A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-10-25 / 32. szám
A tettes kiskorú 0 0 0 Sorozatunkban szó esett már arról, hogy — sajnos — kószáló gyerekemberek: tizenéves fiúk és lányok mine kevésbé szembetűnő jelenségei a késő esti utcáknak, a felnőttek számára 'nyitva tartó presszóknak, kávéházaknak vagy nemegyszer kocsmáknak is.. . Rosszul értelmezett szabadság, legalizált vagy fondorlatos kimoradás egyaránt szerepel az okok listáján. Persze, okot találni a sorozatos kimaradásra lehet ezerfélét is: magyarázatot aligha. Különösen, ha az esti vagy éjszakai csatangolások bírósági következményekkel járnak! Mert például csak a Bratislava! Fővárosi Bíróság büntetőpereinek mintegy nyolc-kilenc százalékát a fiatalkori bűnözők eseteinek tárgyalásai jelentik. Mindennek kapcsán számos kérdés merül föl. Tulajdonképpen hogyan is válik egy szinte még gyermek-ember bűnözővé? Van, aki szülőktől örökölt hajlama miatt eleve menthetetlen, mert született bűnöző? Mennyi szerep jut a környezetnek és a külső körülményeknek egy élet félresiklósában? Mi védi a társadalmat a kiskorú bűnözőktől? Van-e kiút a megtévedteknek? ... Elgondolkodtató tény, hogy az utóbbi években nemcsak külföldön, hanem hazánkban is emelkedő tendenciát mutat a fiatalkorúok bűnözési statisztikája s ezzel arányosan emelkedik a jogerősen elítélt fiatalkorúak száma. A bűntettek között leggyakrabban a személyi és a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűncselekmény, lopás, gépkocsifeltörés fordul elő, de gyakori o kisebbnagyobb garázdaság, testi sértés, erőszakoskodás és az üzletszerű kéjelgés is. íme, néhány eset dióhéjban elmondva: 0 A 15 éves Pista és az egy esztendővel idősebb Jóska vidéki városban éltek. Egyikük édesapja szeszgyári munkás volt és a gyakran hazavitt szeszesitalra — az otthon látott gyakori italozás példáját követve — csakhamar a két cimbora is rászokott. Általában sörrel „hígított" pálinkát ittak. És ilyenkor mindig „vagány" ötleteik támadtak. A környéken mintegy negyedszáz kerékpárt loptak, páratlan technikájuk volt a lezárt gépkocsik felnyitásában, betöréssel szereztek cigarettát, több napos kiránduláshoz szükséges élelmiszert, sőt, egy sportüzlet alagsori raktárából sátrat, gumimatracot és egyéb kempingcikket is szereztek. Mégsem effajta „ügyeskedés". hanem kamaszkori vagánykodás közben buktak le: egy bérház kapujának lábtörlője alá házilag gyártott robbanószert rejtettek, s ők a sarok mögül figyelték, hogy milyen hatása lesz a „heccnek"? Pista és Jóska elszámították magukat, mert elsőként egy szolgálatból hazafelé tartó rendőr lépett a lábtörlőre! A váratlan robbanástól meghökkent ugyan egy pillanatra, de aztán azonnal futásnak eredt, hogy megpróbálja kézre keríteni a „tréfacsinálókat". A két „elmés mókacsináló" alig néhány perccel később már a legközelebbi rendőrőrszobán várakozott a kihallgatásra; a bíróság pedig többrendbeli törvénysértés vádjóval két-két esztendei büntetést mért mindkettőjükre. 0 Laci egyke volt, s mint ilyen, a család szemefénye. Apja jól kereső mérnök és az édesanyja is fontos beosztásban dolgozó, elfoglalt asszony. Kevés időt tölthettek a fiukkal, de imádták, kényeztették, lesték a kívánságait és a zsebpénzzel sem fukarkodtak. A gimnázium első osztályába járó fiatalember így korlátlanul rendelkezett az idejével, s mert mindig készséggel fizetett a haveroknak, csakhamar a galeri egyik legbecsesebb tagja lett. Szabad idejük bőven volt, az anyagiakról többnyire Laci gondoskodott, így hát a legkülönbözőbb ötleteket eszelték ki, hogyan is üthetnék agyon az időt minél szórakoztatóbban. Egy alkalommal elhatározták, hogy föltörik a sarki élelmiszerboltot, cigit és italt szereznek, aztán pedig „feketemisét" rendeznek. Az üzlet föltörése pillanatok műve /olt. Aztán az esti, városszéli félhomályoan áldozatként kiszemeltek egy csinos lányt, aki hiába kiáltott segítségért, 3 környéken akkor nem járt senki . . . A szerencsétlenné tett leány még az éjjel pontos személyleírást adott támadóiról, akiket kézre kerítettek. Lacit is. Anyja a rendőrségen könnyes szemmel védte: — Engedjék el a fiamat, ő nem hibás, belerántották ebbe az ügybe. A bíróság más véleményen volt. Lacit — társaihoz hasonlóan — másfél évi szabadságvesztésre ítélte. 0 Napjainkban vajon mi késztethet egy fiatal lányt, oki egyébként tanulhatna, dolgozhatna, hogy áruba bocsássa magát? Idézzünk néhány választ az illetékesek perirataiból, akiket 16—17 éves korban üzletszerű kéjelgésért állítottak a törvényszék elé: 0 L. Kati: „Ha külföldivel sikerül megismerkednem, akkor szinte mindig előkelő vendéglőbe, éjszakai mulatóba megyünk. És a hálapénz sem kicsi, csupa drága holmit vehetek magamnak." M. Éva: „A magánéletemet úgy rendezem be, ahogy nekem tetszik. Hogy miért nem voltam munkaviszonyban? így is megkerestem azt a pénzt, amire szükségem volt." T. Anna: „Eleinte nehezen szoktam meg az éjszakai életet, az állandó jövést-menést, várakozást. Később úgy gondoltam, hogy idősebb barátnőmnek igaza van. Az így szerzett pénzből szép, divatos ruhákat vehettem, gyakran fordultam meg szórakozóhelyeken. Ez különösen jó volt, táncolni nagyon szeretek." Kati, Éva, Anna és társnőik így nyilatkoznak, de elhallgatják (vagy még nem is tudják pontosan) a következményeket: szabálysértési eljárás, börtön, nemibetegség, lenéző megvetés, nehéz beilleszkedés a társadalomba. S mindez újra meg újra. Végső következményként pedig egy elrontott élet. 0 Ritkán, de mégis előfordul, hogy egyegy kiskorú gyilkosság vádjával kerül a törvényszéki büntetőtanács elé. Persze, ilyenkor sem szabad pálcát törni fölötte, de a büntetés arányában áll a tett súlyával . .. ... Z. Tibor édesanyja halála utón sokáig kettesben élt az édesapjával. Tizenhét éves volt, amikor mostohát kopott. Az apa — aki eddig szinte minden szabad percét a fiával töltött — most új feleségének társaságában töltötte a pihenés óráit. Tibor féltékeny lett, úgy érezte, édesapja az ő számára már megszűnt létezni. Egyre gyakrabban került sor szóváltásra hármuk között. Különösen súlyosbította a helyzetet, hogy a fiatalasszony a sok torzsalkodás közben — búfelejtőnek — rászokott oz italra. Ittasan mindig külön is veszekedést provokált a fiúval... így volt ez azon a rossz emlékű őszi napon is. Az asszony — férje távollétében — kissé ittasan rákiáltott Tiborra, aki nem kisebb hangerővel visszafeleselt. A hangos szóváltásból durva veszekedés kerekedett, az asszony egy óvatlan pillanatban megütötte a fiút, aki felkapta a kezeügyébe kerülő fémgyertyatartót és férfias erővel a mostohaanyjára sújtott.. . Példaképpen talán elegendő ennyi, s most lássuk mit mond a cikk elején felvetett kérdésekre a jogász és a pszichológus? A jogász: „A fiatalkorúak bűneseteinek döntő többsége a tulajdon elleni vétségek kategóriájába tartozik, tehát köznapi bűnügyi esetnek számít. Az okokat keresve ezért elsősorban a társadalmi és a családi felelősségre kell utalnom; a szülők és az iskola nevelési módszereire. Mert ha már valaki elkövette a kihágást, a törvénysértést vagy a bűntényt, a paragrafusok akkor már kérlelhetetlenek. Sajnálatos valóság, hogy ha napjainkban egy-egy gyerek lop, akkor hamisan értelmezett hősködésből, téves életszemléletből teszi, miszerint: töltsük el minél kötetlenebbül, minél kellemesebben és „szórakoztatóbban" a szabad időnket. A fiatalkori tettesek többsége társadalmi és erkölcsi éretlenségből kerül szembe a törvénynyel.“ A pszichológus: „Sokrétű oka lehet annak, ha egy kiskorú fiú vagy lány rossz útra tér. De született bűnöző természetesen nincs. Az hogy valaki lop, ez erkölcsi tulajdonság; örökölni csupán olkati típust és idegrendszeri tulajdonságokat lehet. Sokat számít a diszharmonikus családi környezet, a csonka család, a szülők alkoholizmusa, a hibás vagy az iskolával ellentétes nevelés. Természetesen a rossz társaság is befolyásolhat valakit, de hozzá kell tenni, hogy a barátait az ember általában maga választja meg." A riporter számára is szomorú érzés, ha kiskorú bűnözővel találkozik a bírósági folyosókon és tárgyalótermekben. Ha már megtörtént a baj, a társadalom hosszabb-rövidebb ideig tartó intézeti átneveléssel igyekszik védekezni a kiskorúak bűnözése ellen. De a fiataloknak is meg kell érteniük, hogy felelőtlen tetteikért elsősorban nekik maguknak kell viselniük a következményeket. Mert a börtönben vagy a bíróság által elrendelt nevelőintézetekben töltött évek aligha jelentenek kedves emléket valakinek ez életében . .. FOTO: SUSIL 15
