A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-10-04 / 30. szám

— Valamikor úgy írtam ezzel az írás­sal, mint az ábécével. De most már sok jelet elfelejtettem. — Hol tanulta a rovásírást? — Ha most nagyotmondó lennék, akkor mindenfélét kitalálhatnék. De én az igazságot szeretem. Nem a nagy­apáimról maradt rám. Könyvből tanul­tam. — Miért? S ha megtanulta, mire kellett, mire használta? — Megtetszett, hogy van ilyen régi magyar írás; volt egy komám, ô is megtanulta. Így leveleztünk egymással. — Ha csak szórakozás volt, akkor azokra a botokra, amelyeket a múze­umnak küldött, miért éppen Janoušek életrajzát véste? — Mert Janoušeket ismertem, és mostanában a Szlovák Tanácsköztársa­ságról nem sok szó esik. Janousekről sem, aki pedig kitűnő ember volt. — Hol ismerkedett meg vele? — Budapesten. — Milyen alkalommal? — Egy gyűlésen. Akkor még nem volt a Szlovák Tanácsköztársaság elnöke. — Hogyan került Budapestre? HAT MOGYORÖFABOT A hat mogyorófabot így készül a rovásirásos bot... TÖRTÉNETE — Annak hosszabb sora van — mondja Bitter Ferenc. — A munkás­­mozgalommal Érsekújvárban kerültem kapcsolatba a szociáldemokrata párton keresztül. Ügye, akkor még kommunis­ta párt' nem volt. Landrer Jenő járt ki hozzánk. 1918-ban nemzetiségi hova­tartozásom miott — magyar vagyok — a vasúttól elbocsójtottak, alkalmi mun­kákból éltem, így kerültem Budapestre. Ekkor ismerkedtem meg Anton Janou­­šekkel. — Harcolt a Magyar Tanácsköztár­saság idején? — Vöröskatona voltam. Landrer sze­mélyes utasítására azzal a feladattal jöttem haza, hogy az itteni események­ről tájékoztatásokat küldjék. így is volt. Amikor a Magyar Vörös Hadsereg Esz­tergomnál átkelt a Dunán, csatlakoz­tam hozzájuk. Később Érsekújvárban a nemzetközi században szakaszparancs­nok voltam. — Ez ugyanaz a nemzetközi ala­kulat, amelynek Janoušek volt a szer­vezője? — Valószínű, de teljes bizonyosság­gal ma már nem merném állítani. A magyarok mellett harcoltak benne ro­mánok és szlovákok is. — Hol horcoltok? — Itt a mi környékünkön. Érsekújvár, Bajcs, Perbete, Köbölkút... Bajcs kör­nyékén voltak a legnehezebb harcok. — Hogyan élt a Tanácsköztársaság bukása után? — Hogyan? Nem igen volt az élet. Bujkálás, egészen addig, amíg amnesz­tiát nem kaptunk. De még azután sem volt nyugtom. Emlékszem, huszonegy­ben, jöttem haza, az átlomóson négy cseh csendőr várt. Bevittek az állomás­ra és összevertek. Mondtam nekik, gyertek ki egyenként ide a gyöpre, az apátok úristenit, amikor négyen jöttek rám. — Mi volt a válasz? — Újabb pofonok. Úgy látszik a csendőrpofonok gyen­ge érvnek bizonyultak, mert Bitter Fe­renc 10—12-ed magával hazatérte után megalapította a kommunista párt helyi szervezetét. Az elnökük akkor Farkas Kálmán volt. Bitter Ferenc ma 77 éves, 1959 óta nyugdíjas. A Magyar Népköz­­társaság Elnöki Tanácsa a Tanácsköz­társaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából a Tanácsköztársasági Em­lékérmet adományozta neki. Ez, ennyi az, ami még a hat mogyo­rófabot történetéhez hozzá tartozik. GÁL SÁNDOR 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom