A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-10-25 / 32. szám
Bojnice egykor fontos kereskedelmi utak kereszteződésében fekszik, de bármely irányból is érkezzék az idegen ezen ódon hangulatú városka felé, már messziről feltűnnek Bajmóc várának jellegzetes, sokak által ismert körvonalai, bástyáival és hatalmas tornyaival. Ez a vár uralta és uralja még ma is a Felsö-Nyitra vidékének itt tágas medencévé szélesedő völgyét. Elsőrendű idegenforgalmi attrakció, látványosság a városkertben létesített állatkerttel és a csodálatos ősparkban épült gyógyfürdővel együtt. Évente átlag 200—300 ezer látogató fordul meg itt az ország minden részéből s 10—12 ezer külföldi, főként Magyarországról. Bajmóc vára, ha nem is mai formájában, de valószinűleg már a honfoglalás idején fennállott mint földhányásokkal megerősített palánkvár. Az első kővár alighanem a tatárjárás után épült. Eredetileg a királyé volt. 1301-ben Vencel király Trencsénnel együtt az öt trónra segítő Csák Máténak adományozta, akinek birtokában maradt haláláig. 1321-ben Amadé fia Miklós vérontás nélkül visszafoglalta Károly Róbert részére. 1530-ban Mahomed basa belgrádi várparancsnok sikertelenül ostromolta, de a községet lerombolta. A vár a későbbiek folyamán örökjogon magántulajdonba ment át: a hozzá tartozó uradalommal együtt I. Ferdinánd király Thurzó Eleknek adományozta. A vár a jobbára kiterjedt erdőségekből álló uradalommal együtt 1637-ben a Pálffyakra szállott. A Pálffy család bajmóci ágának utolsó leszármazottja, Pálffy János gróf 1888 és 1908 között saját elképzelései és tervei szerint újjáépítette a várat francia romantikus stílusban. Szándéka az volt, hogy az angol, francia, német és észak-olaszországi várkastélyok mintájára történeti múzeumot rendez be benne. Az átalakítási, újjáépítési munkálatokkal ugyan elkészült, de a múzeumvár teljes belső berendezésével már nem: a részben itthon, részben külföldön összevásárolt — s főként a 16—17. századból származó értékes fegyvereknek és becses műkincseknek csak egy része került a várban elképzelt helyére, sok minden még királyfai kastélyában maradt, átszállításra várva, amikor váratlanul meghalt. A vár megtekintése a tájmúzeummal kezdődik. Ennek gyűjteményeit a külső vár egyik emeleti szárnyában helyezték el. Az első három helyiség földtani térképei, ásványgyűjteményei a Nyitra felső folyása vidékének geológiai felépítését szemléltetik. A következő teremben zoológiái gyűjtemény kopott helyet. Az ún. télikertben állítják ki a bajmóci Prépost-barlangban feltárt őskori leleteket. Ebben a barlangban élt a korai kökorszak neandertali típusú ősembere, éspedig generációkon át, mert a környéken (összesen 10 méter vastag) tizenegy kőkori kultúrréteget tártak fel, a leletek kora kb. 135- 50 ezer esztendőre tehető. De a község később is folyamatosan lakott terület volt. A történeti múzeum további termeiben a feudalizmus és a korai kapitalizmus kora közrendű emberének sanyarú sorsáról, a parasztok és kézművesek keserves életéről számot adó emlékeket találunk, míg a vár egy egészen más részében, a volt lovardában a munkásmozgalmi múlt és a szocialista jelen dokumentumai szólnak a látogatókhoz. A többi, ami látható, az maga a vár, labirintusszerű elrendezésével (ha mindenütt nyilak nem mutatnák a haladási irányt, talán maga a vezető is eltévedne benne), a belső vár két hatalmas kerek lakótornya s az ezeket összekötő szárnyépületek, a belső várudvar a 27 méter mély kúttáI, amely a vár alatti barlangban végződik vagy kezdődik, ahogy tetszik; a szobák, termek, lépcsők szövevénye, a várkápolna, a kripta s legvégül a barlang . . . Szóval van mit nézni a kerek két áráig tartó vezetés során, pedig a valamikor nem reprezentációs célokat szolgáló lakóhelyiségeket és sokak sajnálatara a képtárat nem is mutatják meg a látogatóknak. TARJANI ANDOR
