A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-11-22 / 35. szám
KENYELEM ES K «1Q7Z október 8—17 körött rendez® ték meg Nyitrán a »Nábytok '76“ elnevezésű bútorkiállítást. Bizonyára olvasóink közül is sokan megtekintették ezt a nagy tömeget vonzó rendezvényt. Már csak azért is feltételezem ezt, mert a bútor — hogy úgy mondjam — egyre inkább mindenkit érintő problémává válik. Az életbe éppen kilépő fiatalok ugyanúgy keresik (és igénylik) a szép, ízléses bútorokat, mint azok, akiknek ugyan már berendezett lakásuk van, ám lépést akarnak tartani a korizléssel, és szeretnének megszabadulni a régi (örökölt vagy kényelmetlenné vált) berendezésektől. Bár az ember nem naponta, sőt nem is évente vásárol bútort, mégis azt kell tapasztalnunk, hogy a bútor hiánycikk lett. Jobban mondva: gyorsan kelendő áruvá vált. Alig jelenik meg valami az üzletben, máris vevőre (vevőkre) talál, ezért nem csoda, hogy sokan a szabadidejük jelentős részét a bútorüzletben töltik. Vagy a bútorraktárak környékén, mert ott állítólag még többet tudnak, mint az üzletben. A kitartó munka többnyire meghozza gyümölcsét: néhány hónap elteltével (bár olykor egy-két év is elrepülhet) az ember rábukkan az igazira, a megálmodottra, s ha előrelátón még le is foglaltatja, akkor már csak napok kérdése, hogy a bútor elfoglalja helyét a lakásban. Az imént elmondottak minden nagyvárosban érvényesek, de kiváltképp Bratislavában. Nyilvánvaló, hogy a bútorhiány összefügg a nagyszabású lakásépítkezésekkel, továbbá a fiatalok tömeges letelepedésével a városokban. Am sok esetben a kereskedelem is ludas a dologban. A Bratislavában élő ember — ha nincs ideje (vagy idege) várakozni — úgy segit magán, hogy vonatra, buszra száll, és meg sem áll Nagyszombatig, Szencig, Dunaszerdahelyig, Galántáig. E városok valamelyikében aztán rendszerint meg is leli a kedvére való bútort, s bár a szállításért többet kell fizetnie, azért még így is boldognak érezheti magát. Aki a bútorkiállításról szeretett volna hallani egyet-mást, az most bizonyára dohogva veszi tudomásul, hogy ennyire körülményesen jutok el o lényeghez. Pedig tulajdonképpen eddig is a lényegről beszéltem. Hogy megértsük miért fontos (sőt kétszeresen is az) a bútorkiáliitás, ahhoz okvetlenül tudnunk kell azokról a nehézségekről is, amelyekkel a kereskedelem küzd. A bútornak hely kell; viszont a legtöbb üzlethelyiség és raktár szűkreméretezett. A székek, fotelek, heverők egymás hegyén-hátán állnak, a szekrénysorokat pedig sok esetben ki sem tudják állítani. így persze nehéz vásárolni. (Az még a jobbik eset, ha van katalógus, és a bútort legalább egy fényképp alapján szemügyre lehet venni; de ez is többnyire csak álom.) A vevő nem tudja, mit kínál a kereskedelem, a kereskedelem viszont képtelen felmérni a vásárlók igényét Ezért gyakran megtörténik, hogy a bútoripar késve állítja le azoknak a termékeknek a gyártását, amelyekkel túltelitődött a piac. A nyitrai bútorkiállítás elsősorban a kereskedelem gondjain szeretett volna segíteni. Egyrészt azáltal, hogy lehetővé tette számos bútortípus szemrevételezését (mégpedig oly módon, hogy az érdeklődő egyúttal láthatta a bútorokhoz legalkalmasabb kiegészítő cikkeket is, mint például a szőnyegeket, csillárokat, tapétákat stb. — bár meg kell mondani, sok esetben ezek a kellékek hiányoztak, nem tudni miért), másrészt pedig azáltal, hogy a kiálított bútorokat a helyszínen meg lehetett vásárolni vagy rendelni. Nyilvánvaló, hogy nem ez a megoldás, hiszen egyetlen kiállítás csak igen kis számú érdeklődő kíváncsiságát elégítheti ki. De aki megtekintette a kiáliitást, az sem lehetett mindennel elégedett. Az egyik oldolon sok volt a luxus-kivitelezésű (külföldi gyártmányú, s ennek megfelelően drága) bútor, a másikon viszont az elfogadható árú termekek nem igen dicsekedhettek azzal, hogy változatosak. A bútortervezők (vagy. a kiállítás rendezői?) még mindig úgy tudják, hogy az emberek csak az ünnepeket és az éjszakákat töltik a lakásban. Legalábbis erre utal a sok nappaliszóba-bútor és hálószoba-garnitúra. Pedig az ember otthon is szokott ezt-azt csinálni (írni, tanulni), s nem biztos, hogy a nappali szoba berendezése az ilyenfajta igényeknek megfelel. íróasztalt ha egykettőt láttam; dolgozószobába alkalmas bútort pedig pontosan égy darabot. Az sem tetszett túlságosan. A tervezők a gyermekeket és a tanuló ifjúságot sem kényeztették el. Pedig nekik éppúgy 24
