A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-09-13 / 28. szám

Az óriás neve: HILEX A levicei (lévai) járásban megvalósították a választói programot. Ennek keretében a járási székhelyen négy jelentős élelmiszeripari üzem épült fel. A kenyérgyár, a baromfifeldolgozó, a malátagyár és a MILEX nemzeti vállalat, amely 140 millió korona költséggel készült el. Ezeket a létesítményeket a szükséges próbaüzemeltetés után 1976. augusztus 22-én adták át rendeltetésüknek. Öröm a munka a szép környezetben Ragyogó, tejszagú, átlátszó üveg­kazetta a gyár. Anton Sebő műveze­tő kísért végig a gyönyörű folyosón, aztán kinyitotta előttem a gyártási csarnokba nyíló ablakot. — Ha az embereket nem látnám, azt mondanám, hogy óriások labora­tóriuma ez a gyár. Csillogó csövek, vaslombikok mindenütt. — Tekintheti laboratóriumnak is — mondja Sebő elvtárs. — Olyan laboratórium, amely már a próba­­üzemeltetés idején naponta 104 ezer liter tejet dolgozott fel. A közeljövő­ben fejezzük be a szárítóberendezések szerelését, amely azt jelenti, hogy a gyár naponta 450 ezer liter tejet dol­goz majd fel és ezzel a teljesítmé­nyével hazánk legnagyobb tejfeldol­gozó üzeme lesz. Anton Sebő művezető A csomagoló — ahol a papírt rá­vasalják a sajttömbökre dolgozói együttesen hatszáz tonna sajtot gyártanak az év tizenkét hó­napjában. Az Ipolyságon gyártott füstölt szalámisajt is dicséretben és elismerésben részesül. — Háziasszonyaink furcsálják, hogy újra üvegben hozzák forgalom­ba a tejet. Ez lényegesen növeli a szállítási költségeket és a bevásárló kosarak súlyát. — Voltak problémáink a tej cso­magolásával. De mire ez az írás nap­világot lát a háziasszonyok már vá­logathatnak a zacskóban és üvegben árusított tej között. Forgalomba hoz­zuk a tartósított tejet is, amely két hónap elteltével is változatlan"minő­­ségben fogyasztható. Kellemesek, tágasak és szellősek a Katarína Svitková szeletelt sajtot csomagol — Milyen termékeket gyártanak? — Gyártási programunk még nem állandósult. Egyenlőre csak járásunk és a környező járások lakosai szá­mára kínáljuk fel az általunk fel­dolgozott tejet, túrót, vajat és tejfelt. De keresett termék a piacon az álta­lunk gyártott eidami golda és a tég­lasajt is. Hamarosan megkezdjük sa­ját specialitásunknak, a barsi tömb­nek a gyártását, amely majd az e­­mentális sajtok családjába tartozik. A tömböt 40—45 kg-os súlyban hoz­zuk forgalomba. Évente kétezer ton­na sajt kerül ki az üzemünkből. Ipolysági és bátovcei fióküzemünk gyártási csarnokok. Ilyen munkahe­lyet még álmukban sem tudtak el­képzelni az egykori tejüzem, tejcsar­nok dolgozói. Uszodára emlékeztető hatalmas kádakban fürdetik, úsztat­ják a sajtot. A tömböket hetven órán keresztül lubickoltatják sós vízben. A sajt ettől a hosszadalmas úszta­­tástól kapja a kérgét — mondja Hi­­diványi Ilona. Az uszodából az adagolóba, majd a csomagolóba kerül a sajt, Nagy Ilona, Mihalovics Rozália és Mária Šuhajová kezébe, akik bámulatos ügyességgel bánnak a 15—20 kilós tömbökkel. Az adagolóban találkoz­tam Kubínyi Katalinnal és tanuló­társaival, akik elhatározták, hogy „tejesek“ lesznek. Vajon mi késztet­te Katalint erre a lépésre? — Itt dolgozik Zsuzsi nővérem, ö beszélt rá arra, hogy ezt a munkát Válasszam. Nem bántam meg, hogy ide jöttem. Ha nem tudok valamit, Zsuszi szívesen megmagyarázza. Katarína Svitková szintén az ada­golóban dolgozik. Régi alkalmazottja az üzemnek. Azelőtt a bátovcei cso­­magolóban dolgozott. — Nem lehet össze sem hasonlí­tani a két munkahelyet — állítja Ka­tarína Svitková. — Busszal járok a munkahelyemre. Kellemes környe­zetben dolgozom és a kollektíva is befogadott. Ügy érzem magam, mint otthon. Ügy is végzem a munkámat. Mintha magamnak dolgoznék! A tejfejtő részleg futószalagján ka­tonás sorrendben sorakoznak az át­látszó, ragyogóan tiszta tejesüvegek, amelyeket töltőgép tölt meg tejjel. Itt dolgozik Marian Stojčák szocia­lista brigádja. A gyár hatalmas „hű­tőszekrényében“ Jozef Slašfan kol­lektívája küzd a szocialista brigád címért, ök ilyenkor, nyáridőben is vatelínozott „pufajkákban“ szállít­ják a tejet, a sajtot és a többi kész­­árút targoncáikon a rakodóterekre. Ha a tejfeldolgozó részleg labora­tóriumra emlékeztet, akkor a labo­ratóriumnak meg tejfeldolgozóra kell emlékeztetnie. És ez így is van. Csakhogy a hatalmas ciszternák he­lyett lombikok, kécsövek és mikrosz­kópok ragyogna átlátszóan, ezüstösen az asztalokon, a fehér csempés falak között. Estera Donovalová majdnem huszadik éve dolgozik itt. A vaj nyersanyagát és magát a vajat vizs­gálja. Minőségét lényegesen jobbnak tartja a korábban gyártottaknál. — A nyersanyag és a készárú mi­krobiológiai ellenőrzése és vizsgálata rendkívül fontos — mondja Éva Se­bővá laboráns, aki kísérőmnek, An­ton Sebő elvtársnak a felesége. — Munkánkat lelkiismeretesen végez­zük, mert tudjuk, hogy jó árút csak jó minőségű nyersanyagból lehet elő­állítani. Kolléganőim naponta, mű­szakonként megvizsgálják gyártmá­nyainkat. S mielőtt forgalomba hoz­nánk a termékeket, meg is kóstoljuk. Valamennyiünk érdeke, hogy a gyár­ból jó minőségű árúk kerüljenek a dolgozók asztalára. Felelőségtudatról, lelkiismeretes­ségről, társadalmi érdekről beszélt Éva Sebővá. Egyszerűen, természete­sen. Abban a tudatban, hogy napon­ta ott lesz asztalunkon a friss tej, a vaj és a tejtermékek egyre gazda­gabb választéka. Kép és szöveg: POVAŽSKÝ NORBERT

Next

/
Oldalképek
Tartalom