A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-09-13 / 28. szám

HA NŐ KEZÉBEN A GYEPLŐ... ; Az 1700 lakosú Örsújfaluban (Nová Stráž) az el­múlt választási időszakban nő töltötte be a hnb elnöki tisztét. S Kacz Valéria vzetésével olyan vál­tozások történek a községben, amelyekhez hasonlóra senki sem emlékezik. Akadtok olyanok, akik kétel­kedtek abban, hogy női irányítással teljesíteni le­het a választási programot. Kacz Valéria rácáfolt a kételkedőkre. Kiváló szervezőképességét jól érvé­nyesítette a falusi és üzemi pártszervezetekkel, a képviselőtestülettel, a tömegszervezetekkel és a la­kosággal való együttműködés kialakításában. A szerény asszony benyomását kelti. De amint célul tűz ki maga elé azt meg is valósítja. Mindig felelősségteljesen átgondolja a lehetőségeket. Az­tán ha akciót kezdeményez, segítségére siet a falu apraja-nagyja. Azok a létesítmények, amelyeket a község lakosai az ő irányításával hoztak létre, kö­rülbelül hét millió korona értékűek. Bátran ki me­rem jelenteni: ha közvéleménykutatást végeznénk a községben, Kacz Valériát egyöntetűen ismét elnök­nek javasolná a község lakossága. Úrsújfalu valamennyi utcáját portalanították. A községhez tqrtozó Cserhátra és Vadas pusztára is már a legesősebb időszakban is eljuthatunk. Sok városi lakótelep polgárai irigyelhetnék, hogy ebben Kacz Valéria az SZLKP komárnoi járási bizott­ságának ülésén a községben előre portalanították az új házhelyek, illetve a lakónegyedek felé vezető utakat. A polgá­rok lelkes közreműködésével új betonjárdákat épí­tettek. A községen sok turista, motoros halad át. Kivételesen engedélyezték, hogy a motoros jármű­vek a Fő utcán 70-km-es sebességgel haladhatnak. Z-akció keretében korlátot is építettek a járda szélére, hogy megelőzzék a gyermekbaleseteket. Ebben a választási időszakban új tornatermet kaptak a község sportolói. A SZISZ helyi szervezet és a vadászszövetség tagjai már külön-külön tevé­kenykedhetnek új klubházukban. A községben tel­jesen korszerű a közvilágítás és a hangosbemon­­dó:hálózat. De minden valószínűség szerint a víz­­művtesítésért leghálásabbak a választó polgárok. Nehéz lenne felsorolni és értékelni valamennyi akciót, amelyet Kacz Valéria irányításával valósí­tottak meg a polgárok. Körülbelül harmincegyre tehető az akciók száma, az értékük pedig 7 049 000 Kčs-ra. Itt említeném meg, hogy a CSKP XV. kong­resszusa tiszteletére a község lakosai válalták, hogy Z-akció keretében járási méretben is egyedülálló autógyakorló pályát építenek. A község képviselői és a lakosság olyan egyetértésben dolgoztak, mint egy nagy család, s így májusban átadhatták ren­deltetésének a 669 000 korona értékű gyönyörű lé­tesítményt. Kacz Valériának magas kitüntetést nyúj­tott át a HESZ. Kacz Valéria elvtársnő jó együttműködést alakí­tott ki az állami gazdaság, a szövetkezet és a fa­lusi pártszervezet kommunistái között. Nem csupán a községben dolgozik eredményesen. A legutóbbi járási pártkonferencián póttagnak választották az SZLKP komárnoi járási bizottságba. A választási időszak vége felé nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy Kacz Valéria, a komáromi járás egyetlen nő hnb elnöke méltán érdemelte ki a választók bizal­mát. KOLOZSI ERNŐ Némeh István felvétele Modern lakónegyed NEM POCSOLYÁS PARASZTVÁROS Az 1944-es esztendőben Érsekújvárnak (Nové Zámky) 3400 lakása volt, amelynek a felét megsem­misítették vagy megrongálták az amerikai bombá­zók. A felszabadulás után még romhalmaz volt a város, de 1974 végén már 9076-ra nőtt a lakó­házak száma. A két választás között tehát a la­kásépítés jelentős fejlődésnek indult. Itt említem meg, hogy az ötödik ötéves tervidőszakban a Bás­tya I. és II. új lakónegyedekben körülbelül 2400 korszerű állami és szövetkezeti lakásba költözhet­tek a dolgozók. De se szeri, se száma a családi társashózaknak. Kassák Lajos, városunk szülötte, írásaiban a lokál­­patrióta szeretetével gyakran „pocsolyás parasztvá­rosnak“ nevezte szülőhelyét, de ez néhány évti­zede már a múlté! Ami a város iparfejlesztését illeti, arra is jogosan lehetünk büszkék. Az ELEK­­TROSVIT nemzeti vállalatra, a konzervgyárra és a TESLÁ-ra. Tovább bővíti majd a sort a húskombi­nát, amelynek az építése hamarosan befejeződik. A valamikori „pocsolyás parasztvárosból" néhány év­tized altat korszerű iparral rendelkező város lett. A hatodik ötéves terv magában foglalja egy 11 600 lakosú új lakónegyed építését. A munkát már meg is kezdték a Nyitra volt árterületén. S a tervidőszak végéig elkészül a város új 800 ágyas kórháza. GÁBRIS JÓZSEF Serény munka folyik a konzervgyárban VIRÁGZÓ UTCÁK öröm végigmenni a falunkon. Z-akció keretében lakosság járdákat csinált. És a járda azt jelenti, hogy nem kell sárban járnunk. A képviselők figye­lemre méltó munkát végeztek. Száraz József veze­tésével a járdák mellé csipkerózsafákat, díszbokro­kat és gyümölcsfákat ültettek. A virágillatos utcá­kat virágzó utcáknak is nevezhetném. Mindenki a saját háza előtt ápolja a fákat és a virágokat. Falunkban befejezték a vízművesítést is. Ez egész­ségügyi szempontból nagyon fontos. Falunk leg­újabb utcája Petőfiről kapta a nevét, ötvennégy családnak lesz itt új otthona. A vízművesítést már itt is elvégezték. Villanyáramot is kapott az utca. Jelenleg az út portalanítását végzik. Megemlítem még a majdnem hatmillió korona költséggel épüld művelődési házat, amelynek az építését a követ­kező ötéves terven fejezik be. A lakosság Z-akció keretében segít mielőbb tető alá hozni a létesít­ményt GYURCSEK ILONA élek, hogy ekkora építkezés láttán elragad a pátosz, ami — tekintve az itt folyó munka egyszerű prózaisógát — menthetetlenül ál­pátosz lenne. Mert mi is történik itt? Óriási betonelemek szállítása, „beemelése", a híd­elemek összefűzése-illesztése, kifeszítése. De hát mégiscsak itt épül az ország legnagyobb hídja. S ezt mindnyájan tudják és ha ezeket a tardoskeddi, izsai, komáromi szerelőmun­kásokat nem is tölti el holmi mellfeszegető büszkeség, amit az újságírók szívesen és lelkendezve lejegyezhetne, az biztos, hogy munkáját itt mindenki komoly felelősséggel végzi. Azért ne gondoljon senki holmi gyászos komolyság­ra, nagyképű, mosolytalan munkára — van itt tréfa is, jókedv is bőven, kacskaringós magyaros káromkodás után kirobbanó kacaj s férfias, de jóindulatú évődés, főleg munkaszünetekben és munka után. A Doprastav 6. üzemének első számú szerelőrészle­gét látogattuk meg. A vezetőkkel együtt ötvennégyen vannak. A részleg a múlt év szeptemberében kapta meg a szocialista brigád címet. Az erről szóló oklevél bent függ az építésvezető irodájának falán. ötvennégy ember ezen a nem mindennapi építkezé­sen úgy szétszóródik, hogy az első pillanatban szinte megijedek: ezek a hídépítők alighanem sztrájkolnak. De aztán hol itt, hol amott válik ki egy-egy kisebb­­nagyobb munkacsoport, behemót teherautó érkezik, háznyi nagyságú betonpanelt szállít, lomhán megmoz­dul a hatalmas portáldaru, valahol feldörög egy komp­resszor s hosszú csövön át kész betont nyom fel a híd­ii ■ . ....... ffBfóian. SMHBI Ml udflBfefc. elemek közé. Az emberek és gépek békés együttélése, együttműködése folyik itt. A munkások hetente egyszer járnak haza. Pénteken a vállalat autóbusza szállítja és hétfőn is az hozza őket vissza. Kemény, nem a legideálisabb életmód, mégis sokan évek hosszú során át így élnek. Pl. a tar­doskeddi Balogh Géza csoportvezető, aki 28 éve dol­gozik ennél a vállalatnál. Kérdésemre, hogy megéri-e, egykedvűen csak annyit válaszol: „Megszoktam". Balogh Gézának egyébként két gyermeke van. Büsz­ke fiára, aki okleveles matematikus és a nyitrai Mező­­gazdasági Főiskola számítóközpontjában dolgozik. Kis­lánya harmadikos gimnazista. No de említhetném a Tóth testvéreket is, Tóth Istvánt és Tóth Józsefet, vagy Bogdán Józsefet és Bogdán Pált, akik ugyancsak évek óta „ingáznak" lakhelyük és munkahelyük között és mindig mindenütt derekasan megállják a helyüket. Ez a megállapítás egyébként az egész szerelőcsoportra érvényes, amint azt Martinszky József építésvezető hangsúlyozta. Ezek a munkások kö­vetik az autópálya építkezéseit, hol itt, hol ott „ütik le sátrukat" s végzik mindig, ami kell. De ő maga Martinszky József építésvezető is ilyen örök ingázó. Bejárta már az országot Kartové Varytól Kossáig s most éppen Komáromból jár ide Sekulére. Komáromban a Tó-utcában lakik, egyébként pedig fü­­leki származású. Két fia közül az egyik ugyancsak itt dolgozik a másik katona. A nagyobbik fiáról mondja tréfálkozva: — Elhoztam őt ide magammal, gondoltam majd elmegy a kedve a fizikai munkától s jobban fog tanulni. Hót nem itt-maradt! Már 1964 óta itt dolgo­zik, el sem lehetne őt innen kergetni... Az építésvezetőről pedig csupa jót hallottam: ember­séges, lelkiismeretes: valóban szívén viseli munkásai sorsát, igyekszik megoldani ügyes-bajos dolgaikat. Egyszóval: szeretik őt. De szeretik ám itt a bátorkeszi Schilling Józsefet is az örök tréfamestert, ötven év körüli ember, de jó­kedve, jókedvcsináló ötletessége kifogyhatatlan. Amikor fényképezni akarjuk, beül egy hatalmas dróttekercsbe mondván, így fényképezzék őt le az „urakok". Így sze­li

Next

/
Oldalképek
Tartalom