A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-02-06 / 37. szám
Kerek évfordulót ünnepel a Hét. Húszéves. Egy ember életében a húsz év még csak a :ezdet, az élet kezdete. Húszévesen ele van tervekkel, lelkesedéssel, enniakarással, vágyakkal. Ilyen lelkes, buzgó fiatal gárda, élve a párt adta lehetőségekkel, elindított útjára egy magyar nyelvű havifolyóiratot a Fáklyát. Nehéz volt a kezdet. De volt egy lapunk, rajta keresztül hirt kaptunk egymásról, tudtuk, mi történik Csallóköztől Ágcsernyőig, rólunk írtak — nekünk. A Fáklya „fáklya" lett, megvilágította az utat, amelyen elindultunk. Felnőtté értek a szerkesztők, nagynagy lelkesedéssel végezték munkájukat. próbálták tartalmasabbá, érdekesebbé tenni magyar nyelvű lapunkat. VARGA BÉLA a CSEMADOK KB vezető titkára levelét, aki „csak" arról akart minket tudósítani, mennyire örül, hogy békésen telnek napjai, hogy traktoros lett a fia s orvos a lánya, s hogy szépek, egészségesek az unokái. Mennyire örültünk, ha a pedagógusok is tollat ragadtak, s beszámoltak egy-egy iskola életéről, gondjair ról, sikereiről, a felnövekvő generációról. És kezdett erősödni kulturális életünk is. Helyet kaptak a lapban az első irodalmi szárnybontogatások, támogatta a lap íróinkat, költőinket, bemutatta őket az olvasóknak. Irt a CSEMADOK munkájáról, a MATESZ előadásairól, az új magyar könyvekről. Emberközelbe hozta a baráti országok irodalmát is. Lelkesedéssel dolgoztak a lap munkatársai. Nem törték le őket a sikertelenségek sem. Megpróbálták kiküszöbölni hibáikat, tudták, hogy bízhatnak a lap olvasóiban, tudták, hogy segítséget kaphatnak tőlük. Az igények fokozódtak, mindenki tudta, hogy ami elég volt tegnap, nem elég ma, még kevésbé a jövőben. Új rovatok létesültek. A lap már nemcsak az itthoni eseményekről számolt be, hanem más országok, emberek életéről, idegen tájakról, új tudományos felfedezésekről. Izmosodott kulturális életünk, a könyvkiadás, új, művelt magyar nemzedék nőtt fel Csehszlovákiában. Fejlődött, kibontakozott a szellemi élet, s ez komoly feladatokat rőt a Hétre. Rendszerünk megadott minden lehetőséget, hogy anyanyelvűnkön KÖSZÖNTŐ Bizonyítani akartak minden egyes riporttal, tudósítással. Döcögő, vonatokon, sáros utakon járták a városokat, falvakat, írtak az efsz-ek megalakulásáról, a magyar iskolák munkájáról, munkásokról, gyerekekről, asszonyokról, mindenről, ami szerte az országban történt. Lapunk tette lehetővé, hogy együtt örüljünk a kalászillatú kenyérnek, az új gyáraknak, a pompázó réti virágoknak, a gyermekek csengő kacajának, a boldog jövőnek. És megszoktuk, hogy havonta megjelenik a mi lapunk. Vártuk, kerestük. A Fáklya továbbvivője a most húszéves Hét lett. Bíztunk abban, tudtuk, hogy olvasóink lelkes tábora hű marad lapunkhoz. Olvasóink örömmel fogadták a Hetet. S a szerkesztők kezdték megtanulni a szakmát. Bátrak lettek, erősek és hálásak voltak, hogy a párt okos lenini nemzetiségi politikája lehetőséget adott nekünk, Csehszlovákiában élő magyar nemzetiségű lakosoknak, hogy anyanyelvűnkön szóljunk, írjunk egymásról. S hazánk egyre épült, gyarapodott, gazdagodott. Ott voltak a Hét munkatársai is, tudósítottak az elért eredményekről, és ott ahol szükség volt rá, segítettek. Nem jutottak el mindenhova. De e téren igazi támaszra találtak a levelezőkben. Ők számoltak be falujuk, járásuk dolgairól, ők mutattak rá a hibákra és az elért eredményekre egyaránt. Jó érzés volt, hogy sikerült a szerkesztőség munkájába bevonni az olvasókat. Jó érzés volt olvasni, a sokszor reszkető kézzel írt öreg magyar nyugdíjas bácsi vagy néni tanuljunk, olvassunk, hogy kielégítsük nemzetiségi kulturális igényeinket. Sok szép sikert ért el a Hét, fejlődött, de ez a fejlődés nem volt mentes a problémáktól. Ezek egyebek között a lap rendszertelen megjelenésében is megmutatkoztak, de a szerkesztőség valahogy az olvasótábor részéről nem tapasztalta azt az ösztönző erőt, segíteniakarást, segitenitudást, amit még az „úttörő" időszakban érzett. A Hét a mi lapunk, mindenkié, aki szereti anyanyelvét, akinek érdeke, hogy nemzetiségi életünk ilyen formában is fejlődjön. A mi lapunk, mert rólunk ír nekünk, a mi lapunk, mert a CSEMADOK lapja és csak tőlünk függ további támogatása és gazdagítása. A CSKP XV. kongresszusának határozatából a tömegtájékoztatási eszközökre is komoly feladatok hárulnak. Fokozott gondot kell fordítanunk a kulturális aktivitás minőségére. különösen a nemzetiségi kultúra szintjének emelésére. Eleget akarunk tenni ennek a feladatunknak és ehhez kérjük az olvasók segítségét. A húsz év eredményei további jó. sőt még jobb munkára kötelezik a Hetet. A lap szerkesztősége büszke lehet az elért eredményekre. Hogy hogyan tovább, az nemcsak a munkatársaktól, de mindannyiunktól függ. Kívánjuk, hogy a Hét a további „életútján", a most kezdődő újabb évtizedben teljesítse küldetését, fejlődjön, szépüljön, tartalmában és formájában egyaránt. Prandl Sándor felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képeslapja. Megjelenik "az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Szedi a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Nyomja a Polygrafické závody, n. p., Bratislava-Krasňany. Előfizetési díj egész évre 117.— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza: Index. 49 211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. A címlapunkon Prandl Sándor felvétele 2
