A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-11-22 / 35. szám
pította. A XIII. században Csók Máté a birtokosa, o XIV. század közepén pedig Wulfart Ulrik kapja meg I. Lajos királytól nápolyi hadjáratban való sikeres szerepléséért. Később örökség útján a Poznancsaládé, majd Zápolyai János a vár ura. Mária királynő 1523-ban a Thurzó családnak ajándékozta, akik az augsburgi Fuggeroknak adták el. Az európai hírű gazdag kereskedő családnak nagy tervei voltak Vöröskővel. Olyan védett erődítmény kiépítésére törekedtek, amely óriási átrakodó hely (erről tanúskodnak hatalmas területű pincéi) és biztos menedék is legyen a különböző támadások ellen. Érdekes megemlíteni, hogy Fugger Antal személyes ismeretség alapján a vár védelmi rendszerének építésénél a már akkor híressé vált Dürer Albrechthez folyamodott, aki a vár erődítményrendszerét korszerűen, védelmi szempontból tökéletesen megoldotta. A Fuggercsalád minden elővigyázatossága ellenére nem sokáig élvezhette az új várrendszer előnyeit. 1541-ben Buda, majd később Esztergom is török kézre került. Fuggerék látva a veszélyt, csakhamar visszavonultak Magyarországról. Vöröskő várót a Pállfy család vette meg és az ő tulajdonukban volt 350 évig. A felszabadulás után az állam vette gondozásba és a benne megnyílt múzeum a nép kulturális felemelkedését szolgálta és most az újabb korszerűsítés után továbbra is szolgálni fogja. A Póllfy-csalódot társadalmi állásuk és magasabb igényeik arra késztették, hogy az erődszerű várból lakható várkastélyt építtessenek. Ezért az északi oldalon egy lakószórnyat emeltettek s a régebbi helyiségeket is átalakították. A Salla-terrena különleges termén érezhető is az olasz anticizmus befolyása, mely szinte a pogány életöröm illúzióját akarta megteremteni, vetekedve a természettel. Falait cseppkőbarlangszerűen képezték ki, padlóját színes kavicsokkal borították, a mennyezetét gazdagon díszítették az antik életkörnyezetből vett freskójelenetek. Csupa dekoráció és mozgás az egész terem, állítólag színielőadósokat is tartottak itt. A többi termekben mint már említettem a bútorokat helyezték el ízlésesen. A gyűjtemény értékes XVI.—XIX. századi bútordarabokat tartalmaz: intarziás (fa- és rézberakásos) szekrényt, ládát, faragott székeket, asztalokat stb. Ezeket kerámiai, fajansz és kőből faragott edények, csillárok és üvegpoharak egészítik ki. Nem hiányoznak az akkoriban divatos ízlésáramlatok tárgyai, a távoli országok pl. Kína, Japán edényei sem. Ezeket a kínai szalonban helyezték el. Legeredetibb és legfigyelemreméltóbb az a barokk gyógyszertár, mely korabeli berendezésével együtt sértetlenül, a maga természetes környezetében megmaradt. A termekben járva szinte észrevétlenül lépünk át a régi korok ízlésének különböző szakaszain, a tárgyak némán szinte közönbösen állnak a helyükön. A fülledt, eredeti múzeumig szagot árasztó levegőből jólesik kilépni újra a szabadba. A hatalmas platánokról hullnak a rőt-barna levelek, öt év múlva újra eljövünk, hogy az új köntösbe öltöző várkastélyt újra bemutassuk. (ozsvald) Z. ABSOLON és PRANDL SÁNDOR felvételei 13
