A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-02-05 / 5. szám

A déli irányból érkezőket a fennségesen höm­pölygő Odera folyam vezeti a Balti-tenger felé, Szczecinbe. A látogató útközben — önkéntelenül is arra gondol, hogy mi várja ma egy olyan városban, ahol 1945-ben romokban hevert a lakóházaik 50 szá­zaléka, az ipari létesítmények csaknem háromnegye­de s az egész városban kiégett tankok, szétlőtt ágyuk bizonyították az imperialista háború felesle­gességét és esztelenségét. Ezt a várost akarja a látogató megismerni — ma. S hogy milyen Szczecin? A válasz nem egyszerű. Ezerarcú, különleges, izgatóan érdekes kikötővá­ros. Az idegenek közül sokan elsősorban a letűnt századok dicsőségét keresik itt: patinás középkori palotákat, nemesvonalú szobrokat, girbe-görbe utcácskákat, letűnt korok hangulatát. Sajnos, o háború folyamán sók műemlék elpusztult. Hiába keresnénk a korhűen helyreállított középkori belvárost (ahogyan azt Varsóban, Gdanskban, Poz­nanban láthatja a turista). A várost a kor igényeinek megfelelően építették újjá. Ahol erre mád volt, gondosan karbantartott parkokat létesítettek a le­bontott háztömbök helyén. A város azonban a letűnt századok művészetét kedvelőknek sem okoz csalódást A XV. században emelt reneszánsz stílusú vára régi pompájában vár­ja az érdeklődőket, ám eredeti küldetésétől eltérően békés célokat szőlgál: a szczecini vajdasági kul­­túrotfhonnok nyújt reprezentatív környezetet. Meg kell nézni a gótikus-barokk elemekkel díszített ódon városházát, a 18. századból fennma­radt két városkaput, de a belváros utcáin is na­gyon sok értékes és érdekes műemléket láthat a tu­rista'. A lengyel irodalom ismerői és barátai egy pillanatra megállnak a nagy költő, Adam Mickie­­wicz szobra előtt, a Zeromski park közelében. Szczecin azonban elsősorban és mindenekelőtt — kikötő. Vitatkozni csők azon lehetne, hogy folyami vagy tengeri. Végeredményben — ez is, az is. A ki­kötő az Odera folyó számos ágaira telepedett, csaknem 70 kilométerre a nyílt tengertől, tehát jól védett. Sétahajón jártuk be a sokfélé ágazó folyót, de nem mondhatnám, hogy pontos képet koptunk a ki­kötőből. Óriási kiterjedésű, rengeteg a kikötői me­dence, s mindenütt hatalmas tengerjáró hajók a vi­lág minden részéből. Mindezt látva, ma már nehezen hihető, hogy 1946-bam mindössze 45 ezer tonna árut raktak át itt. Akkor még mindenütt a pusztulás nyomaival találkozhatott az ember, az Odera folyó két fő ága, a Pornica és a Regalica, valamint a sok-sok mellékág elsüllyesztett hajó temetője volt, a hatal­mas daruk kiégve, felrobbantva gubbasztottak a dokkok romjai felett... A szocialista Lengyelország háború utáni ország­építési eredményeiről igen sok szó esett már. S ha konkrét példa kell — meg kell tekinteni ezt a vá­rost, ezt a kikötőt, a hajógyárakat, a javítómű­helyeket, az óriási raktárakat. Negyedszázaddal a felszabadulás után a kikötő áruforgalma már meghaladta a 20 millió tonnát s napjainkban olyan patinás kikötőket is megelőz, mint Gdansk, Stockholm vagy a többi híres balti kikötő. Naponta hajók tucatjai érkeznek és indul­nak innen, lengyel szénnel, csehszlovák gépipari ter­mékekkel, szovjet nyersanyagokkal, magyar élel­miszerekkel, távoli egzotikus országok termékeivel telhetetlen bendőjükben. Ezernyelvű Bábel ez a világ itt, olajbarna indiai tengerész régi ismerősként fog kezet hórihorgas, szakállas norvég hajóssal, ki tudja milyen nyelven értekezik a guatemalai hajóról éppen leszálló, fe­ketebajszos matróz egy pocakos civillel, aki való­színűleg idevalósi... S a kikötői bárokban (én in­kább csapszékeknek nevezném őket) a csaposok tolmács nélkül szolgálják ki a vendégeket — teljes megelégedésre. Szczecin azonban nemcsak kikötő, bár a város minden ötödik lakosa itt keresi meg kenyerét. A vá­ros jelentős ipari központ is, építőipari gépeket gyártó vállalata országos jelentőségű, de vasipari üzeme, celulózgyára és vegyipara is több tízezer dolgozót foglalkoztat. A „legszczecinibb" iparág azonban kétségkívül a hajógyártás, amely lényegében „lengyel“ iparág­gá fejlődött a hábórú után. Lengyelország a ten­geri hajók gyártása terén a világ első tíz állama közé küzdötte fel magát. S ehhez a szczecini gyá­rak is jelentős mértékben hozzájárulnak. Pedig csak 1953-ban készült itt el az első tengerjáró hajó. S jelenleg a világtengereken sok száz szczecini „anyakönyvi kivonattal“ rendelkező hajóóriás szeli a hullámokat, több tucatnyi ország színei alatt. A legjelentősebb üzem, az A. Warski Hajógyár az idén bocsájtotta vízre az itt készült 300. hajót; eddig több millió tonna űrtartalmű hajót építettek már. Szczecin nagyon érdekes, szép és kedves város. Látogatóját megejti viharos történelmével, fennma­radt építészeti emlékeivel, gyönyörű parkjaival, ut­cáinak, tereinek tarkaságával, kultúrájának sokré­tűségével, kikötőjének hangulatával. De legjobban mégis a tegnapi romokon virágzó új életet terem­tő munkás hétköznapjaival, alkotókedvének és ere­jének friss ütemével, határtalan optimizmusával, szo­cialista életformájának teljességével hat az oda­tévedő idegenre. S ez alól nem kivétel a Csehszlovákiából érkező látogató sem, aki végeredményben is hazájo leg­nagyobb tengeri kikötőjébe érkezett. Szöveg és képek: AGÓCS VILMOS A TEBERDA NEMZETI PARK A KAUKÁZUSBAN A Kaukázus legmagasabb csúcsától légvonalban mintegy ötven kilométerre keletre van egy terület, amelyet azok is, akik a legintimebben ismerik ezt az óriási kiterjedésű hegységet, a Kaukázus leg­szebb tájai közé sorolnak. A Teberda Nemzeti Park egyike a Szovjetunióban elsőként létesített ter­mészeti rezervátumoknak: a Teberdka patak völ­gyének felső részét egészen a Kaukázus fő vonula­táig még 1936-ban védett területté nyilvánították. A Teberda Nemzeti Park „kapuja“ az 1300 méter tengerszint feletti magasságban fekvő Teberda kli­matikus gyógyhely. Alig több mint ötvenéves múlt­ra tekint vissza, de ma már a Szovjetunió leg­ismertebb hegyi üdülői közé tartozik. Festői kör­nyezetben, a kaukázus fő vonulatai között egy szűk katlanban fekszik, de ami különösen híressé teszi, az kitűnő klímája. A tél itt bővelkedik verőfényes, szélmentes napokban, s a nappali hőmérséklet alig valamivel kevesebb nulla foknál. Tavasszal ködösek ugyan a reggelek, de aránylag nem tart sokáig a köd, hamar felszáll. A tejszerű ködből már dél­tájban kibukkanok nemcsak a napfényben úszó sza­natóriumok, gyógyintézetek, turistalétésítmények és úttörőtáborok, hanem a környező hegyi rétek és csodálatos szépségű sziklaalakulatok, hegyvonula­tok is. A legcsodálatosabb az idő azonban ősszel. Csak­nem egész szeptemberben és októberben felhőtlen az azúrszínű égbolt, s ennek áttetsző kékje mint hatalmas palettán keveredik az erdők vörösbarna lombjának színével. S ehhez még a hegyi rétek selymes pázsitjának smaradgzöldje — olyan lát­vány, amit a legtöbb ember legfeljebb, ha képek­ről, színes reprodukciókról ismer. Aligha lehet elképzelni attraktívabb „kaput" az innen északra, a 4046 méter magas Dombaj-Ulgen csúcs lábánál elterülő Teberda Nemzeti Parkba. Széles aszfaltozott út vezet a magasabb fekvésű üdülő- és gyógyhelyekhez, éspedig a Kaukázus északi előhegyeit Transzkaukáziával és a Fekete­tenger partjával összekötő ősi szuhumi hadiút nyomvonalán. Már évszázadokkal ezelőtt élénk for­galmú kereskedelmi útvonal vezetett itt a nehezen járható Kluhori-hágón át (2781 m), összekötve Cser­­keszket Szuhumival. A szuhumi hadiút északi szakaszát ma főként tu­risták veszik igénybe s a Nagy-Kaukázus szépsé­geinek csadálói, szerelmesei. Mindjárt Teberdán túl át kell esni az itteni hegyi szolgálat ellenőrzésén. A hegyi szolgálat tagjainak feladata, hogy sza­bályozzák a Teberda Nemzeti Park látogatóinak számát s ellássák őket a szükséges tájékoztatással. Az aszfaltozott út számtalan kanyart leírva vezet egyre magasabbra és magasabbra, egyre jobban megközelítve a Nagy-Kaukázus vízválasztó fő ge­rincét. A nemzeti park legalacsonyabb frontja 120 m, a legmagasabb meghaladja a 4000 métert. A két magassági pont közötti — több mint 3900 méter szintkülönbséget felölelő övezet valóban kitűnő át­tekintést nyújt a Kaukázus magassági zónáiról. A völgyek, katlanok alján a gyakori lavinák le­hordta sziklatömbök között kristálytiszta vizű, hal­bő folyócskák, patakok kanyarognak, tucatjait al­kotva kisebb-nagyobb vízeséseknek. A szűk patak­völgyekben, ahol csak egy kis hely van a meder és a meredek sziklafalak között, lombos fák te­nyésznek. Ott, ahol a völgyek kiszélesednek s a sziklafalaik sem oly meredekek, sűrű őserdők bo­rítják a hegyoldalakat. Ezekben a sötét, sűrű er­dőkben még nappal is titokzatos atmoszféra ural­kodik. Ellentétei ezeknek o kiterjedt, napfényes hegyi rétek, amelyek az 1400—1900 magasságban fekvő sík vagy enyhén hullámos terepeket borít­ják. Paradicsoma ez mindenekelőtt a botanikusok­nak, de a turistáknak is, akik itt egy-egy megeről­­tetőbb hegyi túrán megpihenhetnek, élvezve a cso­dálatos kilátást, vagy megfigyelhetik a Kaukázus igen gazdag növény- és állatvilágát. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom