A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-10-11 / 31. szám
1500 eier lakosú modern város fo- csodálkozására. Biztosan kétségeik gadott ott, ahol a hegyek lejtői a voltak az iránt, vajon önkéntesen tengerpart (elé ellaposodnak, hogy vagy büntetésből tesszük-e... HALÄL MILANO KAPUI ELŐTT 1976. június 10-én, nem sokkal 13 óra előtt robbanás történt a sevesoi ICMESA vegyi üzemben. A szerencsétlenség következtében egy mérgező és alattomos gáz — a tetraklór-dibenzo-p-dioxin, másképp TCDD — került a levegőbe. Megdöbbentő módon a történtekről csak tíz nappal később szerzett tudomást a közvélemény, így maguk a közvetlenül érintettek is, Seveso észak-olaszországi városka lakói. Csak tíz nappal később volt a gyár vezetőinek és az Olaszországban tevékenykedő amerikai katonatiszteknek annyi bátorságuk, hogy beismerjék a szörnyű tényt: sok százezer ember élete forog veszélyben, elpusztul a környék állat- és növényvilága. Közvetlenül azután, hogy fény derült a tragédia okára, az olasz kormány felkérte Ton That Tung orvosprofesszort, aki Hanoiban egy speciális kórházat irányít (itt kezelik azokat a betegeket, akik az amerikaiak vegyi háborújának áldozatai), hogy szakmai tanácsadóként vegyen részt a Sevesoban folyó mentési munkálatokban. A TCDD 200 grammja (az ivóvízbe kerülve) elegendő volna ahhoz, hogy elpusztítsa New York és Washington valamennyi lakosát — több mint 13 millió embert. A TCDD mérgező hatása szinte valamennyi emberi testrészre kiterjed: megkárosíthatja a légzőszerveket, égési sebeket és nehezen gyógyuló kiütéseket okozhat, tönkreteheti a vesét és a májat, növeli a rák keletkezésének veszélyét és nem utolsósorban kihathat az öröklődésre is. A vietnami tapasztalatok alapján (sajnos!) tudjuk, hogy azok a nők, akik terhes állapotban belélegzik a TCDD-t, nemcsak saját szervezetüket, hanem leendő gyermeküket is veszélyeztetik: korcsokat, szellemileg visszamaradt gyermekeket hozhatnak a világra. helyet adjanak a finom parti fövenynek. Teljesen újjáépült, egész korszerűen, legnagyobb részt előregyártott elemekből a város, a lakóházak, iskolák, kórházak, üzletek, szállodák, a kikötői berendezések és elsősorban az ipar, a jelentős élelmiszer-, vegy- és textilipari üzemek. A tengerparton két negyed különül el élesen. Az egyik a hatalmas kikötő, dokkjaival, daruk tucatjaival, az ott horgonyzó hajókkal és a halfeldolgozó kombináttal. A másik a tengeri fürdő a hosszan elnyúló fövenyes parton; itt van egyébként a város szórakozónegyede, a vidámpark is. Májusban jártunk ott, s habár a nap pazarul szórta aranyos sugarait, azért jólesett a pulóver vagy a kiskabát. De hát ha már ilyen messzire eljöttünk, nem állhattuk meg, hogy már csak „emlékül" is meg ne fürödjünk a Japán-tenger jócskán hideg vizében, itt, az eurázsiai kontinens legkeletibb partján. A hidegtől reszketve ugyan, de azért csak bementünk a vízbe, a tengerre készülő halászok meg egy arra masírozó és csakhamar egy homokdűne mögött eltűnő úttörőcsapat tagjainak legnagyobb Amikor az ott a tengerbe ömlő folyócskán tett csónakázásról viszszatérve, hazafelé indultunk a szállodánkba, a még mindig ott szöszmötölő halászok mosolyából elismerést olvashattunk ki. Hiszen a fürdőszezon kezdetéig még jó egy hónap volt hátra. — Ilyenkor tavasszal a hegyvidék nyújt kellemes tartózkodást, inkább a Gyémánt-hegyekbe kellene kirándulni — tolmácsolta szavaikat Li. Megfogadtuk a tanácsukat. Mivel útitervünkben úgyis szerepelt egy ilyen kirándulás, kétnapi vönszani tartózkodás után elindultunk az egész félsziget legfestőibb tájára, az innen délre fekvő Gyémánthegyekbe. A Hét számára írta: PETER MARIOT 1. A keleti kapu 2. A Mansude-dombon 3. A koreai Nemzeti Színház 4. Csendélet a Pchjongjang parkban 5. Pehjongjangi utca-részlet Foto: PETER MARIOT A gyönyörű lombard táj a következő hetekben több évtizedre sivataggá változik át. Ott, ahol az öt kilogrammnyi TCDD finom por alakjában szétszóródott, mindent meg kell semmisíteni: az épületeket lerombolják, a növényeket, fákat gyökerestől kitépik a földből, s a föld felszínét fél méter vastagságban lángszórókkal megolvasztják. A teljesen kihalt területet ezek után bekerítik és a talajt óriási műanyagfóliákkal légmentesen lefedik. így próbálják a vegyület további pusztítását megakadályozni. De mi lesz azokkal — nyugatnémet szakemberek szerint százezernél is többen vannak —, akiket megfertőzött a TCDD? Az orvosok tanácstalanok, s valószínű, hogy a fertőzöttek 99 százaléka meghal. Megdöbbentő. Annál is inkább, mert sokan nem tudják, hogy a TCDD már bekerült a szervezetükbe. Nyugati katonai körök cinikusan azt állítják, hogy a sevesoi tragédiáról nem tehetnek, hiszen a mérgező TCDD nem katonai megrendelésre készült, hanem a triklórfenol gyártása során keletkezett, mint használhatatlan melléktermék. Ezt azonban senki sem hiszi el. A Vietnamban elkövetett barbárságok ismeretében ugyanis alapos okunk van rá, hogy kételkedjünk a NATO ártatlanságában.
