A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-02-06 / 37. szám

MÉRYNÉ T. MARGIT

klottköténnyel kiegészítve mór csak munkaruhául szolgált.

Gyermekeket iskolás korukig „obonyos szoknyába“ öltöztették. Ehhez legtöbbször fekete klottkötényt kaptak. Fejükre „farkassipkát" tettek, melyet elöl fodor, hátul pedig farkasfodor tett díszessé.

PRANDL SÁNDOR felvételei

Ipolyszalka (Salka) alsó-ipolymenti falu az érsekújvári járás délkeleti csücskében. Viselete több vonásában hasonlít a felsőbb ipolymenti falvakéhoz. A sokszoknyás féllábszárig érő öltözetet az idősebb generáció még ma is viseli.

A nők az alsótesten házi vagy pamutos vászon hosszú inget hordtak, melynek szűk rövid ujját keresztszemes hímzéssel varrták ki. Erre a vászonpendelt vették fel, majd hétköznap 3—4, ünnepeken pedig 5 alsószoknyát. Kedvelt alsószoknyájuk volt a színes kockás anyagból készült „moldony", amelynek az alját mindig zöld posztóval szegték fel. A színes bő ráncokba szedett rózsaszín, sárga, zöld vagy más színű virágos selymekből varrott felsőszoknya mindig a moldony fölé került. A szoknya anyagából varrták a „farkaspruszlikot", vagy kisünnepekre és hétköznapra a „kispruszlikot", melyet tavasztól őszig a hímzett ujjú ing fölött hordtak. Ezt elöl a mellrészen végig a kötény anyagából készített „tökmagszedés" díszítette. Télen a bélelt „sonkaujjú" testhez-álló „lipityőt" viselték, amelyet „ablegáció" díszített (selyemcsipkéből készített dísz, közepén rózsamintával). Kötényük színe legtöbbször világoskék vagy rózsaszín, az idősebbeké természetesen sötét.

A „ritkaing" vagy „egying" tűdből vagy átlátszó anyagból készített bő ujj, amelyet érdekes módon mindig a hímzett vászoning fölé vettek fel és a karjukon színes szalaggal kötöttek át.

Régebbi viseletükhöz „till" vagy hosszúrojtos színes vállkendőt is hordtak, de ez a 30-as években kiment a divatból.

Menyasszony fehér lipityőben esküdött. Munkaruhául az alsótesten viselt vászoning és pendel szolgált kék klottköténnyel kiegészítve.

Lányok a hajukat „brekocsba" fonták. Menyecskék a fejükön érdekes módon nem főkötőt viseltek, de színes kasmírkendőt, amelyet hátul kötöttek meg. Fiatalok a kendőre elöl a homlokuk fölé tearózsát is tűztek. Nagyünnepeken és esküvőkre a színes kasmírkendők fölé „seiyemkendőt" is kötöttek, de ezt már nem hátul, hanem elöl kötötték meg. Lábukon harisnyát és cipőt viseltek.

A szálkái férfiak viseletét Dél- Szlovákia egyik legszebb férfi viseletének mondhatjuk. Fehér ingük sima nyakú „kihajtó" nélkül. A „magyar" nadrág kékposztóból készült, fekete zsinórozással. Mellényük „lajbijuk“ anyaga ugyancsak kék posztó, szabása hasonló a női pruszlikhoz. Fejükön fekete kalapot, lábukon csizmát viseltek, amelyet zsinórral szegtek körül és a csizma elejére bőrrózsát tettek. Régebbi viselea bőszárú vászongatya. A második világháború körül kék