A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-09-13 / 28. szám

Az óriás neve:

HILEX

A levicei (lévai) járásban megvalósították a választói programot. Ennek keretében a járási székhelyen négy jelentős élelmiszeripari üzem épült fel. A kenyérgyár, a baromfifeldolgozó, a malátagyár és a MILEX nemzeti vállalat, amely 140 millió korona költséggel készült el. Ezeket a létesítményeket a szükséges próbaüzemeltetés után 1976. augusztus 22-én adták át rendeltetésüknek.

Öröm a munka a szép környezetben

Ragyogó, tejszagú, átlátszó üvegkazetta a gyár. Anton Sebő művezető kísért végig a gyönyörű folyosón, aztán kinyitotta előttem a gyártási csarnokba nyíló ablakot.

— Ha az embereket nem látnám, azt mondanám, hogy óriások laboratóriuma ez a gyár. Csillogó csövek, vaslombikok mindenütt.

— Tekintheti laboratóriumnak is — mondja Sebő elvtárs. — Olyan laboratórium, amely már a próbaüzemeltetés idején naponta 104 ezer liter tejet dolgozott fel. A közeljövőben fejezzük be a szárítóberendezések szerelését, amely azt jelenti, hogy a gyár naponta 450 ezer liter tejet dolgoz majd fel és ezzel a teljesítményével hazánk legnagyobb tejfeldolgozó üzeme lesz.

Anton Sebő művezető

A csomagoló — ahol a papírt rávasalják a sajttömbökre

dolgozói együttesen hatszáz tonna sajtot gyártanak az év tizenkét hónapjában. Az Ipolyságon gyártott füstölt szalámisajt is dicséretben és elismerésben részesül.

— Háziasszonyaink furcsálják, hogy újra üvegben hozzák forgalomba a tejet. Ez lényegesen növeli a szállítási költségeket és a bevásárló kosarak súlyát.

— Voltak problémáink a tej csomagolásával. De mire ez az írás napvilágot lát a háziasszonyok már válogathatnak a zacskóban és üvegben árusított tej között. Forgalomba hozzuk a tartósított tejet is, amely két hónap elteltével is változatlan"minőségben fogyasztható.

Kellemesek, tágasak és szellősek a

Katarína Svitková szeletelt sajtot csomagol

— Milyen termékeket gyártanak?

— Gyártási programunk még nem állandósult. Egyenlőre csak járásunk és a környező járások lakosai számára kínáljuk fel az általunk feldolgozott tejet, túrót, vajat és tejfelt. De keresett termék a piacon az általunk gyártott eidami golda és a téglasajt is. Hamarosan megkezdjük saját specialitásunknak, a barsi tömbnek a gyártását, amely majd az ementális sajtok családjába tartozik. A tömböt 40—45 kg-os súlyban hozzuk forgalomba. Évente kétezer tonna sajt kerül ki az üzemünkből. Ipolysági és bátovcei fióküzemünk

gyártási csarnokok. Ilyen munkahelyet még álmukban sem tudtak elképzelni az egykori tejüzem, tejcsarnok dolgozói. Uszodára emlékeztető hatalmas kádakban fürdetik, úsztatják a sajtot. A tömböket hetven órán keresztül lubickoltatják sós vízben. A sajt ettől a hosszadalmas úsztatástól kapja a kérgét — mondja Hidiványi Ilona.

Az uszodából az adagolóba, majd a csomagolóba kerül a sajt, Nagy Ilona, Mihalovics Rozália és Mária Šuhajová kezébe, akik bámulatos ügyességgel bánnak a 15—20 kilós tömbökkel. Az adagolóban találkoztam Kubínyi Katalinnal és tanulótársaival, akik elhatározták, hogy „tejesek“ lesznek. Vajon mi késztette Katalint erre a lépésre?

— Itt dolgozik Zsuzsi nővérem, ö beszélt rá arra, hogy ezt a munkát Válasszam. Nem bántam meg, hogy ide jöttem. Ha nem tudok valamit, Zsuszi szívesen megmagyarázza.

Katarína Svitková szintén az adagolóban dolgozik. Régi alkalmazottja az üzemnek. Azelőtt a bátovcei csomagolóban dolgozott.

— Nem lehet össze sem hasonlítani a két munkahelyet — állítja Katarína Svitková. — Busszal járok a munkahelyemre. Kellemes környezetben dolgozom és a kollektíva is befogadott. Ügy érzem magam, mint otthon. Ügy is végzem a munkámat. Mintha magamnak dolgoznék!

A tejfejtő részleg futószalagján katonás sorrendben sorakoznak az átlátszó, ragyogóan tiszta tejesüvegek, amelyeket töltőgép tölt meg tejjel. Itt dolgozik Marian Stojčák szocialista brigádja. A gyár hatalmas „hűtőszekrényében“ Jozef Slašfan kollektívája küzd a szocialista brigád címért, ök ilyenkor, nyáridőben is vatelínozott „pufajkákban“ szállítják a tejet, a sajtot és a többi készárút targoncáikon a rakodóterekre.

Ha a tejfeldolgozó részleg laboratóriumra emlékeztet, akkor a laboratóriumnak meg tejfeldolgozóra kell emlékeztetnie. És ez így is van. Csakhogy a hatalmas ciszternák helyett lombikok, kécsövek és mikroszkópok ragyogna átlátszóan, ezüstösen az asztalokon, a fehér csempés falak között. Estera Donovalová majdnem huszadik éve dolgozik itt. A vaj nyersanyagát és magát a vajat vizsgálja. Minőségét lényegesen jobbnak tartja a korábban gyártottaknál.

— A nyersanyag és a készárú mikrobiológiai ellenőrzése és vizsgálata rendkívül fontos — mondja Éva Sebővá laboráns, aki kísérőmnek, Anton Sebő elvtársnak a felesége. — Munkánkat lelkiismeretesen végezzük, mert tudjuk, hogy jó árút csak jó minőségű nyersanyagból lehet előállítani. Kolléganőim naponta, műszakonként megvizsgálják gyártmányainkat. S mielőtt forgalomba hoznánk a termékeket, meg is kóstoljuk. Valamennyiünk érdeke, hogy a gyárból jó minőségű árúk kerüljenek a dolgozók asztalára.

Felelőségtudatról, lelkiismeretességről, társadalmi érdekről beszélt Éva Sebővá. Egyszerűen, természetesen. Abban a tudatban, hogy naponta ott lesz asztalunkon a friss tej, a vaj és a tejtermékek egyre gazdagabb választéka.

Kép és szöveg: POVAŽSKÝ NORBERT