A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-09-06 / 27. szám
Nagy Bertalan állott energiaválság sokkal reálisabb döntések foganatosítását tette szükségessé. így kezdődött el barnaszénbányáink reneszánsza. — Kár volt azért a néhány esztendei megtorpanásért — mondja Vlodimír Bahno. — Ma sokkal előbbre lehetnénk. 2. Mint minden bányában, Novókyban is munkaerőhiánnyal küzdenek. Hiába, a bányászmesterség a bátrak foglalkozása. Meg aztán az is közrejátszik ebben, hogy a jó kereseti lehetőség manapság már nem vonzza úgy az embereket, mint régen. A növekvő életszínvonal hozta ezt magával. Nem kell az embernek okvetlenül a bányában dolgoznia, hogy megkeresse a havi hóVladimir Bahna gyár nemzetiségű él). Ezek túlnyomó többségükben családostól költöztek ide. Közéjük tartozik Nagy Bertalan is, aki tizennyolc évvel ezelőtt határozta el, hogy a bányába jön. Eleinte hetente ingázott Nováky és Naszvad között, aztán megúnta a vándoréletet és magával hozta a feleségét is. — Abban az időben, amikor idekerültem — mondja Nagy Bertalan — bizony nagy dolognak számított Naszvadon, hogy valaki havonta megkeresi a nyolcezer koronát is. A szövetkezetben ennek jó ha egynegyedét kapták. S mivel a környékünkön a mezőgazdaságon kívül más munkalehetőség nem igen akadt, hót sokan elmentünk máshová munkát keresni. Kezdetben kérdezgette is az apám: No fiam, nem nehéz az a munka ott a bányában? Nem bántad meg, hogy odamentéi? Mit lehetett erre válaszolni? Nehéz volt a munka, persze hogy nehéz, csakhogy A bányászok munkája talán a legnehezebb. Gyakran több száz méterrel a föld felszíne alatt dolgoznak, gyéren megvilágított, huzatos tárnák labirintusában. Igazi férfimunka ez, kemény izmokat és bátor szívet követelő munka. Csők a legmerészebbek vállalkoznak rá. Azok, akik nem félnek az ördögtől sem. Mert hiszen, mondják a bányászok, az ördög állandóan a közelükben leskelődik. Rájuk döntheti a falat, elszabadíthatja a bányaléget. Szeptember kilencediké a bányászok napja. Ezen a napon álljunk meg egy percre és gondoljunk azokra, akik munkája talán a legnehezebb. 1. Tíz évvel ezelőtt valaki túlzott optimizmussal jelentette ki: Nincs messze az az idő, amikor valamennyi barnaszénbányánkat bezárjuk. Egyszerűen nem lesz többé szükség rájuk. Miért is? Fokozatosan áttérünk a gázfűtésre, atomerőműveket építünk, a gőzmozdonyokat múzeumokban fogjuk mutogatni. A még szükséges barnaszén kitermeléséhez a jelenlegi műszaki szint elegendő, o fejlesztésre előirányzott pénzösszeget más, fontosabb iparágakba kell beruháznunk. A vészharangokat megkongatták, s néhány évig szinte megmerevedett az élet a barnaszénbányák környékén. Vladimir Bahna, a Nováky-i Szénbányák propaganda osztályának vezetője így jellemezte ezt az időszakot: — Mindenki, aki szerette a bányát, csalódott volt. Néhányon ugyan bizakodtak, de o többiek — főleg azok a fiatalok, akik kezdték már megszokni a bánya légkörét, és úgy döntöttek, hogy hivatásul választják ezt a nehéz, de szép foglalkozást — valahogy elbátortalanodtok. Sokan nem hosszabbították meg a szerződésüket, aki meg ittmaradt, az már nem a régi lelkesedéssel dolgozott. Az egészben az volt a legszomorúbb, hogy mindenki tudta, mennyi szén rejtőzik még a föld alatt, s ha nem fejlesztik a bányát, akkor végleg ott is marad. Aztán változott a helyzet. Rájöttünk, hogy a barnaszenet egyelőre még nem nélkülözhetjük. Az tény, hogy a gőzmozdonyok legnagyobb részét kivonták a forgalomból, és szénnel is egyre kevesebben fűtenek, de a világban előrom-négyezret. Az persze igoz, hogy a bányászok átlagfizetése még mindig jóval meghaladja a más iparágakban dolgozók átlagbérét (vannak olyanok, akik megkeresik a hat-hétezer koronát, de olyanok is, akik a hónap végén tízezernél is többet számolnak le az asztalra), ám ez érthető, hiszen társadalmunk így becsüli meg a fontos és nehéz munkát végző bányászokat. Ennek ellenére a bányászszakma — Vladimír Bahna szavával élve — „elöregedik". Ha sikerül is fiatalokat toborozni, azok csak egy-két évre kötnek szerződést, a sok kedvező feltétel dacára (hogy csak néhányat említsek — a családosok azonnal lakást kapnak, a szabadság hathetes, minden hónapban prémium, a bányásznap alkalmából minden bányász jutalomban részesül, stb.). 3. A Nováky-i Szénbányák dolgozóinak több mint a fele nem helybéli. Az ország más vidékeiről sereglettek ide, tízhúsz évvel ezelőtt. Sok a magyor nemzetiségű is köztük. Prievidzában (Privigyén) ma több mint kilencezer maén nem akartam, hogy azt higgyék: nem vagyok megelégedve. Inkább hallgattam. De aztán amikor sikerült rendbehozatni a házunkat, főleg abból a pénzből, omit a bányában kerestem, az apám sem kérdezgette többet, milyen az életem. Tudomásul vette, hogy engem mór Novákyba húz a szívem. 4. — Ez o brigád egyike a legjobb brigádoknak itt a bányában. Mór háromszor értek el szlovákiai fejtési rekordot. Rájuk bármikor számíthatunk. Nézem a vidám társaságot. Nemsokára leereszkednek a tárnába. A vezetőjük — Jón Bobocký — most ugyan szabadságon van, a helyettese meg valami gyűlésre siet, de ők nem tanácstalanok. Mindenki tudja mi lesz a teendője. Még egy-két tréfás megjegyzés, néhány grimasz a fényképezőgép lencséjébe, s aztán elindulnak. Köztük van Nagy Bertalan is. Csak úgy magam elé mormogom: Jó szerencsét! —ez— PRANDL SÁNDOR felvételei 1*
