A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-10-04 / 30. szám
— Valamikor úgy írtam ezzel az írással, mint az ábécével. De most már sok jelet elfelejtettem. — Hol tanulta a rovásírást? — Ha most nagyotmondó lennék, akkor mindenfélét kitalálhatnék. De én az igazságot szeretem. Nem a nagyapáimról maradt rám. Könyvből tanultam. — Miért? S ha megtanulta, mire kellett, mire használta? — Megtetszett, hogy van ilyen régi magyar írás; volt egy komám, ô is megtanulta. Így leveleztünk egymással. — Ha csak szórakozás volt, akkor azokra a botokra, amelyeket a múzeumnak küldött, miért éppen Janoušek életrajzát véste? — Mert Janoušeket ismertem, és mostanában a Szlovák Tanácsköztársaságról nem sok szó esik. Janousekről sem, aki pedig kitűnő ember volt. — Hol ismerkedett meg vele? — Budapesten. — Milyen alkalommal? — Egy gyűlésen. Akkor még nem volt a Szlovák Tanácsköztársaság elnöke. — Hogyan került Budapestre? HAT MOGYORÖFABOT A hat mogyorófabot így készül a rovásirásos bot... TÖRTÉNETE — Annak hosszabb sora van — mondja Bitter Ferenc. — A munkásmozgalommal Érsekújvárban kerültem kapcsolatba a szociáldemokrata párton keresztül. Ügye, akkor még kommunista párt' nem volt. Landrer Jenő járt ki hozzánk. 1918-ban nemzetiségi hovatartozásom miott — magyar vagyok — a vasúttól elbocsójtottak, alkalmi munkákból éltem, így kerültem Budapestre. Ekkor ismerkedtem meg Anton Janoušekkel. — Harcolt a Magyar Tanácsköztársaság idején? — Vöröskatona voltam. Landrer személyes utasítására azzal a feladattal jöttem haza, hogy az itteni eseményekről tájékoztatásokat küldjék. így is volt. Amikor a Magyar Vörös Hadsereg Esztergomnál átkelt a Dunán, csatlakoztam hozzájuk. Később Érsekújvárban a nemzetközi században szakaszparancsnok voltam. — Ez ugyanaz a nemzetközi alakulat, amelynek Janoušek volt a szervezője? — Valószínű, de teljes bizonyossággal ma már nem merném állítani. A magyarok mellett harcoltak benne románok és szlovákok is. — Hol horcoltok? — Itt a mi környékünkön. Érsekújvár, Bajcs, Perbete, Köbölkút... Bajcs környékén voltak a legnehezebb harcok. — Hogyan élt a Tanácsköztársaság bukása után? — Hogyan? Nem igen volt az élet. Bujkálás, egészen addig, amíg amnesztiát nem kaptunk. De még azután sem volt nyugtom. Emlékszem, huszonegyben, jöttem haza, az átlomóson négy cseh csendőr várt. Bevittek az állomásra és összevertek. Mondtam nekik, gyertek ki egyenként ide a gyöpre, az apátok úristenit, amikor négyen jöttek rám. — Mi volt a válasz? — Újabb pofonok. Úgy látszik a csendőrpofonok gyenge érvnek bizonyultak, mert Bitter Ferenc 10—12-ed magával hazatérte után megalapította a kommunista párt helyi szervezetét. Az elnökük akkor Farkas Kálmán volt. Bitter Ferenc ma 77 éves, 1959 óta nyugdíjas. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából a Tanácsköztársasági Emlékérmet adományozta neki. Ez, ennyi az, ami még a hat mogyorófabot történetéhez hozzá tartozik. GÁL SÁNDOR 13
