A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-11-29 / 36. szám

gondolom tovább, a címek kevesek ehhez. Hozzáértő szakember kellene, aki kiválogatná az ocsú közül a tiszta búzaszemeket. Két nap alatt a negyedét sem hallgathattam végig annak, amit Sándor bácsi ismer. Amit itt közzéadok, csupán ízelítő az egészből. Például ez:

Magasan repül a daru,

De nagyokat kutjogat,

Szárnyaiból, szárnyaiból Darutollat hullogat,

Szedjed babám szedjed,

Csárdás kalapom mellé tegyed, Ha bemegyek a csárdába,

Arról megismerjenek.

Vagy ez:

Búza, búza, de szép tábla búza, Kihajlik a nagyráskai útra,

Aratja azt három barna kislány,

Mind a három a szeretője után.

Nagyapáink, apáink nemzedéke lassan elfogy, s velük elvész egy letűnt világ emlékezete is. Szokások, viselet, mesék, dalok, ételek, italok. Szerszámaik elkallódnak; ami anyagi természetű szépséget tehetségük, kezük megalkotott, elkorhadt, széttörik, szemétre kerül. Dalaikat, meséiket pedig magukkal viszik a sírba. Mindazzal, ami tegnapunkból, népünk szellemi és anyagi kultúrájából elvész, a holnapunk válik szegényebbé. Jó volna ma, holnap, amíg idő és mód van rá „nagyjából megörökíteni“ azt, ami még megörökíthető.

GÁL SÁNDOR (A szerző felvételei)

A kemencében nem sül már kenyér