A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-11-01 / 33. szám

CSEMADOK életéből - kulturális hírek - népművelés — népművészet - levelek • tudósításod felhívás ötvenkilenc év telt a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom győzelme óta. A győzelem lehetővé tette az első szo­cialista állam létrejöttét, amely döntő hatással volt a világ további fejlődésé­re. A Szovjetunió ötvenkilenc év óta zászlóvivője a nemzetek békés egymás mellett élésének, a leszerelésnek és a világbékének. Az elért sikerek, ered­mények gazdasági és kulturális téren egyaránt a lenini tanok helyességét bi­zonyítják. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom öröksége iránti hűség, a lenini tanok következetes alkalmazása nem jelentett mást számunkra, mint azt, hogy mozgósítsuk a CSEMADOK tag­ságát, a csehszlovákiai magyar dolgo­zókat a CSKP XV. kongresszusa hatá­rozatainak a teljesítésére. A CSEMA­DOK helyi szervezetei és járási bizott­ságai évről évre átgondolt munkatervet dolgoznak ki a NOSZF és a CSSZBSZ méltó megünneplésére. Persze szüksé­ges, hogy a járási bizottságok munka­tervük elkészítésekor a központ által megadott irányelvet egészítsék ki a já­rási párt- és állami szervek, valamint a CSSZBSZ által szervezett akciókkal, hogy a lehető legeredményesebben tudják bekapcsolni a CSEMADOK tag­ságát a helyi és járási méretű akciókba. A CSEMADOK KB szükségesnek tart­ja, hogy a helyi szervezetek méltókép­pen emlékezzenek meg a NOSZF 59. évfordulójáról és a CSSZBSZ jelentő­ségről. Minden helyi szervezet aktuális műsorral járuljon hozzá a NOSZF és a CSSZBSZ méltó megünnepléséhez. A CSEMADOK tagsága tömegesen ve­gyen részt a párt- és állami szervek, a Nemzeti Front és a CSSZBSZ által rendezett akciókban. Fontosnak tartjuk, hogy a CSEMADOK-tagok a CSSZBSZ-al karöltve vegyenek részt a szovjet sajtó­termékek terjesztésében, különös tekin­tettel a Szovjetbarát című havilap ter­jesztésére. A CSEMADOK járási veze­tősége önállóan vagy más szervekkel közösen rendezzen fénykép- és könyv­kiállításokat, mutassa be szemléltetően a Szovjetunió fejlődését és hatását a világra. Tartson előadásokat és iro­dalmi esteket a szovjet és a haladó orosz irodalom termékeiből s ösztönöz­ze arra a színjátszó csoportokat, hogy tűzzék műsorukra a szovjet szerzők da­rabjait, s rendezze meg a szovjet szín­darabok járási bemutatóját. A Járási Népművelési Központtal és a zeneiskolával közösen kezdeményezni kell a „Szovjet zene és költészet" estjé­nek a megrendezését. Azokban a járá­sokban, amelyekben szovjet helyőrség ideiglenesen állomásozik, meg kell szer­vezni a helyi szervezetek és a szovjet katonák találkozóját, meg kell őket hív­ni az ünnepi gyűlésekre. A CSEMADOK járási vezetősége ünnepi gyűlésen em­lékezzen meg a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 59. évfordulójáról és a CSSZBSZ jelentőségéről. A CSEMADOK Központi Bizottsága Talán kevesen tudják, hogy a Cseh­szlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának méltó elődje volt az első köztársaságban: a Szlovenszkói Magyar Tanítók Országos Énekkara. Az első világháború befejezése utáni időszak­ban megalakult a Szlovákiai Általános Magyar Tanítók Egyesülete. Ez az intéz­mény jelentette meg a Magyar Tanító című folyóiratot, amelynek később kü­lön kottamelléklete is lett. A központi jellegű tanítói énekkar szervezési munkálatai már 1923-ban megindultak. Sajnos, különböző okok miatt az énekkart csak 1930 nyarán si­került összehozni. Ez Heckmann István lévai tanítónak, az énekkar első kar­mesterének az érdeme. Korábban Gás­pár János rimaszécsi tanító már 1925- ben megkomponált két férfi karát „Dal a magyar dalról' címen a Tanítók Köz­ponti Énekkarának ajánlotta. Ez a mű 1925-ben jelent meg. Rimaszécsen a szerző sokszorosított kiadásában, majd másodízben a Magyar Tanító című folyóirat 1928. július 1-i kottamellékle­tében. Az énekkar Jeligéjét Nemesik Béla ímelyi tanító szövegére Heck­­mann István dolgozta fel. A mű 1929. július 15-én jelent meg a Magyar Taní­tó című kottamellékletében. 1930-ban Ivány Ferenc deáki tanító megtervezte az énekkar emblémáját. Ezt különböző kiadványokban állandóan használták. Az énekkar első fellépése 1930. augusztus 13-án volt Léván. Előtte az énekkar tagjai a következő fogadalmat tették: .Becsületemre ígérem, hogy amíg az elkerülhetetlen szabályok nem gátolják — mint a Tanító Dalárda mű­ködő tagja, minden gyakorló órát rend­szeresen látogatom és a részemre ki­adott énekleckét szorgalmasan gyako­rolni fogom, mind otthon, mind a kar­ban, amint azt a karnagy előírja. Elő­zetes bejelentés nélkül sem a gyakorló árát, sem a nyilvános szereplést el nem mulasztom. A komoly és az előre nem látható mulasztást igazolni logom, és tehetségemmel azon leszek, hogy a mi énekkarunkat az ő magasztos hivatásá­ban elősegítsem.’ Az énekkar elnöke Kovács Lajos ne­­gyedi tanító volt. Titkára Boross Béla alsószeli tanító. Még az első bemutat­kozás évében (1930) az énekkar már Ipolyságon és Komáromban is fellépett. 1931-ben szlovákiai körútra indult, s Csallóközben, Mátyusföldön, Gömör­­ben, Kassa környékén és Kárpátalján szerepelt. Ebben az esztendőben tartot­ta az énekkar legsikeresebb hang­versenysorozatát. Az énekkarnak min­denütt óriási sikere volt, de ezt a ható­ságok nem nézték mindig jó szemmel. 1934-ben, a yágfarkasdi fellépés után, amelyen a lelkesedés és az ünneplés hatalmas méreteket öltött, a hatóság betiltotta az énekkar működését. 1935. április 17-én azonban, kidolgozott alap­szabály értelmében újra megkezdte te­vékenységét, de most már mint az ön­álló szervezet Szlovákiai Magyar Taní­tók Országos Énekkara, lévai székhel­lyel. Az énekkar alapszabályzatát hosz­­szabb huza-vona után 1936. április 4-én hagyta jóvá 9200/8-1936 számú levelé­re! a Krajinský úrad Bratislavában. \ beterjesztett és jóváhagyott alap­­szabályzat eredeti példánya nyolc olda­las. Négy fejezete huszonnyolc cikkelyt tartalmaz. Az énekkar legalizálása szé­les körű keretet biztosított a további sikeres működéshez. ' A Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség a Magyar Da­lunk 1936 júliusi Bratislavában meg-MÉLTÓ ELŐDÖK jelenő számában, Boross Béla felelős szerkesztésével a Hírek című rovatban a következőket olvashatjuk az énekkar működéséről: .A Szlovenszkói Magyar Tanítók Országos Énekkara testületileg vesz részt harminc taggal a Dalos­szövetség és a Tanító Egyesület által közösen szervezett karnagyi tanfolya­mon. Az énekkar tagjai délelőtt elő­adást hallgatnak, délután pedig közös gyakorló órákat tartanak, hogy felké­szüljenek a tanfolyam végén rendezen­dő hangversenyekre. A SZMTOÉ, mely csak más néven szereplő utódja az eddigi Magyar Tanitóegyesületi Ének­karnak, 29. hangversenyét augusztus 23-án Dunaszerdahelyen, 24-én Somor­­ján és 25-én Galántán rendezi meg. Közben augusztus 9—22-én a pozsonyi rádióban is szerepel egy önálló hang­verseny és egy dalos visszaemlékezés keretében.“ Itt jegyezzük meg. hogy az említett tanfolyamot 1936. augusztus 3-tól 24-ig rendezték meg Bratislavá­ban, ötven hallgató részvételével a He­gyi Ligeten 1935-ben felépült Tanítók Házában. Hroboňova 15 szám alatt. Az énekkar sikeres működése hatással volt a Kárpátaljai Magyar Tanítói Énekkar megalakulására is. Ugyanis a Kárpátaljai Magyar Tanító Egyesület 1936. június 11-i közgyűlésén megtár­gyalta és elfogadta az újonnan alakult énekkar alapszabályzatát. Egy fenn­maradt műsorlapról tudjuk meg, hogy az énekkar 1937. augusztus 21-én Po­­zsonypüspökin tartotta 33. hangverse­nyét, amelyen 18 művet adott elő. A műsor első részében akkori elneve­zése szerint műdalok és versenykarok szerepeltek, második részében pedig népdalfeldolgozások. A énekkar az 1938-as politikai válto­zások következtében beszüntette szlová­kiai működését. A tagok többsége Ma­gyarországra került. Az énekkar férfi karként tevékenykedett és fennállásá­nak nyolc esztendeje alatt összesen 40 egész estét betöltő hangversenyt tar­tott. Kezdetben 25 tagja volt, s ez a szám az utolsó években 40-re növeke­dett. Az énekkar nagyon nehéz körül­mények között dolgozott, számos szer­vezési, gazdasági, politikai és művésze­ti problémával kellett szembenéznie. Feltehetően a harmincas évek súlyos gazdasági válsága idézte elő, hogy a fennmaradásához szükséges összeget évről évre, találkozóról találkozóra kel­lett kikönyörögnie. A fasizmus nem­csak az országot, de egész Európát is veszélyeztette. Ilyen helyzetben meg­értetni és megszerettetni a kóruskultúra szépségét és értékét, valamint a ma­gyar népdal jelentőségét a közönség­gel, határozottan kultúrpolitikai misszió­nak számított. Az énekkar repertoárját összesen 37 kórusmű alkotta, Különösen a régebbi szerzemények esetében, főleg a hazai magyar tanítók műhelyét illetően érez­hető a németes Liedertofel és a magyar nóta stílusának hatása. Persze nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy abban az időben ke­vés színvonalas magyar férfikari mű állt az énekkar rendelkezésére. Később a Kodály, Bartók, Farkas, Halmos, Né­meth művei iránti érdeklődés már po­zitívumnak minősíthető, a törekvés ha­ladó jellege kétségbevonhatatlan. Lé­nyegében az eredeti régi magyar pa­rasztdalokat elevenítették fel művészi tolmácsolásban azoknak, akik már-már elfelejtették: a népnek. VICZAY PÁL CSEMADOK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósítások 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom