A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-10-04 / 30. szám
yl \ MEGÁLLNI A LEJTÖN ... Jóska a kertvendéglő asztalánál szemben ült velem és olykor szúrósan a szemembe nézett. Kissé előre hajolt, jobb keze az asztalon pihent, ujjai a pohárral játszadoztak. Széles vállú, sötét hajú, szép szál fiatalember volt... Közős ismerősünk: egykori iskolatársam hozott össze bennünket. Eleinte nemigen volt kedvem az ismerkedéshez, mert már az iskolatársammal is nehezen indult a beszélgetés. Tudtam róla, hogy lopásért kicsopták a .suliból*, nevelőintézetbe került; később újra belekeveredett valami kellemetlen ügybe, úgyhogy lassan visszaeső bűnöző lett belőle. Kínosan indult kettőnk társalgása, igyekeztem mellőzni a bűnözésről szóló témákat, de ő nem volt ennyire érzékeny, mert nyíltan beszélt önmagáról és arról, hogy már teljesen megváltozott. Ekkor lépett asztalunkhoz Jóska, űk ketten barátok voltak, s néhai iskolatársam azonnal bemutatott egymásnak bennünket. .Remek fickó!" — mondta róla elismerően, és őt is az asztalunkhoz ültette. A bágyadt, szeptembervégi napsütésben édeskés karcost kortyolva beszélgettünk ... Eleinte csupán tapogatództunk, az újborról beszélgettünk, hogy jó termés volt az idén, hogy a frissen préselt szőlőlé egy kissé túl édesnek tűnik, hogy illik ugyan megkóstolni a karcost, de azért a kristályoson csillanó óbor mégiscsak jobb ital... Szó szót követett azonban és Jósko is már a múltjáról mesélt. Egyes szám első személyben beszélt, de határozottan múlt időben. Felhagyott mór a suhanckori esztelenkedéssel, s így mintha nem is róla, hanem másvalakiről lett volna szó ... Tulajdonképpen még kisfiú volt. amikor apját romlásba döntötte az ital. Amikor meghalt, nem is tudta őt nagyon megsiratni, inkább csak az édesanyját sajnálta. A múló évek során azonban a mama szüntelen panaszkodásával is torkig lett. Jóska így alig-alig bírt megülni otthon, ha csak tehette, az utcára, a fiúk közé ment. Két-három emeletes házakkal szegélyezett, külvárosi utcában laktak ... Amolyan apró csínytevések, haverok közötti alkolmi összetűzések napirenden szerepeltek itt a kisebb-nagyobb csapatokba verődő fiúk között. Jóska .bandájának" vezére egy magas, ereje teljében lévő legény volt, ezért Erősnek szólította őt a galeri. Jóska egy este akarva-akaratfanul belekeveredett élete első betörésébe ... Úgy emlékszik rá, mintha csupán tegnap történt volna: kifosztottak egy trafikot és aztán nagyvonalúan drága cigivel kináltók a környék srácait. További két trafik következett, aztán egy élelmiszerüzlet ajtajáról szakították le a lakatot. Valamelyiküknek eszébe jutott, hogy az akció sikerére a helyszínen, hidegvérűen áldomást kellene inniuk. Felbontottak egy üveg konyakot, aztán még négy-öt üveget, mígnem garázdálkodni kezdtek. Tulajdonképpen csak a rendőrségi őrszobón ocsúdtak föl italgőzös mámorukból... így került Jóska nevelőintézetbe. .Természetesen", az első kínálkozó alkalommal élve meglógott onnan, amit a galeri komoly elismeréssel értékelt... Szüntelen körforgás lett az élete: néhány apró betörés, nevelőintézet, szökés; újabb lopások, újra intézet, újra szökés... Egy szép napon azonban Jóska nagykorú lett, s a következő csínytevés után (rátörtek egy üzemi éjjeliőrre, a gyárudvaron álló gépkocsik egyikével elszáguldottak és harminc kilométer megtétele után nekirohant egy fának) már nem az intézetbe szállították őt, hanem bilincs került a kezére és .dutyiba" zárták. Közben a mama is meghalt, de Jóska akkor már régen közömbös volt az anyja iránt. Az utca, a galeri gyerekének érezte magát, igazi testvérének pedig Erőst tekintette. Másfél évi börtönbüntetésre ítélték. Fegyelmezett, példás magaviseletéért három hónappal korábban helyezték szabadlábra. Amikor kilépett a börtön kapuján, elhatározta, hogy új életet kezd. Szándéka azonban tiszavirógéletűnek bizonyult, s már este szappanbuborékszerűen semmivé vált, amikor kezet rázott Erőssel meg a többi sráccal és a viszontlátás örömét — természetesen lopott itallal — kiadóson megünnepelték. S ahogy az már a vagány fickókhoz illik: elhatározták. hogy Jóska hazatértének tiszteletére valamelyik este látványos balhét csapnak, alaposan megruháznak néhány gyanútlan palit... Köznyelven ez annyit jelent, hogy rátámadtak és elvernek néhány mit sem sejtő járókelőt. .Behúznak neki' egykettőt, aztán kaján élvezettel nézik, ahogy megfutamodik vagy fájdalmasan a csupasz földre kuporodik az illető. Remek szórakozás a céltalanul csellengő, erős öklű fiatal legények számára... Nem telt el több négy-öt napnál, amikor Erős kijelentette: remek formában érzi magát, elérkezett az .ünneplés" napjai A sarki italboltban néhány pohárka szíverősítőt ittak, aztán az est leple alatt nekivágtak a terebélyes fákkal szegélyezett városszéli utcáknak ... Az első áldozattal nem volt különösebb gondjuk, nyápic legényke volt. Tulajdonképpen csak Erős jutott ütéshez: ökle kétszer az állón csattant és a fiú máris elterült. Ennél sokkal izgalmasabb .virblit" csoptak egy maroknyi csoport főiskolással, akik záróra előtt igyekeztek még a közeli diákotthonba jutni. Kemény legények voltak, kamatostul viszonozták a meglepetésszerűen kapott első ütéseket. így hót alaposan egymásnak estek és a diákok csak akkor iramodtak futásnak, amikor Erősék kezében kés csillant... Tudták, nem arattak valami fölényes győzelmet és Erős haragosan kijelentette: ezért a legközelebbi áldozat alaposan pórul fog járni. És hogy a győzelem most már valóban látványos legyen, egy széles alkatú, jól megtermett férfit tippelt ki. .Srácok, számoljátok majd a fogait, nehogy itt felejtsen egyet, amikor összeszedi őket" — mondta csúfos vigyorral és nekiesett a férfinek. Pechje volt. A jól megtermett férfi a bűnügyi szolgálat civilruhós rendőre volt. A váratlanul kapott első ütés nem rendítette meg, hanem Erős lába röppent a levegőbe, hogy aztán hatalmas zsákként a járdára zuhanjon. A galeri dermedten figyelte a váratlan fordulatot, ilyet még nem láttak; aztán fölocsúdtak és a szélrózsa minden irányába elillantak. Másnap az őrszobán találkoztak újra. Erős egytól-egyig beárulta mindegyiküket. A tegnap még nagyszájú, magabiztos vezér most szánalmasan festett, úgy tűnt, szinte remeg a félelemtől... Jóska nem is értette: egy ilyen anyámasszonykatonája legényt hogy is tekinthetett a testvérének, a példaképének?! Amikor már mind együtt voltak, a szolgálatos rendőrtiszt közölte a fiúkkal: a tegnap este megtámadott főiskolások közül hárman orvosi kezelésre szorultak, egy pedig súlyos agyrázkódással a kórházban maradt. Az őrszobóról így vizsgálati fogságba kísérték őket. A bíróság Jóskával szemben most már szigorúbb volt, mint másfél évvel korábban. A tömör bírósági tudósításokban az ilyen ítéleteket úgy szokás körülírni: a vádlottnak a következő hónapokban bőven jut majd ideje elgondolkodni bűntettén ... Talán frázisként hangzik, de Jóska valóban eltűnődött eddigi életén. Volt rá ideje elegendő, hiszen két esztendei börtönbüntetésre ítélték s huszonnégy hónap nagy idő ... (A történet befejezése lapunk következő számában) Braunsteiner Tamás felvétele 1*
