A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-02-06 / 37. szám

MÉRYNÉ T. MARGIT klottköténnyel kiegészítve mór csak munkaruhául szolgált. Gyermekeket iskolás korukig „obonyos szoknyába“ öltöztették. Ehhez legtöbbször fekete klott­­kötényt kaptak. Fejükre „farkas­­sipkát" tettek, melyet elöl fodor, hátul pedig farkasfodor tett dí­szessé. PRANDL SÁNDOR felvételei Ipolyszalka (Salka) alsó-ipoly­­menti falu az érsekújvári járás délkeleti csücskében. Viselete több vonásában hasonlít a fel­sőbb ipolymenti falvakéhoz. A sokszoknyás féllábszárig érő öl­tözetet az idősebb generáció még ma is viseli. A nők az alsótesten házi vagy pamutos vászon hosszú inget hordtak, melynek szűk rövid ujját keresztszemes hímzéssel varrták ki. Erre a vászonpendelt vették fel, majd hétköznap 3—4, ünne­peken pedig 5 alsószoknyát. Kedvelt alsószoknyájuk volt a szí­nes kockás anyagból készült „moldony", amelynek az alját mindig zöld posztóval szegték fel. A színes bő ráncokba szedett rózsaszín, sárga, zöld vagy más színű virágos selymekből varrott felsőszoknya mindig a moldony fölé került. A szoknya anyagából varrták a „farkaspruszlikot", vagy kisünnepekre és hétköznapra a „kispruszlikot", melyet tavasztól őszig a hímzett ujjú ing fölött hordtak. Ezt elöl a mellrészen végig a kötény anyagából készí­tett „tökmagszedés" díszítette. Télen a bélelt „sonkaujjú" test­­hez-álló „lipityőt" viselték, ame­lyet „ablegáció" díszített (selyem­csipkéből készített dísz, közepén rózsamintával). Kötényük színe legtöbbször világoskék vagy ró­zsaszín, az idősebbeké természe­tesen sötét. A „ritkaing" vagy „egying" tűd­ből vagy átlátszó anyagból készí­tett bő ujj, amelyet érdekes mó­don mindig a hímzett vászoning fölé vettek fel és a karjukon szí­nes szalaggal kötöttek át. Régebbi viseletükhöz „till" vagy hosszúrojtos színes vállkendőt is hordtak, de ez a 30-as években kiment a divatból. Menyasszony fehér lipityőben esküdött. Munkaruhául az alsó­testen viselt vászoning és pendel szolgált kék klottköténnyel kiegé­szítve. Lányok a hajukat „brekocsba" fonták. Menyecskék a fejükön érdekes módon nem főkötőt vi­seltek, de színes kasmírkendőt, amelyet hátul kötöttek meg. Fia­talok a kendőre elöl a homlokuk fölé tearózsát is tűztek. Nagy­ünnepeken és esküvőkre a színes kasmírkendők fölé „seiyemken­­dőt" is kötöttek, de ezt már nem hátul, hanem elöl kötötték meg. Lábukon harisnyát és cipőt visel­tek. A szálkái férfiak viseletét Dél- Szlovákia egyik legszebb férfi vi­seletének mondhatjuk. Fehér in­gük sima nyakú „kihajtó" nélkül. A „magyar" nadrág kékposztóból készült, fekete zsinórozással. Mellényük „lajbijuk“ anyaga ugyancsak kék posztó, szabása hasonló a női pruszlikhoz. Fejü­kön fekete kalapot, lábukon csiz­mát viseltek, amelyet zsinórral szegtek körül és a csizma elejére bőrrózsát tettek. Régebbi visele­­a bőszárú vászongatya. A második világháború körül kék

Next

/
Oldalképek
Tartalom