A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-11-08 / 34. szám
időigényes mentési unkálat után indítható el újra A kőolajjövesités sikere tulajdon képpen a fúrófej élén táncol tartják a terepi emberek, s ezért 70—80 tonna súlyú rudazat meg szakítás nélkül nyomja-tolja-forgat a körvésőt. Itt nincs megállás, itt em ismernek ünnep- vagy vasár apót; itt négy váltásban szüntele ül folyik a munka. Jelenleg a Šaštin — 12-es furat rtja izgalomban Gbelyi Nafta Ezen a helyen állt Medien János háza . . . magyarázza Okénka professzor dolgozóit, de főképpen az Ernest Bolebruch főfúrómester vezette brigád tagjait. A terv szerint hétezer méter mély lesz a szonda, s most még „csak“ háromezer méter mélyen járnak ... Sajátos kapcsolat van a terepi emberek között. Pillantásokból, félszavakból is értik egymást. Télennyáron, fagyban vagy kánikulában fegyelmezett munkával szorítják egyre lejjebb, méterről méterre a gyémántokkal kivert fúrófejet, mely ismeretlen rétegekbe hatolva tárja föl előttünk a föld titkait. De a legprecízebb műszaki-kivitelezési terv sem foglalhat magában várható veszélyt; a legügyesebb, legnagyobb gyakorlattal bíró fúrómester sem tudhatja soha: milyen meglepetést hoz számára a következő perc? . . . Véletlen. Szerencse. Megérzés. Három olyan fogalom ez, mely a fúrás megkezdésének pillanatától az elégedett, férfias „kész“-ig állandóan jelen van a fúrást végző terepiek munkájában. A teljes ismeretlenbe hatol itt az ember, a föld méhébe zárt kincs után nyúl — a sikerért ezért alaposan meg kell küzdenie. A fúrómesternek éreznie kell: mikor futhat szabadon á körvéső, mikor kell fékeznie, mikor csökkentheti a motor fordulatszámát, mikor kell egy csöppnyit megemelnie, mikor kell ugyanennyivel megnyomnia a rendkívül érzékeny fúrófejet. Persze, néhány szóval nem lehet leírni, mit éreznek ezek a férfiak, mennyi haragos szitok hagyja el a szájukat, ha beragad a fúrófej, hiszen tulajdonképpen a bizonytalanban való tapogatódzás a „beragadt" fúrófej „kihalászása". E munka nehezének érzékeltetésére már csak annyit, hogy egy fúrófejcsere sem egyszerű dolog. A hosszú rudazatot harmincméteres darabokban emelik ki, egészen addig, míg föl nem jön a fúrófej. Csere után ugyanez a művelet ismétlődik — visszafelé. Közben iszonyatos dübörgés, ahogy a hatalmas teljesítményű gépek húzzák-vonják a roppant súlyú rúdszerkezetet. A terepi bányászokat néha teljesen ellepi a földből kicsapódó iszap, de „az olajos élet ilyen már" — mondják nevetve. Műszak végeztével társasgépkocsi érkezik a félszáz méter magas fútótorony és a környező gbelyi olajkutak személyzetéért. A családosokat feleség, gyerekek várják otthon, a többiek a munkásszállóra igyekszenek. Ahogy távolodik a busz, ők már az otthonra gondolnak, de tekintetük akaratlanul is a kiváló minőségű gbelyi olajat jövesztő kutakat vagy a centiméterről centiméterre, egyre mélyebbre hatoló Uralmas 3 fúrótornyot keresi. Ilyen munka ez, két részre osztja a férfiszívet. Kincset keresnek és kincset aanak az országnak: földgázt és olajat. (M-) KONTÁR GYULA felvételei 17
