csatornákban futó felszálló vezetékkel és szelilőzőkkél épített lakó- és üzemi épületek, az át­­meg átfúrt födémek, a széles körben alkalmazott álmennyezetek, a faburkolatok, a csatorna- és táv­fűtő vezetékek stb. mind olyan életteret biztosítanak a rovarok, élsősorban a német és a konyhai csó­tány (svábbogár), az agyi poloskái, a molyok és a hangyák számára, amely soha nem látott mértékű elszaporodásukhoz és elterjedésükhöz vezet. (Az em­ber Olykor maga terjeszti őket: például a panella­­pok és térelemek között elhelyezett szigetelőanya­gok, amelyek főleg gyapjúból készülnek, kitűnő bú­vóhelyet nyújtanak a molypetéknek és lárváknak; ezek a kifejlődés utón az elektromos csatlakozások dobozain kirajzanak a lakásba.) A felsorolt tényezők mellett fontos szerep jut o központi fűtésnek is: az egyenletes meleg lehetővé teszi a kártevők nagyobb ütemű szaporodását. A csótányokkal is mind gyakrabban találkozha­tunk a munkahelyen, a lakásban a boltokban vagy a kórházakban, de nyáron még az utcán is. A csó­tányokat a közelmúltig szinte csak undorkeltő ro­varokként tartották számon. A kutatások során ki­derült azonban, hogy nemeseik undorkeítőek, hanem kifejezetten veszélyesek: különböző betegségek ter­jesztői, sőt karcinogén (rákkeltő) anyagokat is ter­melnek, s ezeket ürülékükkel jutattják el a legkép­telenebb helyekre. A kártevők számának növekedése világjelenség. A legdöntőbb okként az infrastruktúra gyors ütemű fejlődését említhetnénk. Ezzel párosul az egyre na­gyobb mennyiségű és távolságú áruszállítás, vala­mint a csomagolás és a kiszerelés fejlődése. Külö­nös problémaként jelentkezik a rosszul értelmezett szégyenérzet és sokszor a közönyösség is. A lakók inkább letagadják a csótányok vagy o poloskák je­lenlétét, mintsem hogy beengedjék az irtást végző szakembereket, mert így esetleg „ki tudódna a szé­gyen“. Pedig a rovarok elszaporodásáért elsősorban nem a lakosság félelős. Sajnálatos módon a köz­egészségügyi ellenőrzések sem folynak le kellő kö­rültekintéssel és szigorral, ezért lehetséges például, hogy vendéglátóipart létesítményékben, sőt kórhá­zakban is olyan mértékben elszaporodnak a kárte­vő élőlények, hogy az már veszélyezteti ezeknek az intézményeknek a biztonságos működését. A kártevők elleni védekezés egyetlen lehetséges módja: kélllő időben, egyszerre nagy területen a megfelélő pusztító anyagokat bevetni, s rövid idő­közönként az irtást megismételni. Ehhez természe­tesen szükség van a lakosság támogatására és meg­értésére. Raktárakban, élelmiszerboltokban tetemes károkat okoz a güzüegér NÉGYSZÁZ ESZTENDŐS MÜKÉZ Götz von Berlichingen (1480—1562), a „vaskezű" német lovag (elvesztett jobb keze helyén vaskezet hordott), zsöldosvezér volt. Goethe drámát írt róla, így őrizte meg nevét az irodalomtörténet. A lovag a német parasztháborúban, 1525-ben egy ideig a felkelő parasztok kapitánya volt, ezért négy évig börtönben sínylődött. 1542-ben császári szolgálatban Magyarországon harcolt a törökök ellen. Vaskeze 1505-ben készült és még mai is mesterműnek szá­mít. Mozgatható a csuklóizülelete, az ujjai egy­mástól függetlenül behajlíthatók és gombnyomásra ismét kinyújthatok. Ez szolgált mintául Sauerbruch berlini sebésznek, amikor 400 évvel később egy mű­kezet készített. Képünk baloldalán látható az eredeti műkéz, jobboldalt pedig a rozsdamentes acélból készült másolat. 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom