A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-10-11 / 31. szám
I. A München előtti köztársaság burzsoáziája alkotmányának demokratikus jellegével kérkedett. Az akkori törvényes előírások értelmében ugyanis büntetendő cselekménynek számított, ha valaki meg nem engedett eszközökkel befolyásolta a választókat. Mindez természetesen csak papíron volt így, a gyakorlat mást mutatott. A történelmi igazság Röviden visszapillantunk most a választásokat megelőző korrupcióra és lélekfogásra. Már az első községi választásokon felújították az Osztrák—Magyar Monarchiában bevált választási módszereket. A választási propaganda költségeinek fedezésére a kormány 22 millió koronát osztott szét az öt uralkodó párt (a Nemzeti Demokrata Párt, a Néppárt, az agrárpárt, a Szociáldemokrata Párt, és a Nemzeti Szocialista Párt) között. Ezt a nem megvetendő összeget a választók megnyerésére, a kortesek bőséges díjazására, egyszóval lélekkufárkodás céljaira fordították. Ennek VÁLASZTÁSOK A MÚLTBAN ÉS MA érdekében kell rámutatnunk arra, mi rejtőzött az első köztársaság demokráciájának és humanizmusának álarca mögött. Hadd lássa népünk és ifjúságunk, milyen alapvetően különbözik mai rendszerünk, életformánk — a választások tekintetében i; — a népámításra alapított egykori választásoktól. Szlovákiában 1923-ban tartottak megyei, járási és községi választásokat. A CSKP ekkor lépett fel először a választási küzdelemben. Nem ígérte mint a szociáldemokraták, hogy győzelem esetén átveszi a hatalmat, de részt vett a választásokban, mert így felmérhette erejét, növelhette a dolgozók politikai aktivitását és meggyőződhetett arról, milyen mértékben sikerül kivonni a dolgozó népet a burzsoá eszmék hatása alól. A választási program hangsúlyozta: „A kommunista párt nem reprezentálni küldi képviselőit egyes kerületekbe, hanem azért, hogy ott a munkásosztály érdekében dolgozzanak és harcoljanak a kapitalista rendszer ellen .. A cseh országrészekben az első községi választások már 1920-ban lezajlottak. Szlovákiában és Kárpátalján a hatótág megakadályozta, hogy a lakosság gyakorolja jogát. Az 1918—19. évi forradalmi hullám lecsillapodására várt. Az első községi választások eredménye félreérthetetlen ítélet volt a kapitalista kormányrendszerről, amely kíméletlenül kizsákmányolta Szlovákia és Kárpátalja népét. A kommunista szavazatok tiltakozást jelentettek a militarizmus, a rendőrterror, a bürokrácia és a kommunisták üldözése ellen. Az 1923- bcn lezajlott községi választásokon Bratislavában a kommunista párt 6292 szavazatot és 7 mandátumot, Košicén 5129 szavazatot és 11 mandátumot szerzett, Rozsnyón pedig a kommunista pórt került ki győztesen a választásokból, amely azt jelentette, hogy a város élére kommunista bírót állítottak. Užhorod, Berehovo, Húst és Kárpátalja más helyein a kommunista párt kapta a legtöbb szavazatot. A választások eredményeihez nem kis mértékben járultak hozzá pártunk parlamenti képviselői és szenátorai, akik forradalmi harcosok voltak, s szerény fizetésüket a pártközpontból kapták. Képviselői és szenátori díjazásukat a pártközpontnak adták le. szemléltetésére szolgáljon néhány beszédes példa: A gelnicai járásban a választásokat a „gulyásosztogatás“ jegyében folytatták le. Krompachyban ugyancsak gulyással, pálinkával és pénzösszegekkel igyekeztek megnyerni a választókat. De a kormánypártok minden erőlködése ellenére e választások a Gelnica völgyében a kommunista párt győzelmével végződtek. A választók ugyan alaposan lakmároztak a gőzölgő gulyásból, jól fel is öntöttek a garatra, ígéretekből sem volt hiány, de szívük sugallatára hallgatva mégis a kommunistákra szavaztak. A Banská Bystrica-i választókerületben például a Nemzeti Demokrata Párt 120 ezer koronát és három autót kapott a választási kampány céljaira. A kluknovai állami erdők főintézője odáig ment a „nagylelkűségben“, hogy büntetlenséget ígért a fatolvajoknak, ha szavazataikat az agrárpártra adják. A kékkői (Modrý Kameň-i) járásban csak 26 évnél idősebb polgárokat engedtek szavazni az ottani jegyző rendeletére. Bratislavában több ezer választót hivatalosan értesítettek, hogy ha három napon belül nem mutatják fel állampolgársági bizonyítványukat, nem járulhatnak az urnák elé, jóllehet ilyen rövid időn belül képtelenség volt beszerezni. Egy Nyitrán megjelenő agrárpárti zuglap még a fenyegetésektől sem riadt vissza: „Tudják meg az államellenes pártokra szavazó hivatalnokok, kereskedők és iparosok, hogy az állam ellenségeinek tekintjük őket, és idegen állam szolgálatába szegődött árulóknak minősítjük.” Ilyen „előkészítés“ utón láttak munkához a jegyzők, a választási biztosok. Kortesek árasztották el a falvakat, azzal a szándékkal, hogy rávegyék a községi képviselőtestületeket a választásra — szavazás nélkül. Kirívó példa volt erre a sládkovičovói (diószegi) községi választások módja. „Költségmegtakarítás“ címén a jegyző 30 mandátumot elosztott a sógorok, komák és barátok között, míg 4 mandátumot nagy kegyesen felajánlott a kommunista pártnak. Csupán pártunk erélyes fellépésének RÓJÁK DEZSŐ volt köszönhető, hogy idejében sikerült az önkényes módszert megakadályozni. A választásokon a kommunista párt éppen kétszerannyi szavazatot kapott, mint amennyit a „nagylelkű" jegyző úr felajánlott. Persze mindenütt nem járt sikerrel a közbelépés és így Szlovákiának 3507 községe közül 1900-ban „megegyezéssel“ választották meg a községi képviselőtestületeket. Az 1920. évi csehszlovák alkotmány első cikkelye kimondotta, hogy a Csehszlovák Köztársaságban minden hatalom egyedüli forrása a nép. Az alkotmány további cikkelyei szerint minden állampolgár egyenlő a törvény előtt. Ez az egyenlőség azonban másképp „festett" a valóságban. A köztársaságot 22 kerületre osztották fel. Ebből Szlovákiára 7, Kárpátaljára pedig csupán 1 választókerület esett. A választási törvény értelmében a prágai választókerületben 38 828, a Karlovy Vary-i kerületben 47 515, a trnavaiban 53 ezer, a Nové Zámky-iban 64 ezer, a munkácsiban pedig 78 538 szavazat kellett az országgyűlési képviselők megválasztásához. Minél alacsonyabban állt tehát egy választókerület a nemzeti ranglétrán, annál kevesebbet ért a szavazat. Az „elmaradt" kárpátaljai lakos szavazata fele annyit sem ért, mint az uralkodó nemzet „kultivált" polgárainak szavazata. 1931 őszén tartották meg Csehszlovákiában a második községi választásokat. A CSKP szlovákiai eredményei általában jobbak voltak, mint az 1929. évi parlamenti választások, amikor a pártválság következtében komoly hanyatlás következett be. Szavazataink száma az 1929. évi eredménnyel szemben Szlovákiában 95 ezerről 115 ezerre növekedett, s ez 21 százalékos emelkedést jelentett, így Banská Bystricában, Rožňavában, Trnavában a legtöbb szavazatot a kommunista párt kapta. A „szlovenszkói kis Rómának" nevezett Trnava „szlovenszkói kis Moszkva" lett. Egyes járásokban pártunk mint a legerősebb párt került ki a választásokból. A legfényesebb, minden más eredményt felülmúló növekedés a dél-szlovákiai magyar járásokban mutatkozott. így Galántán, Salában (Sellye), Komáméban (Komárom), Nové Zámky-ban (Érsekújvár) és Dunajská Stredában (Dunaszerdahely) az előző választásokkal szemben a növekedés 50—60 százalékot mutatott. Az idézett járások választási eredményei arról tanúskodtak, hogy a magyar dolgozó falusi rétegek hatékonyan támogatták a proletariátus forradalmi küzdelmét. A választási eredményekhez jelentősen hozzájárult a CSKP pozitív, népszerű politikája, amelyet a dolgozó nép magáévá tett. A választások időszakában a világgazdasági krízis következtében a munkanélküliek száma Csehszlovákiában meghaladta az egymilliót. A kommunista párt több alkalommal nyújtott be javaslatokat a községi, a járási, az országos testületekbe, valamint a parlamentbe. E javaslatok elfogadása esetén a munkanélküli tömeg munkához és kenyérhez juthatott volna. Az uralkodóosztály képviselői azzal az indoklással utasították el javaslatainkat, hogy azok nem reálisak, megvalósításukra nincs fedezet. A Munkás című kommunista napilap 1931. szeptember 20-i száma foglalkozik a kérdéssel és közli a javaslatok megvalósításához szükséges pénzforrások lelőhelyeit. így írt: .........A hatóságok mcguk is beismerték, hogy a gazdagok több mint négymilliárd korona adóval tartoznak. Ha a szegény ember nem fizet, végrehajtják: követeljük a gazdagok adójának végrehajtás útján való érvényesítését. Az ország adófizetőinek óriási összegeket kell fizetniök a régi osztrák állami adósságokért, ami 119 milliárd koronát tesz ki, csak évi kamatja 2 milliárd korona. Követeljük a törlesztés és a kamatok fizetésének azonnal beszüntetését. Egy fillért sem az elnyomó apparátusra, rendőr- és csendőrségre és a spiclihadra, melyet mindig a nép ellen használnak fel. Követeljük (a rendfenntartáson kívüli) az elnyomó apparátusra fordított összeg törlését, ami évi 670 millió korona megtakarítást jelentene. Az adófizetők filléreiből díjazzák a volt osztrák hadsereg nyugdíjas generálisait. A köztársasági elnök irodája évente 16 milliót emészt fel. Azonkívül a köztársasági elnök évi fizetése hatmillió korona. Kémkedésre a külügyminiszter 30 millió koronát költ. A Csehszlovákiában tartózkodó orosz ellenforradalmárok, emigránsok évi 7 millió támogatást kapnak. Az idézett kiadások törlésével több milliárd koronát lehetne megtakarítani, állami beruzásásokra fordítani, úgy a munkanélküliek százezreit munkához és kenyérhez juttatni". .. fejezi be cikkét a Munkás lap. Folytatjuk
