A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-10-11 / 31. szám

Az asztalon tenyérnagyságú, kísérleti betonlap. AZ NKS „épületelem-család“ prototípusa. Erre az alig néhány négyzetcentiméternyi betonlapra azt mondták az építőipari kutatóintézet dolgozói: több esztendő izzadsága. Megmosolyogtam a dolgot. Aztán kiderült, hogy abban a tenyérnyi betonlapban valóban benne volt a tervezők fáradságos igyekezetének minden pillanata. A logarléccel és kézi számológéppel dolgozó mérnökök erőfeszítései, a kísérletek minden izgalma, a cigarettafüstös tanácskozások idegfeszültsége. Munkával, töprengéssel töltött szombatok és vasárnapok, olykor átdolgozott éjszakák ... szintjére. Alattunk a tekintélyes mély­ségben a széles nyomtávú stndaruk egyike éppen frissen készült panelt emel, távolabb teherautók öntik le ka­­vicsterhüket, s máris indulnok, hogy újabb szállítmányt hozzanak. A nyár­végi napsütésben messze ellátni a torony tetejéről. A távolban a Kis-Kárpátok lankás dombjai zöldellnek, körülöttünk a főváros vereknyei és pozsonypüspöki negyedei, arrébb a Slovnaft kéményei­nek lángjai lobognak, közvetlenül alat­tunk pedig tompa morajjal a keverőgép lapátai gyúrják betonná a kavics, a ce­ment és a víz keverékét. — Minden berendezésünk üzemképes már — magyarázza kisérőm: Rudolf Bridzik mérnök, a Magasépítő Vállalat 3-as számú üzemének igazgatója. — Az épületelemgyár minden szakaszán meg­kezdődött a próbaüzem. Embereink azonban mégsem pihenhetnek, mert ez a legkritikusabb időszak. Most kell összehangolni, „beidomitani" a gépi berendezéseket, hogy a folyamatos ter­melés alatt ne legyen már semmi üzem­zavar, hiszen a gépek paramétereinek megfelelő beállításától függ: vajon a gyár képes lesz-e teljesíteni az elő­irányzott feladatokat! — Sokáig tart még a próbaüzem! — Mire ezek a sorok megjelennek, talán befejeztük már a műszaki beren­meretre „szabott" — azaz hajszálponto­son beállított — száritáprésekbe kerül. Persze, mindez nem azt jelenti, hogy az egész munka csupán annyiból áll, hogy valaki megnyom egy gombot és néhány órával később már kész, száraz és szilárd panelek „lépnek ki" a gyár­kapun ... Ellenkezőleg! Szüntelenül ké­szenlétben kell állni, nehogy valahol fennakadás vagy torlódás keletkezzen, ellenőrizni kell a keverőbe jutó kavics minőségét s eszerint szabályozni a víz­ellátást; fontos, hogy összehangolt fo­lyamatban történjen a keverő ürítésének és a beton feldolgozásának üteme, de gyorsaságot és pontosságot igényel a szárítóprések kezelése is, mert a leendő szoba- vagy konyhafalaknak az NKS- rendszer minőségi mutatói szerint meg­állapított ütemben kell száradniuk. Nagy körültekintést igényel a kész pa­nelek elszállítása is, hiszen a múltban éppen ezen a munkaszakaszon sérültek meg leginkább a házgyári épületele­mek. És hadd szolgáljak még egy újdonság­gal: rövidesen még igényesebbé válik a partelgyáriak munkája! Már jövőre ugyanis teljes üzemben termel majd a ■Rohožnikon épült új cementgyár, ahol — a műépítészek jogos örömére — a hagyományos, szürke portlandi mellett öt különböző színben gyártják majd a És egy napon sikerült I A kísérleti NKS-paneiek minőségi mutatói meg­egyeztek a tervezők elképzeléseivel és számításaik eredményeivel. Az N a ház­gyári termékek egyik új (nová) típusát jelenti, a K a konstrukció szó kezdő­betűje, az S pedig a szerkezetet (sústa­va) jelöli. Az új konstrukciós szerkezet lényege a panelek könnyebb illeszthető­ségében, a szobafal nagyságú beton­lapok felületének simább kivitelezésé­ben a hatol más formákba öntött beton­­keverék jobb minőségében rejlik. És a címmagyarázat befejezéséül: tulajdon­képpen nem az NKS indul el, hanem ennek az új típusú házgyári terméknek a sorozatgyártása. Ehhez pedig egy korszerű berendezés­sel fölszerelt, új panelgyárra volt szük­ség! így történt, hogy Vereknye határában van egy hely, ahol két lépés évtizedeket jelent. A júniusban átadott új épület­elemgyár kapuja. A gyárkapun innen a lassú folyású Kis-Duna madárfüttyös berkekkel szegélyezett, számtalanszor látott medre; a portán túl pedig az ezüstösen csillogó cementtartályok és a magasba nyúló kavicstároló torony már a mát jelentik. Az elkészült panelek raktáraként szolgáló gyárudvaron és a tágas csarnokban a munka dandárját a gép végzi. Szinte minden az auto­maták felelőssége itt, a munkás jobbára csak felügyel a folyamatok zavartalan menetére, o gépek üzembiztonságára és csupán néhány apró, kisegítő mozza­natot végez kézi erővel... A keverő, ülepítő tartályok között vas­lépcső kígyózik a magasba. Fújtatva kapaszkodunk a kavicstároló legfelső dezés „befuttatását". Egy azonban biz­tos: az új üzemnek januártól évi 1600 lakásegységnek megfelelő házgyári épületelemet kell gyártania, ami a gya­korlatban 4400 köbméter betontermék feldolgozását jelenti. E feladat komoly­sága talán egyszerűbben és érthetőb­ben hangzik majd ho elmondom, hogy az ebben az ötéves tervidőszakban épü­lő ligetfalusi lakótelep összes bérházá­nak paneljeit mi fogjuk készíteni. A terv pedig a Duna jobb partján több mint 5300 új lakás fölépítését irányozza elő. — És aztán! Bridzik mérnök elmosolyodik. — A tervezők már most kísérleteznek az NKS-rendszer még újabb, még töké­letesebb változatával — mondja. — En­nek megfelelően átállítjuk majd a gyár­tási programot és egy további lakótelep házgyári termékeinek előállításába fo­gunk, hiszen Bratislava távlati fejlesztési terve szerint Szlovákia fővárosa a szá­zadfordulóig félmilliós nagyvárossá tere­bélyesedik. Van hát itt munka bőven, csak győzzük erővel I Szó esett már róla, hogy az új panel­gyárban a munka dandárját gépek végzik. A központi irányitóteremben körben műszerek. Felettük apró lámpák villog­nak, a kapcsolókat irányító technikus előtt pontos mérőműszerek jelzik a ke­verőbe adagolt kavics és cement minő­ségét, a keverékbe jutó víz mennyiségét, a töltés időtartamát, az ürítés irányát. Mert a keverőbői két irányba futósza­lagok szállítják tovább a kész betont, ami azután ugyancsak gépi töltéssel a cementet. Új lakótelepeinkről eltűnik majd a fakó egyhangúság, mert a piros, sárga, kék, zöld és fekete színeket, illet­ve azok keverékeit is használhatják az építészek... Természetesen, ahol drága és igényes műszaki berendezéssel üzemel egy új gyár, ott szakképzett személyzetre is szükség van. Bridzik mérnök örömmel nyilatkozik erről: — Érdemes megnézni, hány huszon- és harmincéves dolgozónk van. A pa­nelgyár alkalmazottainak toborzásakor elsősorban olyan fiatalokat kerestünk, akiknél szakképesités és munkafegyelem dolgában minden előfeltétel adva volt ahhoz, hogy higgadtan irányítsák a termelést és szakértelemmel kezeljék a gépi berendezést. És egy új üzem min­dig új perspektívákat is jelent. Aki akar, továbbtanulhat. Az egyéni kezdeménye­zés és a szakmai versenyek egész sora serkent erre. Embereink észre sem ve­szik és a jó munkával, a közösséggel önmagukat nevelik. Fölépült, megkezdte termelését Szlo­vákia legkorszerűbb panelgyára ... A gyárkaputól alig egy lapos kőhaji­­tásnyira folyik a Kis-Duna, Komótosan, lassan sodródó zöldes-kék víztükre mint­ha a múltat idézné. A partján kavicsot, cementet vagy már kész házgyári pane­leket szállító tehergépkocsik azonban már a jelent vagy még inkább a jövőt idézik elénk. (-er) KONTÁR GYULA felvételei 1. Daru szállít ja az elkészült épületelemeket 2. Színes, tiszta környezetben készülnek a pa­nelek 3. Rudolf Bridzik, a Magasépítő Vállalat 3-as üzemének igazgatója 4. A régi panelgyárban még lapáttal folyik a betonozás panelkészités közben

Next

/
Oldalképek
Tartalom