A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-09-27 / 29. szám
tizenhét évesek voltak... Eszembe jutott George. Vajon hol jár most, hol szedi újabb áldozatait s még meddig?) Kuvait — mint mondottam — hétmérföldes léptekkel fejlődik. A város egyre épül, szépül. A beduinok sátraikból egyszerre a legmodernebb, légkondicionált villákba költöznek be. Igaz, vannak köztük olyanok is, akik a villájuk mellett felvert sátorban laknak továbbra Is, csak a nők költöztek be a házba. Furcsán keveredik a régi az újjal. Az arabok ragaszkodnak ősi szokásaikhoz, a Korán szigorú szabályaihoz. Tilos az alkoholárusítás és fogyasztás. A nők zöme még mindig lefátyolozva jár az utcán, csak egy keskeny nyílásán villog ki fekete szemük. Persze, azért lassan tért hódít már az európai divat is. A lányoknak mintegy negyven százaléka már középiskolába jár. Az oktatás — minden fokon — ingyenes. Suvajkhben nyolc éve felépült az új egyetem, a legkorszerűbb az egész Közép-Keleten. A kormány rengeteget áldoz a közművelődés fejlesztésére. Sok kuvaiti diák tanul nemcsak az itteni egyetemen, hanem külföldön is, elsősorban más arab országok egyetemein, főiskoláin. A diákok ösztöndíjon kívül évente két öltözet ruhát kapnak, s az étkeztetés is ingyenes. A Központi Könyvtár '15 ezer kötet birtokosa. A Kuvait Múzeumban igen érdekes ókori emlékeket állítanak ki. A városnak négy mozija, egy stadionja és számos sportklubja van. Nem nagyon régen honosodott meg a labdarúgás. Grosics Gyula tanította évekig a kuvaiti fiatalokat focizni. Az orvosegészségügyi ellátás, a kórházi ápolás ingyenes. A betegeket a Közép-Kelet legmodernebb kórházában ápolják. El-Kuvait nagy jelentőségű kereskedelmi és közlekedési centrum. Autóút köti össze Irakkal és Szoúd- Aróbiával. A vele szomszédos kikötő, Suvajkh, élénk forgalmat bonyolít le Angliával, a Német Szövetségi Köztársasággal, az Egyesült Államokkal, Hollandiával, Japánnal, Norvégiával, Olaszországgal, de a szocialista országokkal is. 1975-ben államosították az olajipart, amely eddig felerészben a hazai Kuwait Oil Company, felerészben a British Petroleum Company és az amerikai Gulf Oil Company tulajdonában volt. Ugyancsak államosították az olajkitermelési koncessziókat is. A kitermelt olajat Burgan, Wafro és Magwa olajmezőiről csővezetéken Mina el-Ahmadi kikötőjébe szállítják, ahol 8.5 millió tonnát helyben feldolgoznak, a többit nyers állapotban exportálják. A nemrég kibővített speciális olajkikötőnek Rotterdam után a világ kikötői közül a legnagyobb az áruforgalma. Ide szállítják csővezetéken a Kuvait és Szaúd-Aróbio közötti semleges zónában kitermelt olajot is. A kikötőben speciális berendezéseket létesítettek az olajszállító hajók fejtöltésére. Az óriási tartályhajók nem futnak be a kikötőmedencébe, mert nem tudnak, ezeket a nyílt tengeren töltik fel. A csehszlovák—kuvaiti kereskedelmi kapcsolatok már a harmincas években kezdtek kialakulni, de a háborús események következtében megszakadtak, s csak a hatvanas években kezdtek ismét fejlődésnek indulni. Csehszlovákia már hagyományosan szállít Kuvaiba fogyasztási cikkeket: élelmiszereket, cipőt, textilipari termékeket, függönyanyagokat, szőnyegeket. Az utóbbi években nagy érdeklődés mutatkozik Kuvaitban a csehszlovák elektrotechnikai ipar termékei iránt is, szállítunk transzformátorokat, áramelosztó berendezéseket, kábeleket és magasfeszültségű huzalokat. A már említett víztartályokon, víztornyokon kívül csehszlovák cégek magasfeszültségű villamosvezetéket építenek Kuvaitban. »Tiszta" kivitel ez, mert Kuvait nem kölcsönös áruszállítással fizet, hanem devizában. Kuvaitban egyébként nemcsak új beruházások folynak, hanem a régi berendezéseket is felújítják. Utak épülnek a sivatagban, 1971-ben elkészült az új repülőtér, amely — hogy is lehetne másként — a Közép-Kelet legmodernebb légikikötője. Az emír és kormánya célszerűen használja fel a hatalmas olajjövedelmeket az ország tervszerű fejlesztésére, azonkívül támogatja a többi arab országot s az afrikai országokat az imperializmus, a neokolonializmus és a cionizmus elleni harcukban. SZABÓ ZOLTÁN Az idén — először a Sarkvidék meghódításának történetében — csaknem három hónappal korábban kezdődött a hajózási idény. Murmanszkból már március 29-én kifutott a Pável Ponomarjov dízel-elektromos hajó. A Pável Ponomarjovot a Barents-tengeren a Lenin atomjégtörő várta, hogy segítsen neki keresztülhatolni a helyenként két méter vastag összefüggő jégtáblákon és eljutni a Jamal-félszigethez, amely Európa és Ázsia határának közelében fekszik. Ezt a félszigetet rövidesen Nyugat-Szibéria jól ismert gázlelőhelyeivel együtt fogják emlegetni, most azonban nincs még vasútvonala, s a repülőgépek és a helikopterek sem mindig tudnak segítséget nyújtani a fúráshoz és a csővezetékek lerakásához. Egyetlen közlekedés van: a tengeri, pontosabban a jégmezőkön át vezető út. A nagy hajók ugyanis nem tudják a partokat megközelíteni, a parttól mintegy tíz kilométerre kell lehorgonyozniuk. Nyáron, amikor a félsziget környékén már szabad a víztükör, a szállítmányt uszályokra rakják át, ez pedig hosszan tartó munka, és sokba is kerül, ráadásul a viharok gyakran lehetetlenné teszik az átrakodást. így született meg a gondolat, hogy a tavasz elején szervezzenek expedíciót, és a part menti mozdulatlan jégre rakják ki a rakományt. A Pável Ponomarjov, amely a Lenin atomjégtörő első kapitányáról kapta a nevét, teherautókat, csőrakógépeket, mozgó villanytelepeket, bulldózereket, kotrógépeket, lakó- és fürdőházakat, valamint 7200 darab, üzemanyaggal töltött vashordót, összesen mintegy 4000 tonna rakományt szállított. Murmanszk és Jamal között körülbelül 700 tengeri mérföld, vagyis több mint 1300 kilométer a távolság. Jégmentes vizen nem egészen három napos út k - * ez, de jégzajlás idején nyolc napig is eltart. A várható jégviszonyokról hidrológusok (vízszakértők), glaciológusok (jégszakértők) és meteorológusok adtak-előrejelzést, és sokat segítettek a felderítő repülőgépekről és műholdakról készült felvételek is. Borisz Szokolov, a jégtörő kapitánya ezek alap-ján választotta ki a legkedvezőbb útvonalat. Hogy minél kevesebb időt veszítsenek, elhatározták: a Ponomarjov rakományának egy részét helikopterrel szállítják tovább. Első útján a MI—6-os egy körülbelül nyolc tonna súlyú lakóházat tett a partra. • ‘Miközben a hajók a Jamalféljziget felé közeledtek, ott két ideiglenes út épült: egy főútvonal és egy tartalék — mindegyik tíz kilométer hoszszú. Azok építették, akik a gáz felderítését, majd később a kiaknázását végzik. Amikor a két út teljes hosszúságában elkészült, egy borzalmas hóvihar elsöpörte mind a kettőt — elölről kellett kezdeni mindent. Az atomjégtörő csak április 11-én reggelre tudta szabaddá tenni az utat a Pável Ponomarjov számára a fapadozattal burkolt kirakodó helyhez, öt nappal később az utolsó szállítmányt is kirakták a hajóról.
