A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-07-12 / 21. szám
A TOVÁBBTANUL AST Molnár Marika Veres Géza Cseri Tihamér Csavojec Kati Megkértünk közülük néhányat, mondják el, hol kívánják folytatni tanulmányaikat. imé a válaszok: Hermann Marika: Elsős gimnazista korom óta tudatosan a pedagógiai pályára készültem. Nagyon szeretem a gyerekeket, igen jól érzem magam közöttük és úgy gondolom, erre a pedagógus eredményes munkájához szükség van. Több éven át úttörövezető voltam, dolgoztam az iskola SZISZ-szervezetében és a szovjet barátok klubjában. Megalakulása óta tagja vagyok a klub keretében működő, „Veszjolije gyevuski" nevű leánykarnak, az együttes egyik szólistája voltam. A lévai óvónőképző iskola nevelőnői tagozatára jelentkeztem kétéves továbbtanulásra, később pedig főiskola esti tagozatán szeretném folytatni tanulmányaimat. Dióssy Károly: Én is a pedagógiai pólyát választottam. Édesapám is pedagógus, ő és a tanáraim kedveltették meg velem ezt a pályát. A nyitrai Tanárképző Főiskolán szeretném folytatni tanulmányaimat, a szlovák nyelv — polgári neveléstan kombinációt választottam. Számomra különös varázsa van az iskola atmoszférájának. Szívesen jártam iskolába, bekapcsolódtam az iskolán kívüli politikai és társadalmi munkába is, tevékenykedtem a tömegszervebölcsészkarán szeretném folytatni tanulmányaimat,. szlovák—magyar szakos középiskolai tanárnak készülök. Nagyon szeretem az irodalmat és a zenét. Kedvenc költőim: Ady, József Attila, Juhász Ferenc, Jevtusenko és Villon. A klasszikus muzsika területén elsősorban Liszt, Kodály, -Mozart és Chopin műveit kedvelem, A gimnáziumban számos tisztségem volt. Két évig szerkesztője voltam a „Diók" cimű iskolai lapunknak, tavaly első díjat nyertem „Látogatóba jött a tavasz" című novellámmal azon az irodalmi pályázaton, amelyet iskolánk szovjetbarát szervezete hirdetett meg az ország felszabadulása 30. évfordulójának tiszteletére. A CSEMADOK által rendezett vetélkedőkön is részt vettem, tavaly a „30 év szabad hazában“ cimű vetélkedő járási fordulójáig jutottam el, az idén pedig a Fábry Emlékversenyen a lévai járási fordulóban az első helyen léptem fel zongoraszámokkal. A gimnáziumban igen jól éreztem magam, mind. a négy évfolyamot kitüntetéssel végeztem, örömet leltem mind a tanulásban, mind az iskolán kívüli munkában. Elsősorban a SZISZ-ben és a szovjetbarát szervezetben tevékenykedtem. Végtelen öröm lenne számomra, ha az orvosok szép, de nahéz hivatása lehetne életem értelmének kiósúcsosodása. Hruska Klári: Szülésznő leszek. Úgy gondolom, felemelő érzés segítséget nyújtani az édesanyáknak életük nehéz, de talán legboldogabb óráiban, perceiben, amikor új embernek adnak életet. Az egészségügyi szakközépiskola kétéves továbbképző ágazatára jelentkeztem, a szülésznői szakra. Szívesen jártam a gimnáziumba és mindig büszke leszek arra, hogy ipolysági gimnazista voltam, hiszen ez az iskola már annyi kiváló szakembert, tudóst, írót adott szocialista társadalmunknak. Sajnálom régi iskolámat, de amint a ballagás alkalmával énekeltük: ...... a mi időnk lejárt..." Helyünkre új diákok állnak, hiszen képzett értelmiségre — úgy gondolom — nagy szükség van az oszágnok, a magyar lakosságnak. Cseri Tihamér: A Műszaki Főiskola villamosmérnöki korán szeretném folytatni tanulmányaimat. Amióta az eszemet tudom, engem minden érdekelt, hiszem, hogy azoknak van igazuk, akik szerint ez nem nőknek való munka. Hiszen az iskolában is volt alkalmam tapasztalni, hogy a tömegszervezetek munkájában és egyéb munkaterületeken is a lányok ugyanúgy megállták a helüket, mint a fiúk. Nagy öröm számomra, hogy iskolai tanulmányaim idején a szlovák nyelvet sikerült jól elsajátítanom, így tehát az sem okoz gondot számomra, hogy egyetemi tanulmányaimat szlovák nyelven folytatom majd. Iskolánk, amelytől nehéz szívvel válók el, szlovák nyelvből is jól felkészített az életre, a továbbtanulásra. Most már csak rajtam és mindannyiunkon áll, akik az idén fejeztük be tanulmányainkat az Ipolysági Magyar Tannyelvű Gimnáziumban, hogy bizonyítsunk ... Nagyon remélem, hogy ez a bizonyítás sikerülni fog I SÁGI TÓTH TIBOR „Mi búcsúzunk és elmegyünk, a mi időnk lejárt. Itthagyjuk kedves iskolánk és indulunk tovább. . ." Az idén két osztály több mint hatvan diákja búcsúzott e kedves diákdallol az Ipolysági Magyar Tannyelvű Gimnáziumtól a hagyományos ballagás alkalmával. A két végzős évfolyam osztályfőnökeitől, Cseri Jenő és Lánczos Tamás tanároktól megtudtuk, hogy az ipolysági gimnazisták körében is évről évre nő a továbbtanulás igénye, egyre több itt érettségizett magyar nemzetiségű fiatal él a számos továbbtanulási lehetőséggel, az idén például az érettségizők több mint fele választotta a felsőoktatási intézményekben, illetve a kétéves továbbképző szakiskolákban való továbbtanulást. Hermann Marika Dióssy Károly Tarr Katalin Hruska Klári VÁLASZTOTTUK zetekben. Elsőszámú hobbym a sakkozás. Talán nem lesz szerénytelenség, ha elárulom, hogy több sakkversenyen és villámtornán győztem és járási sakkbajnok vagyok. Molnár Marika: A Komensky Egyetem gyógyszerészeti karára jelentkeztem. Nagyon érdekel ez a pálya, hiszen nem tudok szebbet elképzelni, mint azt, hogy az én munkám is hozzájárul majd a beteg emberek meggyógyításához, életkedvük visszaadásához. Egyetemi tanulmányaim idején bizonyára le kell majd mondanom kedvenc szórakozásaimról: az olvasásról, táncról, természetjárásról. De tisztában vagyok azzal, hogy az egyetemi tanulmányok egész embert követelnek. A gimnáziumban nagyon jól éreztem magam, itt ébresztették fel bennem az érdeklődést a természettudományok iránt, ezért választottam a gyógyszerészeti hivatást. Veres Géza: A Komensky Egyetem végeztem. Nagy öröm lesz számomra, ha majd mind középiskolai tanár anyanyelvűnk s irodalmunk szeretetére taníthatom a felnövekvő nemzedéket. Tarr Katalin: A Komensky Egyetem martini orvosi karóra adtam be jelentkezésemet, nagyon szeretném, ha teljesülne régi vágyam és orvos lehetnék. A természettudományok, de a művészetek is nagyon érdekelnek, különösen a zene. Magam is elvégeztem a zeneiskolát, számos iskolai rendezvényen ami a fizikával, a villamossággal kapcsolatos. Annyira szeretem a fizikát, hogy szinte alig tudom megérteni, miért félnek annyian ettől a vaslogikára, szigorú rendszerességre, ésszerűségre épülő tantárgytól is. Tanáraink rendszeresen meggyőztek bennünket a természettudományok elsődleges fontosságáról korunkban, a tudományos-műszaki forradalom korában. Az ő buzdításuk még inkább erősítette elhatározásomat, hogy mérnök leszek. A gimnáziumban szinte valamennyi tömegszervezetben tevékenykedtem, remélem, erre a főiskolán is alkalmam lesz. Csavojec Kati: Ha elárulom, hogy a televízióban az egyik legkedvesebb műsorom a „Jogi esetek", akkor talán már nem is nehéz kitalálni, hogy milyen pólyát választottam. A Komensky Egyetem jogtudományi karára adtom be a jelentkezésemet, mert nagyon érdekel minden, ami a jogtudományokkal, az igazságszolgáltatással kapcsolatos. Nem 5