A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-07-19 / 22. szám
CSEMADOK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudosításol zően lépnek fel. Az ilyen embereket persze meg lehetne számolni az egy kezünk ujjain. Ök viszont valóban derekasan kiveszik részüket a munkából. Kultúrműsorokat, emlékesteket szerveznek, előadásokat tartanak; az éneklő csoportnak, a citerazenekarnak, az irodalmi színpadnak is tagjai. Sajnos, falun még mindig az a téves nézet uralkodik, hogy a kultúra ápolása csupán a pedagógusok feladata. Pedig ma már nem csak a tanító az értelmes, a főiskolát végzett ember falun, örvendetes módon egyre több mérnök, orvos, közgazdász, politikus és hivatalnok kerül ki a fiatalok köréből. Nagy részük azonban megelékszik az oklevéllel. Csak ritkán van idejük arra, hogy megnézzenek egy kulturális rendezvényt vagy meghallgassanak vagyunk pedagógusok. S dolgozik már közöttünk néhány munkásfiatal és más értelmiségi, is. Többen a szomszédos falvakból utaznak Ipolyhídvégre. Szívesen járunk a próbákra. Feláldozzuk szabak időnket, kényelmünket. Tesszük ezt azért, mert megértésre találunk. Tesszük ezt azért is, mert fontos szerepet tulajdonítunk a népművelő munkának, tudunk örülni a sikernek. Szerkesztőség: Ipolyhídvégen nincs színjátszó csoport és tánccsoport. Mi ennek az oka? Válasz (Záhorský István): Annak ellenére, hogy széles körű tevékenységet fejtünk ki, e két területed egyelőre nem történik semmi. Az okot magyarázni távolról sem könyfalunkat sem kerülte el. Csak kevés fiatal dönt a szülőfaluja mellett, és ők is csupán egyszer járnak haza hetente. Reménységünk a szövetkezetben dolgozó fiatalság lenne, ők viszont — tavasztól őszig — a késő esti órákban fejezik be munkájukat. Szerkesztőség: És végül, milyen elképzelésekkel tekintenek a jövőbe? Mit szeretnének jobban, másként csinálni, s mit várnak a tagságtól és a lakosságtól? Válasz (Trevalecz László): Munkánkat a jövőben is gazdag tartalommal szeretnénk megtölteni. A népművelési munka olyan formáit keressük, amelyek még aktívabbá tennék tagságunkat. És még jobban összekovácsolnák az embereket. Mert RÖVIDEN Szabó Gyula festőművész monumentális síremlékét júniusban, halálának 4. évfordulóján avatták fel. Klincová Balažoviech Zlatica művésznő politikai és társadalmi életünk több kiválósága jelenlétében, a minisztérium és a képzőművészeti szövetség nevében méltatta Szabó Gyula életét és gazdag munkásságát. A síremlék a losonci református temető legszebb részén áll. Nagyszerű a kilátás innen a szépen fejlődő városra. A síremlék Kubíé Jaroslav Banská Bystrica-i szobrász munkája. SÓLYOM LÁSZLÓ HALNAK NYARAT Az ipolyhídvégi irodalmi színpad nyerte az idei Jókai-napokon „A legjobb színpadkép“ díját egy előadást. Pedig a falusi emberek figyelik őket, követni szeretnék a példájukat. Egy további olyan csoportja is van a falusi értelmiségnek, amely ugyan aktív, de nem kezdeményező. Ez az úgynevezett rejtett tartalék. Konkrét terveket, javaslatokat, elképzeléseket nem hallunk tőlük, de felkérésre szívesen bekapcsolódnak a kulturális munkába, tehát számolhatunk velük. A; értelmiségiek további csoportjába olyanok tartoznak, akik tehetségesek, de sem nem kezdeményezőek, sem nem aktívak. Mi ennek az oka? A lehetséges két ok közül az egyik mellettük, a másik ellenük szól. Szülőfalujuktól távol találtak munkahelyet, hetente vagy kéthetente járnak haza, s munkahelyükön talán végeznek is kulturális munkát, ök tehát nem nevezhetők passzívaknak. A faluból kirajzók között azonban vannak olyanok is, akik sehol sem tevékenykednek . . . Végül szeretnék még néhány szót szólni irodalmi színpadunkról. A tagok között tízen nyü, talán nem is lehet. Volt színjátszás Ipolyhídvégen. Kezdetben a fiatalság sok szép darabot mutatott be, és nemcsak helyben, de a szomszédos falvakban is. Mikor iskolába jártam, legalább három gyermekszíndarabban szerepeltem. A tévé azonban minimumra csökkentette a színházlátogatók számát. A színjátszók abbahagyták a munkát. Kísérleteztünk esztrádműsorokkal, de a közönségnek már ezzel sem nyújtottunk újat. Ekkor jött Trevalecz kollégám az ötlettel: állítsunk össze irodalmi színpadi műsort, mert ilyet még nem láttak a falunkban. Jó gondolat volt. Petőfi emlékest c. előadásunkat zsúfolt ház előtt mutattuk be. Sokan az ablakon keresztül nézték végig a műsorunkat. Meg kellett ismételnünk az előadást. Ami a tánccsoportot illeti, ilyen sem volt még a községünkben. Persze, hozzáértő szakembert sem találunk. Ma már lennének ilyen emberek, de most meg táncosok nincsenek. Sajnos, az ifjúság városba menekülése a mi szerintünk, csupán az egészséges közösségi szellem teremtheti meg az előfeltételét a gazdag és színvonalas kulturális tevékenységnek. Szeretnénk létrehozni egy olyan honismereti kört is, amely dolgozó népünk alkotó tegnapját mutatná be a fiatalságnak. A kor tagjainak munkája elsősorban abból állna, hogy felkutatnák községünkben a munkásmozgalmi és néprajzi értékeket. Az összegyűjtött anyagot feldolgoznák és előadásokon, kiállításokon megismertetnék a közönséggel. Munkájukat később kiterjeszthetnék ’a szomszédos falvakra, járásunk Ipolymenti községeire is stb. Mindez persze attól függ, hányán jelentkeznek a honismereti körbe. A jövőben szorgalmazni fogjuk a honismereti kirándulásokat is. Ami pedig a kulturális munkát illeti, továbbra is felhasználjuk a jól bevált formákat. Prandl Sándor felvételei A CSEMADOK észak-városi helyi szervezete és Csermely nevű* kórusa ..Tavaszköszöntő“ címmel ünnepi kulturális műsort rendezett Kassán (Košice) a CSKP megalakulásának 55. évfordulója tiszteletére. A közönség tartalmas, hangulatos műsort látott. Fellépett a székesfehérvári Videoton kamarakórus és a Havasi József karnagy által vezetett, csupa fiatalokból álló Csermely-kórus. Az ünnepi est kiemelkedő eseményének számított Bitskey Tibor kétszeres Jászai-díjas budapesti színművész szavalata, valamint Július Regecnek, Bachman Katalinnak és Spišák Gézának, a Košicei Állami Színház szólistáinak a szereplése. GAZDAG JÓZSEF A CSEMADOK losonci (Lučenec) helyi szervezete jól sikerült magyar népdal- és nótaestet rendezett. Leszák József és Fehér József rendezőket minden dicséret megilleti. Bogdán Elemér népi zenekarának kíséretében Bíróné Vámos Arnkó. Becher Ferenc, Leszáz József és Süli József énekeltek népszerű magyarnótákat. Fehér József tanár vezetésével a Losonci Építészeti Technikum vegyeskara is szerepelt. A fiatalok régi népdalokat és Bartók-feldolgozásokat énekeltek. Szvorák Katalin, a Tavaszi szél vizet áraszt országos népdalverseny egyik résztvevője szintén szép sikert aratott. Az egyébként is gazdag inűsort Sztasztny Andrea és Rákos József még a magyar népköltészet remekeiből összeállított vidám és humoros versek szavalásával tarkították S. L. A CSEMADOK királyhelmeci (Kr. Chlmec) helyi szervezete nemrégen Péter Imrét kérte fel előadás megtartására Zalka Mátéról, a kommunistáról és ismert antifasiszta harcosról. Lukács Pál néven tábornokként harcolt a spanyol fronton, Madridnál védte hazáját, és részt vett Krasznojarszk felszabadításában is. Zalka Máté nagy irodalmi munkásságot fejtett ki. Művei Moszkvában és Budapesten is megjelennek. Az ünnepi esten Zalka Máté írásaiból Pirovits Zoltán, Feke Ferenc, Pandi Gusztávné, Rinkácsné, Belánné és Palágyi Andrásné mutattak be részleteket. ľSEMADGK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudosításol 11