A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-07-19 / 22. szám
^Legenda a tyUl., ,, paprik§Siťi gálj tartásba állott a Gazsi szavára. Mosdjál meg! — figyelmeztetésre Paprikás megmosdott. Micsoda? Ha Gazsi vesszőt vett a kezébe, akkor Paprikás szabályos taktusra, eljárta a rókatánc két figuráját. Erre és arra ugrált át a vesszőn, és éppen úgy ugrált előre-hátra is. Gazsi ehhez hozzáénekelte neki a rókatánc melódiáját. Csak úgy, hogy: — Hajja-jajja-tralla-lla! — Trallalálla-hajja-jja! Hüpp! Hüüp, hüpp! Mérhetetlen egyszerű volt erre a sok mutatványra megtanítani Paprikást Gazsinak. Együgyű jóságával Gazsi csak azt kívánta Paprikástól, hogy azt csinálja utasításra is, amit úgyis csinál, utasítás nélkül. Játszott Gazsi folyvást a Paprikással, mikor etette, mikor fektette, mikor előhívta. Szavalt, énekelt Gazsi a Paprikásnak embernyelven is, és pisszegett, harákolt, makogott Gazsi a Paprikásnak azon a nemzetközi nyelven is, aminek alapelemeit Gazsi a disznókonda körül sajátította el és érvényesítette ötven év alatt. Paprikás törhetetlen hűségű barátja lett Gazsinak és Gazsi Paprikásnak. A mezőőr a bankosok kocsisát ugyan felelősségre vonhatta volna eleresztett és elpusztult kutyájáért, és kártérítésre kényszeríthette volna érte talán még a bankosokat is. Csakhogy a kocsis teljes érvényűleg fogta a mezőőr nyakát mint bűntársnak a nyúltolvajlásban. A bankosokon kereskedni pedig, akik kenyerét adták részben? ... Nem tehette a mezőőr. Szóval a mezőőr azzal az ötezer, ritka cifrázató káromkodással napirendre tért volna vadászebe halála fölött. De a mezőőr újságot olvasott, és az újságból meglepetésszerűen értesült a grófkisasszony egy nyilatkozatáról. Hogy ti. a kocsiszerencsétlenséget egy sárga vizsla okozta, amely a lovaknak nekiagyarkodott. Még csak az kellett a mezőőrnek, hogy azzal a szomszéd falubeli szekeressel is beszéljen, aki a grófkisasszonnyal a kocsist mentette, és a parasztgazda szintén a sárga kutyáról meséljen neki. A mezőőr erre tisztában volt, hogy a kutyáját az urasági kocsi gázolta halálra. Ettől már csak egy lépés volt. ;hogy a mezőőr egy fiskálissal beszéljen. Az ügyvéd okvetlen kártérítésre perelhetőnek tartotta az urasági kocsit, amelynek megvadult lovai elgázolnak egy békén hajtó, betanított, drága vadászebet. Kész tanúság erre a grófkisasszony hírlapi nyilatkozata. Most csak a kutya hiteles értékének megállapításáról kellett gondoskodni. Ezt egy kis ravaszsággal a mezőőr intézte el. Ugyanis a sárga vizsla a grófi uradalom fajkutyatenyészetéből került a mezőőrhöz éppen. A gróf ajándékozta meg vele a mezőőrt. Tehát a vizsla pedigréje rendesen könyvelve volt. Neve, kora, apja neve stb., ahogy ez szokás. Sőt, az uradalomnál azt is elkönyvelték, hogy: az első példányokat ebből a vizslafajból a gróf honnan és mennyiért szerezte? Hát a mezőőr, mint az uradalom régebbi, bejáratos alkalmazottja, valami bagatell viszonzás fejében szerezte meg egyik irodalmi Írnoktól a kutyája ősének könyvkivonatát. Németországból került a grófhoz ez a vizslafaj, és darabja, horribile! kettőHuj! Gazsi úgy érezte, mégis csak jól cselekedett, hogy élve hagyta ezt a paprikást. Hiszen tiszta szórakozás lesz neki ez a vadállat. Kezessé nevelheti ezt magának egészen... És ha már arról van szó, ráér mindig értékesíteni ezt az Égküldötte, mulatságos barmot úgy, ahogy akarja!__ A mezőőréknek persze hogy nem kötötte orrára Gazsi, mit rejteget a kemencében. De törődtek is a mezőőrék a Gazsi machinációival a nyári konyhában, télen!__ Soha arra sem néztek__ Legföllebb a mezőőr gyerekei értekeztek Gazsival... De a nyári konyhába azok sem mentek utána. Pláne, hogy annak a kemencéjébe kandítsanak!.. . Gazsi reggel és este fájós lábbal, sántikálva is elhozta a kútról a mezőőrnének és magának a napi vízadagot. Délben jelentkezett rossz kislábasával az értelmaradékért Gazsi, a mezőörék konyháján. Máskülönben Gazsi a Paprikásnak élt attól fogva a nyári konyhában. Égészen zavartalan. Kivált, amíg fájós lába lakhelyéhez kötötte Gazsit. Egyáltalán minden úgy összevágott, hogy ez a Paprikás, ez az Ég-küldötte nyúl élve maradjon, Gazsi örömére. A mezőőr kutyája elpusztult, semhogy felfedezhesse a Paprikást a ház körül. A Gazsi lába nehezen gyógyult. El sem mozdulhatott volna a háztól, ha akart volna sem. Mire már Gazsi a faluba is eljárkált, Paprikás nemcsak hogy kezes, művelt háziállattá vált Gazsi nevelésében, de Paprikás olyan fenomenitásokat árult el, mint amilyeneket varieték művészbestiái produkálnak. Hát igen! Paprikás szabadon járt a nyári konyhában, nyitott ajtón legföllebb kinézett, de el nem szökött. Hang és lépteik neszére Paprikás tüstént benn kucorgott a kemence fenekesfenekében. Ez volt az első lecke. A legfőbb. Azonkívül Paprikás már szépen szolszáz forint volt, természetesen vadászatra már bedresszírozva. Ezért az összegért perelte az ügyvéd az uradalmat. Ez nagyon szépen volt elgondolva! Ámde az uradalomnak is volt ügyésze. Az uradalom ügyésze nemcsak a mezőőr perével szemben állotta a sarat. Hanem kisütötte az uradalom ügyésze, hogy a mezőőr kutyája igenis a körvadászat tartamára hatóságilag elrendelt szigorú ebzárlat idején bitangolt el. Tehát a mezőőr követelése már előre semmis. Viszont, a gróf kisasszony tanúskodása szerint, az uradalmi hintó lovainak megbokrosodását éppen a mezőőr szabálytalan kóborló vadászebe okozta. Minélfogva a mezőőr felelős a balesetért is. Ilyenformán az uradalom egy kontrapert akasztott a mezőér nyakába, az uradalmi hintó kocsisának ennyi és ennyi, hitelesen kimutatható gyógykezelési költségeiért. Ez sem volt tréfadolog. A két párhuzamosan folyó per roppant érdekes, bonyolult és zsíros jogi processzus volt az ügyvédnek. De a mezőőrnek semmi egyéb, mint keserves izgulatok, talpalások sorozata és állandó vájkálás az erszényében a költségekre. Végül is örült a mezőőr, hogy azzal az egyezséggel szabadult meg a pereskedésből, hogy: a kölcsönös követelések visszavonása mellett, saját-saját perköltség és a mezőőrnek, elgázolt fajvizslája helyett, az uradalom kiutal egy másik vadászkutyát a tenyészetből. Na, ez az új kutyája több pénzébe került a mezőőrnek, mintha ő maga rendelte volna meg külföldről. De aki azon dohogna, hogy mi szükség itten ilyen száraz jogi perpatvart ad infinitum pertraktálni? Annak egyszerűen nincs igaza! Ez a perpatvar azért tartozik szervesen ehhez a csodálatos történethez, mert ezen a révén érték további molesztusok a grófkisasszonyt. A grófkisasszonyt hevesen érdekelte, izgatta ez a pör. Készséggel adott új és új fölvilágosítást a grófkisasszony az uradalom ügyészének a baleset lefolyásáról. Azután pedig a bíróság előtt is nagy kedvvel szerepelt a grófkisasszony, mint a pörök koronatanúja. Olyan új és pezsdítőhatású volt a grófkisaaszony kedélyére ez a hercehurca. Na és az agyrázkódást és homlokrepedést szenvedett urasági kocsis tanúskodása ebben a két pörben? Az mindig fölindulásba tudta hozni a gróf kisasszonyt! , Mert ez a buta kocsis csökönyösen ragaszkodott kihallgatásánál ahhoz, hogy az egész kocsiszerencsétlenséget egy nyúl okozta. Hiszen akik útját nyúl keresztezi, azokat balság éri, ez olyan, mint a szentirás! Ott a helyszínen tüstént figyelmeztette ő a grófkisasszonyt is! A kocsis csakis erre akart emlékezni! Semmiféle vadászkutyáról nem tudott a balesete idejéből. Hát ez kétségbeejtette a grófkisasszonyt. Ez a bárgyúság! Mikor hát ő maga, a grófkisasszony, a kocsi előtt messze keresztbe vagy kasba futó tapsifülesre, hogy az valami pozitív behatással lett volna a hintó lovaira?__ hát igazán nem bírt emlékezni! Bámulatos az ilyen babona munkája, a nép együgyű gyermekeinek lelkületén!.. . Mert valóban úgy rémlett a grófkisasszonynak, hogy a szerencsétlenség előtt valami mulatságos, babonás szokásról beszélt neki a kocsis, a nyulak rontása ellen .. . Máskülönben valóban inkább hinné, hogy a kocsis makacs meghülyülését az agyalágyára való zuhanás teszi!.. . Ez a furcsa néplelki tünet többször foglalkoztatta grófkisasszonyt a baleset körül folyó processzus beszünte után is. (Folytatjuk) A. ZALAY illusztrációja
