A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-11-08 / 34. szám
MINT AZ ÁGYÚGOLYÓ A gyorsvonat kupéjában ketten ültek. Először a kicsi, sovány ember szólalt meg. A magas, szélesvállú pedig szívesen beszédbe elegyedett. Ügy belemelegedtek, hogy egy jó félóra elteltével a sovány ezt javasolta: — Igyunk valamit! A megismerkedésünk örömére! A szélesvállú sóhajtott egy nagyot és szomorúan mondta: — Elnézést kérek, de én nem iszom. Abbahagytam. Legfeljebb néha egy kis pezsgőt. Éppen csak kóstolónak. — Nekem éppen van egy üveg pezsgőm! — kiáltott fel a sovány és ünnepélyesen az asztalra tette. És a kellemes beszélgetés folyt tovább, míg a szélesvállúnak eszébe nem jutott, hogy neki is van néhány üveg pezsgője. Mig a dugóval kínlódott, a sovány kárörvendve hunyorgott, majd megkérdezte: — Mondja, gondolkodott már azon valaha, hogy mekkora távolságra repül el a pezsgősüveg dugója? — Hát elgondolkodni éppen nem gondolkodtam el rajta — vont vállat az útitárs —, de azért körülbelül tudom. Mondjuk, olyan jó öt méterre... — Ostobaság! — kiáltott fel a kicsi és a szeme diadalittasan ragyogott. — Ez a dugócska, kedveském, húsz méterre repül. De még hogy! — Ugyan, ugyan! — mondta a szélesvállú kedvetlenül. — Ezt nem szeretem. Miért kell túlozni? — Én pedig ezt egész komolyan állítom! — ugrott fel a kicsi, miközben dülöngélt a kupé falaihoz ütődve. — Mintha ágyúból lőnék ki! Adja csak i(ie! Fürgén kikapta a palackot a szélesvállú ke-J. ZOLOTAR J E V zéből és egyetlen mozdulattal leszakította róla a dugót rögzítő drótocskát. A dugó nagy pukkanással a kupé mennyezetéig repült. — Az ördögét — mormogta a sovány, miközben a habzó pezsgőt törölte le a ruhájáról — itt kevés a hely a vitánkhoz. Ha már kinyitottuk, igyuk meg! Megitták tehát a második, majd a harmadik üveg pezsgőt is, miközben a sovány teljesen ellágyult. — Értsd meg, gyermekem — magyarázatta gyengéden a társának —, ha a pezsgő félédes, akkor a dugója tíz méternyire repül. Ha egyáltalán nem édes, akkor öt méternyire. Ám mi most édes pezsgőt iszunk, tehát a tizet kettővel, illetve az ötöt néggyel kell beszorozni — és akkor az mennyi lesz? — Be kell szorozni... — Ügy van. Tehát pontosan húsz méter. Érthető? Világos? Belátod, hogy igazam van? — Nem. Nem tehetem. Ne haragudj, pajtás: öt méter, egy centivel sem több. Bizony. — Te kövér ördög! — sikoltotta a sovány. — Majd én bebizonyítom neked! Itt a kupé folyosóján rendezem be a kísérleti lövöldét ! És átment az étkezőkocsiba egy újabb üveg pezsgőért. Ám egyszer az utasok, egyszer a kalauz zavarta őket a kísérletezésben, ezért csak úgy ittak, kísérletezés nélkül. A beszélgetés az előbbihez hasonlóan folytatódott: — Te, valid be nekem, de igazán: szereted a pezsgőt? — Én ... én a pezsgőt szeretem és téged i: sze... szeretni foglak, ha elismered, hogy húsz méter. Nos? Kezet adsz rá? De a kérdezett már aludt. Csakhamar elaludt a másik is. Reggel ébredtek fel, megmosdottak, eszükbe jutott az előző nap és kacagtak: — Micsoda szamárság! — Ostobaság! Mire is ittunk? Mennyit nyakaltunk be? Hét, vagy nyolc üveggel? — Nyolccal — mondta a kis sovány ember. — Az nem kettőnek, de háromnak is elég lenne... — Miért? Én csak tudom, meddig mehetek el! — Dehogy. Maga semmit sem tud. Én egész komolyan állítom, hogy... — Én pedig azt állítom, hogy ... — Na hát én majd bebizonyítom, hogy mire képes maga. Én majd kilövöm a pezsgősdugót. Mint az ágyúgolyót! És elszáguldott az étkezőkocsiba pezsgőért ... Sági Tóth Tibor fordítása 22
