A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-07-05 / 20. szám

Teng — Ford elnök társaságában Falragaszok a pekingi egyeten tatain számolóban elmondottak azonban éles ellenzésre találtak Jao Ven jüannál és Csang Csun csiaonál, akik élesen bírálták Tenget. Ezek után jelentek meg a pekingi egye­temek falain az első Teng-ellenes falragaszok, az ún. tar paoh és a Zsen-min Zs-pao hírül adta, hogy megkezdő­dött a nagy kampány, amelyet maga Mao kezdeménye­zett. így hát Teng a világ meglepetésére nem lett minisz­terelnök, sőt leváltották minden pártfunkciójából, és helyét Chua Kuo feng foglalta el a miniszterelnöki székben, aki a kormány eddigi belügyminisztere és egyik alelnöke volt. Teng leváltása összes funkciójából nem egyedüli jelenség Kínában; érinti a párt- és állami szervek különböző szint­jét is. Erre utal a kínai sajtó, amikor arról ír, hogy Mao megkezdte tizenegyedik nagy csatáját (a tizedik a kultu­rális forradalom volt). A kérdés most az, hogy a radikáli­sok döntő győzelmet tudnak-e aratni a pragmatisták fölött még Mao életében? Mert ha nem tudnak döntő győzelmet aratni, akkor az agg vezér halála után Kínában valószí­nűen beláthatatlan következményekkel járó hatalmi harc kezdődik, mely talán még drasztikusabb eszközökkel folyik majd, mint az emlékezetes kulturális forradalom. Kina tehát tele van kérdőjelekkel. A Kina-szakértők most általában azt találgatják, mi lesz Mao halála után? Vajon Kino fel tudja-e újítani kapcsolatait a szocialista országokkal és a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galommal? Felteszik azt a kérdést is, vannak-e Kínában olyan erők, amelyek képesek lesznek Mao halála után új fordulatot adni a pártpolitikának és külpolitikának? (Ilyen erők bizonyára vannak, azonban ezeknek az erők­nek meghatározó jellege csak az agg vezér halála után következhet be.) A Szovjetunió és a többi szocialista országok Kina féktelen szovjetellenes és antimarxista politikája ellenére is józanul Ítéli meg a helyzetet. Ezt legjobban Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára fejezte ki az SZKP XXV. kongresszusán, amikor kifejtette, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja elvi síkon semmilyen engedményre nem hajlandó a maoizmussal szemben, viszont mindig hajlandó lesz arra, hogy a kínai vezetők magatartásától függően a jövében erősödjék a két ország népeinek barátsága. Az ajtó nyitva áll tehát és csak a kínai vezetőkön múlik, hogy ezt az ajtót felhasználják-e a szocialista világközösséghez való visszatéréshez. V. J. Bobov Dol magyarul azt jelen­ti: „Babok völgye". Hogy miért hívják így ezt a völgyet, nehéz lenne megmondani, hiszen mind­eddig egy szem babot sem lát­tunk itt. De nem is azért jöttünk, bár el kell ismernünk, hogy így lenne stílusos: babot szedni, esetleg babot fejteni a Bobok völgyében. Hogy mit keresünk mégis itt? A Bobov Dol-i Hőerő­művet látogatjuk meg, amely a szocialista gazdasági integráció egyik legtipikusabb példája, amelyre mi is büszkék lehetünk, hiszen az erőmű berendezésének egy része hazánkból került a Ba­bok völgyébe. S büszkék lehetünk arra is, hogy a csehszlovák be­rendezések eddig még semnyiféle problémát nem okoztak, tehát hibátlanul, zökkenőmentesen mű­A rózsaolaj — az érdekesség kedvéért megemlíthetjük, hogy grammjának ára nagyobb, mint az aranyé — azonban továbbra is jelkép marad: egy fejlett, év­századok tapasztalatain alapuló mezőgazdaság szimbóluma. Egy fejlett, szocialista mezőgazdasá­gé, amely nemcsak formájában, hanem lényegében is különbözik a felszabadulás előtti földműve­léstől: az emberek hozzáértésén, szakképzettségén kívül a magas fokú gépesítettség jellemzi. A .ózsaolojtól mégis nagyon messzire — a számítógépekig, a monumentális erőművekig — jutott a baráti szocialista ország gyors tempóban fejlődő gazda­sága, és senkinek sincs oka ké­telkedni abban, hogy a Bolgár Kommunista Párt XI. kongresszu­sa nyomán csak fokozódik majd o fejlődés irama, az alkotó len­dület. S most mór igazán nem marad más hátra, minthogy megköszön­jem olvasómnak az irántam tanú­sított türelmét, hogy barangolá­saim során mindvégig velem tar­tott. A repülőgép, omellyel haza­utazunk, holnap hajnalban indul Szófia szép, impozáns repülőte­réről. Egy esténk és egy éjsza­kánk maradt hát csupán, s ezt a szófiai Balkán Szállóban töltjük. Itt, a szálloda éttermében kóstol­juk meg o bolgárok sütemény­­különlegességét, a szinte émelyí­tően édes, de nagyon finom bak­ködnek. A hőerőműben, amely három éve működik, tavaly kétmilliárd négyszáz millió kilowattóra vil­lanyenergiát termeltek, az idén pedig kétszázmillió kilowattórával növelik majd a termelést... — A kitermelt órammennyijég lehetőségeinkhez képest bizonyá­ra kevésnek tűnik — mentegető­zik Chriszto Pigov —, de tervün­ket a kapott szénmennyiség is je­lentősen befolyásolja. Mert, ugye, szén nélkül nemigen dolgozha­tunk?! — Nem is olyan régen, csupán két hónappal ezelőtt mentek ha­za a csehszlovák szakemberek, akik eddig a Bobov Dol-i hőerő­műben dolgoztak. S mindjárt megjegyzem: kitűnően dolgoztak — mondja Chriszto Pigov, az üzemi pártszervezet titkára, aki jól ismeri a csehszlovák hőerő­műveket, hiszen — tanulmányi úton — hat hónapot töltött ná­lunk. Mentegetőzésre azonban sem­mi szükség, hiszen a Bobov Dol-i hőerőmű így is jelentős mennyi­ségű villanyáramot termel. A ha­todik ötéves tervben a kozloduji atomerőmű felépítése után mind­járt a Bobov Dol-i hőerőmű meg­nyitása volt a bolgár energetika legnagyobb sikere. Hogy ezt meg honnan tudom? Stefan Misev mérnök, oz energetikai miniszter helyettese mondta, aki egyebek között arról is tájékoztatott, hogy — ami az egy lakosra „eső" áramfogyasztást illeti — Bulgária az európai szocialista államók között a negyedik, balkáni vi­szonylatban pedig az első helyen áll . . . S ezzel el is búcsúzunk a Bol­gár Népköztársaságtól. Azzal a tudattal búcsúzunk, hogy utunk tanulságos volt, hiszen sok-sok újat tudtunk meg a „rózsaolaj országáról", amelyet tulajdon­képpen mór nem is nevezhetünk a „rózsaolaj országának": hiszen a felszabadulás óta eltelt évtize­dek alatt Bulgária is a fejlett gazdaságú, fejlett iparú szocia­lista államok sorába lépett. Bobov Dol-i Hőerőmű egy része (A szerző felvétele) VARGA ERZSÉBET lovát. Hogy ezt miként sütik, nem árulja el a szakács, én azonban gyanítom, hogy ha a számunkra is ismerős diósbuktót valamilyen édes szörppel jól megöntöznénk, a baklavához nagyon hasonlatos édességet sikerülne „előállíta­nunk". De most mór nincs időnk a kí­sérletezésre. Búcsúzunk Szófiától, a virágok, parkok csodálatos vá­rosától, búcsúzunk a vendégsze­rető Bulgáriától. Viszontlátásra hót, rózsák, hegyek, tenger, vég­telen kékségek, pópák éneke, viszontlátásra, napfényes ország! 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom